Fals - Rivjúz

Besztof 2011 (VI.): 2011 legjobb magyar lemeze

2012-02-06T13:45:00.000-08:00

11. Hó Márton és a Jégkorszak: Dalok a fürdőszobából

Hó Márton(éka)t pont egy blogon hosszasan bemutatgatni nagy hülyeség volna, elvégre is épp a blogoszféra és a fészbuk a kétezer-tizes évek fiatal undergroundjának két legfőbb közege, Hó Márton (és zenekara) is így csinált - nem is akármilyen - karriert meglehetős gyorsan, s reméljük, még csak a dolgok kezdeténél járunk. Mert hogy rendkívül sok baromi jó zenéről nem tud a többnyire csak az MR2-ből tájékozódó, magát alternatív zenei ízlésűnek tekintő nagyérdemű, eddig is tudhattuk, ha vettük a fáradságot, a magyar hálószobapop (akusztikus lo-fi) pedig legszebb pillanatait éli, a színtér már zsong és sokszínű, az előadók közül még szinte senki sem futott be amúgy rendesen (épp az itt tárgyalt Hó Márton és épp az itt majdnem tárgyalt Norbert Kristof kivételével), a trú hálószobások sem kurvultak még el a népszerűség csábításának engedve, de a magyar átlagslágerek átlagszerzői sem fedezték még fel (mint Kölcsey a népköltészetet) maguknak plusz ihletforrásként a hálószobapopos zenéket. Most még tehát jó minden, ahogy az első Hó Márton-lemez is az, no ne tessék félreérteni, itt nem arra célzunk, hogy a későbbiekben bárminek is oka lenne elromlani, de azért, mint mindig, ezúttal is benne van a pakliban, de ez most még minden bizonnyal nagyon jó, patikamérlegen adagolva a profizmust és bájos-kócos spontaneitást, az egyrészt nagyon tudatos, nagyon ügyes zenekomponálást, másrészt a műfaji kritériumként is emlegethető, úgymond kötelező esetlegességet és bumfordiságot ("Szandra, / ó, Szandra, / mikor megyünk már a Balatonra..." stb.)

A Dalok a fürdőszobából teljes fegyverzetében mutatja a (nemzetközi viszonylatokban is nagyon erősnek tűnő) magyar hálószobapop színterét (még ha fél lábbal már ki is kecmergett belőle a gitárpop irányába), nem összefoglaló, hanem kimagasló és jellemző alkotásaként, melytől (ha van egy kis esze és némi jó ösztöne), csak még inkább erőre kap majd minden hálószobazenész, egészen addig, amíg ez az egész színtér, mint valami zenei vörös óriás, a farkába nem harap és amúgy thermidorilag fel nem oldódik abban a nagy műfaji hömpölygésben, ami kvázi a könnyűzene tektonikus mozgásának tekinthető, mióta világ a világ. Addig meg élvezzük ezt a nagyon jó kis lemezt, rég járt ugyanis hazai előadó ilyen közel a top10-hez. Legyünk büszkék és merjük csak bátran piros-fehér-zöldre verni a mellünk, hogy az egy dolog, hogy puli, meg gulyás, meg vízilabda, de azért közben még ilyenünk is van. Ez a szöveg jut eszembe még, meg hogy lehet, hogy a végén itt még minden kispálok, quimbik és hiperkarmák végső lecsengésével talán kapunk plusz egy ilyesmi generációs élményt csak úgy grátiszba, amire aztán tényleg nem számíthattunk matuzsálemi huszonéveinket taposván. Nofene.
(Amúgy lehet, meg ajánlott is lemezt venni itt.)

Besztof 2011 (V.): 4.

2012-02-05T06:19:00.000-08:00

4. Tori Amos: Night of Hunters

Tori Amos az átlagművelt többség (tehát azok, akik lényegében semmit sem hallottak tőle, legfeljebb róla) szemében Björk valamivel unalmasabb verziójának tűnhet. Bevallom, magam sem vagyok Amos-szakértő, például egy lemeze sincs meg - bár most visszamenőleg beszereztem, amit tudtam. Holott nem most kezdtem őt hallgatni, de hát van ez így - az ember tisztel és kedvel valamely előadót, de az élet valahogy nem hozza úgy, hogy rákattanjon, végighallgassa retrospektíve a teljes életművet és több mázsa cikket olvasson róla. No de beszéljünk a friss anyagról. Tori Amos ugyanis kvázi tiszta lapot adott magának és korábbi lemezeitől függetlenedve (saját zenei előzményeitől mégsem elszakadva) készített egy szívszorítóan szép, brilliánsan egyszerű(nek tetsző), közben mégis mérnöki precizitással szerkesztett, időtálló lemezt. Meglepően zavartalanul adaptálja magát az ember a klasszikus zenei hangzásvilághoz, de a hangzásvilág még csak hagyján, a lényeg sokkal inkább a dallamvilágban és a dalszerkesztési metodikában van, itt ugyanis Amos nemcsak valami halvány hommage-át adja a komolyzenének, hanem szellemileg, lélekben átlényegülve már eleve olyasmit ír. Úgy kalibrálja saját zenei gondolkodását és úgy is kivitelezi a születő zenéket, hogy valóban Bach és tsa-i előbb jutnak eszébe, mint bármely könnyűzenei hatás. Persze mindez nem véletlen, Amos sok esetben variációkat ír már létező komolyzenei darabokra, de művészi becsületét mutatja az is, hogy még a mások által inspirált trekkeknél is föltünteti az ihlet forrását. Szóval - no nem mintha posztmodern korunkban ez oly meglepő lenne - van hozott anyag, melyet Amos nem is rejteget, sőt, nyíltan közli is meglétét, meglétüket a zenehallgatóval, viszont nemcsak tud vele mit kezdeni, saját képére tudja gyúrni a másoktól variáltakat és mások által inspiráltakat, hanem még méltatlanná sem válik a klasszikus zene nagyjaihoz, s bár biztos, hogy Tori Amos, mint a legtöbb könnyűzenész, persze nem említhető egy lapon teszem azt, Debussyvel, már az is nagy (nem is akármilyen nagy) szó, hogy mikor hozzányúlt, nem hozott szégyent magára, nem röhögtette ki magát. És bár a lemez ettől még egyszerre túl tömény és túl hosszú (álmos, magányos, félhomályos éjjelekre kiváló), ez azért már döfi.

Besztof 2011 (IV.): 5.

2012-01-29T04:49:00.000-08:00

5. - PJ Harvey: Let England Shake

PJ Harveyt itt most nem részletezendő magánéleti okokból hosszú ideig nem hallgattam. Amolyan dacreakcióként, de aztán ha az ember olyasmi listát szerkeszt, mint amilyen ez a top 50 is, akkor mit lehet tenni, fel kell adni az amúgy is erőltetett ellenállást és feltenni a Let England Shake-et. Pláne, hogy szinte minden nívós listán benne van a legjobb tízben, de inkább ötben, sőt, inkább pont a legelején ez a lemez. S mint hogy ettől függetlenül műveletlenül hagytam magam PJ Harvey terén, most összehasonlítani sem tudok, nem tudom elhelyezni az új lemezt, sem úgy, hogy mennyiben jelent előrelépést a karrierben, van-e rajta sok újítás vagy manírokból építkeznék-e. Hatások közül sem sokat lehet egyértelműen felfedezni, amit meg mégis, nyilván a Wikipedia is megerősítené, ha nem volnék oly lusta felcsapni, például, hogy Patti Smith szellemi öröksége azért markánsan érződik (pl. a The Last Living Rose-ban vagy az Englandben). Az az érdekes a Let England Shake-ben, hogy tulajdonképp nincs rajta semmi különös, mármint nincsenek nagyon furcsa hangszerelési vagy dalszerzési megoldások, nincs szarrátöredezve a dalstruktúra, nem csináljuk össze magunkat különböző fura hangoktól vagy effektektől, a legmeglepőbb dolog talán a hamis trombita-sample a The Glorious Land-ben és azok a hamiskás izébizék az Englandben. Ezzel egyidőben nagy slágerek sincsenek, én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy az itt felvonultatott egy tucat dalból is bármelyiket is agyonjátssza az MTV vagy hogy különböző slágerlistákat vezessen e számok egyike hetekig-hónapokig. Ez persze inkább örömteli, mintsem felróható hiány, elvégre is a Let England Shake amellett, hogy nekem igencsak konceptlemeznek tűnik, nagyon egységes is, a zene inkább érvényesül egy tömbben, mint külön-külön. Az egyes dalok mind jók, természetesen hozzák a szintet, amit az előadótól hírneve alapján elvárhatunk, de ha teszem azt, minden nap csak egyet-egyet hallgatunk meg közülük, nem érezzük azt a megkapó eredetiséget, amit épp ebben a sorrendben, egymás után lejátszva prezentálnak a nagyérdeműnek. Holott nyilván vannak karakteresebb számok, (valamivel) emlékezetesebbek, amelyek nagyobb eséllyel lesznek közönségkedvencek, mint mondjuk számomra a The Words That Maketh Murder, az In The Dark Places vagy a Hanging In The Wire. Kétség kívül nem nyerte meg a listát PJ Harvey, négy lemez is sorakozik rajta az övé előtt. Mégis, számomra amolyan titkos ráadás-első helyezett ő, mivel ez a lemez bírt elég meggyőző erővel, hogy talán, a múltat feledve, mégis meghallgassam pár korábbi dolgát, retrospektíve. Melegen ajánlom tehát mindenki figyelmébe a 2011-es Mercury-díjas nagylemezt, valóban nagyon jó.

Besztof 2011 (III.): 6-10

2012-01-27T06:26:00.000-08:00

06 - Radiohead: The King of Limbs

Juj. Mármint abban az értelemben, hogy erről a lemezről már elég terjengős-részletesen írtam korábban is. Mit mondhatnánk még ezen felül? Legfeljebb visszatekinteni lehet így majdnem egy évvel a megjelenés után, és megállapítani, hogy a The King of Limbs lemez mindösszesen a Pablo Honey-nál és a The Bendsnél jobb biztosan, a többi Radiohead lemez azért erősebb-érdekesebb, jobb nála. Így hiába részünkről a nemtetszés hiánya, a tetszés mértéke önmagában, minden elfogultságunk és Radiohead-rajongásunk ellenére csak a hatodik helyhez elégséges ezúttal.

07 - David Lynch: Crazy Clown Time

David Lynch lemezét két korábbi (és végül a Crazy Clown Time-ra is felkerült) dal (Good Day Today és I Know) okán amúgy is nagyon vártam, de a végeredmény még így is lenyűgöző és hihetetlen. Ahhoz képest, hogy a faszi elsődlegesen filmrendező, másodlagosan képzőművész, egészen nagyszerű lemezt rántott össze, igazi zenészeket megszégyenítő színvonalon. És azon felül, hogy Lynch lemezén egyenként baromi jó dalok sorakoznak, ami már önmagában is nagy dolog lenne, ehhez képest a szerzemények még (külön-külön és összeadódva, lemezszinten is) karakteresek. Lynchnek ugyanis, bár zenéjét egyforma mértékben megkísérti az elektronika, a blues és a rock, már most, bemutatkozó LP-jén van soundja. Ettől függetlenül azért tegye vissza azt a lusta seggét a rendezői székbe, hiszen lassan már hatodik éve várunk (egyelőre hiába) új filmet tőle, viszont ha közben pihenne kicsit, egyáltalán nem bánjuk, ha készít még pár ilyen albumot.

08 - Modeselektor: Monkey Town

Jó, akkor most már végre tényleg egyértelmű, ami eddig is sejthető volt, nevezetesen, hogy 2011-re a Modeselektor lett a világ aktuálisan legjobb formában lévő elektronikus zenei előadója. A meccs persze koránt sincs lezárva, legfeljebb erre az évre. Akárhogy is, megállapítható, hogy a német kollektíva ritka eredeti zenéket csinál, kevés hozzájuk fogható dolog kering világszerte, olyasmi, ami egyszerre iszonyat menő, közben mégis összetéveszthetetlenül sajátos és még időtállónak is tűnik - sokadik meghallgatásra is. A Monkey Town azon lemezek közé tartozik, amelyeknek kötelező helyük van minden ínyenc polcán (vagy zsebében a kütyün), függetlenül attól, hogy amúgy milyen viszont ápolnak a kattogással és pittyegéssel, itt már többről van szó, mint pusztán elektronikus zenéről, a jelző nyugodtan lehagyható, csak a zene a lényeg.

09 - Björk: Biophilia

Szóval akkor három dolog. Egyrészt - és kezdjük akkor a negatívummal -, hogy a lemez tényleg unalmaska, lassú, vontatott, úgy elcsilingelget és pöffög, mint valami épp főzés közben lévő nagy tál sárgaborsófőzelék, amibe valaki beleejtette a karácsonyi csengettyűt. Viszont, ami rögtön ezzel szemben egy nagyon fontos érv a kilencedik hely mellett: a lemez egészen gyönyörű. Tehát ha az ember kellő mennyiségű koffeint fogyaszt és nem alszik el a végképp jellegtelen részeken, igazán szép dolgokban lehet része a fülnek, Björk amúgy kitett magáért. Pláne, ahol valami beteg gondolat csavarint egyet az odáig nyugodtan hömpölygő trekkeken és átcsavarja valami egészen nehezen fogyasztható (és persze, mint Björk esetében mindig) pont ettől zseniális transzba, mint mondjuk az elmebeteg dnb-dörgedelem a Crystalline végén, vagy a Mutual Core bájos elmebaja. Na ez az elmebaj, ez a Björkre pályája zenitjén (első három-négy lemezén, de főleg azért a harmadikon) még letagadhatatlanul, minden lélegzetvételében jellemző, engem is egészen szerelmessé tevő agybaj hiányzik most a dalok többségéből. Björk persze, lévén zseni, azért ezt az isteni szikrát többnyire nélkülözve is nagyszerű dolgokat alkot (arról már nem is beszélve, hogy csak úgy csípőből is sokszorosan jobbat az ezt megelőző Voltánál), kár, hogy ez már inkább csak a jéghegy csúcsa, az életműé korántsem. Oda talán már nincs is visszaút.

10 - Wild Beasts: Smother

Hogy a Wild Beast mennyire jó dolog, már megírtam korábban errefelé, azt pedig, hogy a Smother micsoda remek lemez, ugyancsak ecseteltem már, így most onnan idézünk, kedvcsináló jelleggel: "Eszébe jut az embernek pusztán a ködös, lekvársűrűségű hangulatról egy zeneileg amúgy nem igazán idevágó együttes, a Moloko, de hogy zeneileg is eggyel közelebbit mondjak, akár a Texas legszebb melankolikus pillanatai, vagy a maga után betölthetetlen (vagy hát...) űrt hagyó The Czars. Ezek, igaz, mind szabadasszociációk." Nehéz azon gondolkodni, hogy hogy is lehetne a leghatásosabban meggyőzni a nyájas olvasót, hogy ez ténylegesen nagyon jó és semmiképp se veszítse szem elől, szerezze be, vegye meg, lopja el, töltse le, mindegy, de hallgasson ilyet. Mert hogy ezt kéne csinálni. Álljon itt egy kis ízelítő ennek bizonyságául:

Besztof 2011 (II.): 11-50

2012-01-15T03:52:00.000-08:00

Következik a 11-50-es lista, s egyben a jó hír is, hogy az 5-10-ig viszont már talán nem kell ennyit várni, aztán az első ötért is, ha minden jól megy, csak sorban egyet-egyet kell aludni, vagy valahogy így. Nézzük akkor a lista hátsó négyötödét. Szokás szerint mindhez passzintottam ízelítőt a youtube-ról, hogy kiderülhessen, ha hülye voltam:

11 - Hó Márton és a Jégkorszak: Dalok a fürdőszobából youtube
12 - DRC Music: Kinshasa One Two youtube
13 - Girls: Father, Son, Holy Ghost youtube
14 - Wilco: The Whole Love youtube
15 - Death Cab For Cutie: Codes and Keys youtube
16 - Panda Bear: Tomboy youtube
17 - Norbert Kristof: Cut Your Hair EP youtube
18 - Burial: Street Halo EP youtube
19 - Korn: The Path of Totality youtube
20 - Sickratman: A nagy én soundcloud
21 - Screaming Trees: Last Words - The Final Recordings youtube
22 - Alex Turner: Submarine EP youtube
23 - Apex Manor: Year Of Magical Drinking youtube
24 - Red Hot Chili Peppers: I'm With You youtube
25 - Florence and the Machine: Ceremonials youtube
26 - Tom Waits: Bad As Me youtube
27 - The Black Keys: El Camino youtube
28 - Jane's Addiction: The Great Escape Artist youtube
29 - Velőrózsák: Hamburgerkovács youtube
30 - Sonic Youth: Simon Werner a Disparu OST youtube
31 - Fucked Up: David Comes to Life youtube
32 - Snow Patrol: Fallen Empires youtube
33 - DJ Shadow: The Less, You Know, The Better youtube
34 - Amon Tobin: ISAM youtube
35 - Jay-Z & Kanye West: Watch the Throne youtube
36 - Arctic Monkeys: Suck it and See youtube
37 - Gorillaz: The Fall youtube
38 - Philip Selway: Running Blind EP youtube
39 - CSS: La Liberación youtube
40 - SBTRKT: SBTRKT youtube
41 - Óriás: Gondalapos EP youtube
42 - The Streets: Computers and Blues youtube
43 - Deer Tick: Divine Providence youtube
44 - Foster the People: Torches youtube
45 - Brian Eno: Drums Between the Bells youtube
46 - Art Brut: Brilliant! Tragic! youtube
47 - Kasabian: Velociraptor! youtube
48 - Mutemath: Odd Soul youtube
49 - Metronomy: The English Riviera youtube
50 - Moby: Destroyed youtube

Besztof 2011 (I.): Futottak még

2012-01-11T14:26:00.000-08:00

Kezdődik, azaz kezdjük akkor idén is, tehát a lemaradtakkal. Nem állítható, hogy rossz zenei évünk lett volna, de összességében az ellenkezője sem, volt jó pár csalódás (összességében talán több is, mint örömteli meglepetés), arról nem is szólva, hogy feloszlott az R.E.M.. Ez utóbbi hír már önmagában is elég ahhoz, hogy elcsessze az évet. De további meggyőző indokaink is vannak azt ecsetelendő, hogy azért idén sem volt fenékig tejfel minden. Nem bírta ugyanis a top50-be kvalifikálni magát az idén basszusgitárosát veszítő TV on the Radio (51.), az e hasábokon is kritizált Coldplay (55.), a (magához/műfajához képest amúgy nem is olyan rossz anyaggal visszatérő) Bush (56.), az év egyik legfájóbb csalódásaként nem rossz, csak éppen dögunalmas lemezt összehozó Atlas Sound (58.), a jobb sorsra is érdemes British Sea Power (60.), az ugyancsa botrányosan elvárásokon alul teljesítő The Strokes (64.) vagy a szívünket ugyancsak mozsárban ripityára törő Kiscsillag (68.). Az elbírálás szempontjai a szokásosak ("idén megjelent hazai és külföldi nagylemezek, továbbá 15 percnél hosszabb játékidejű EP-k, válogatás- és koncertlemezek nem") voltak, a lista alapján az év abszolút (minden tekintetben) utolsó lemezének a White Lies Ritualját találtam, igaz, hogy idén mennyivel kevesebb időm (és szűkebb merítésem) volt erre, jól jelezheti, hogy míg az előző évben 101, 2011-ben már csak 74 lemez listáztatott. Vigaszdíjul jöjjön tőlük, a hetvennegyedikektől valami középszar dal.

A súlytalanság közege (másodközlés)

2011-12-31T07:42:00.000-08:00

Kiscsillag: Néniket a bácsiknak

A Kispál és a Borz feloszlása és a Kispál András szervezte Velőrózsák zenekar eddig igen csúfosnak tűnő (le)szereplése, a Quimby fáradt önismételgetése és a tény, hogy a 30Y (lemez tekintetében) kihagyja ezt az évet, a szokásosnál is vakítóbb reflektorfényt kölcsönzött a Kiscsillag harmadik nagylemezének. Az alábbiakban elsősorban azt tervezzük vizsgálni, hogy mit tud kezdeni az elvben épp zenei nagykorúsága küszöbét átlépő együttes mindezzel.
Minden (meglévő és nem is kevés) jóindulatunk ellenére is attól tartunk, nem sokat.

Még anno nem is olyan rég a facebookon lehetett népszavazni a lemez címét illetően, s bár az elvontabbnak, s ezáltal izgalmasabbnak is tűnő "Elég a maradék" helyett a Lovasi szövegkorpusz amúgy kevés ellenszenves vonásának egyikét reprezentálóan affektált és erőltetett gügyögésű Néniket a bácsiknak nyert, be kell látnunk, utóbbi cím stilárisan sokkal jobban illeszkedik ehhez a zenei anyaghoz. Nem mehetünk, nem is megyünk bele abba a sötét és végtelen zsákutcába, ami abból következne, ha még mindig a Kispál és a Borz működésének szinte konstansul magas színvonalát kérnénk számon Lovasi András másik zenekarán. Azonban a Kiscsillag eddigi teljesítményének felemlegetése már sokkal relevánsabb. Ahogy a Greatest hits vol. 1 és az Örökre szívembe zártalak lemezek sem hiányoltak zavaró(bb) momentumokat, összképüket tekintve nem volt nehéz a pozitív vélemény kialakítása, mert bár egyik lemez sem hatott igazán organikus, komolyan szerkesztett műegészként, zömében jó számok alkották őket, a lényeg pedig mégis mintha ez volna. Ezzel szemben a Néniket a bácsiknak első említésre méltó momentumáig, a negyedik trekkig (Gyors autóval) kell várnunk, s az élmény még ott sem maradéktalanul kielégítő, s nagyjából ott, ahol a szöveg az "Olyan unalmas..." részhez ér, szinte szimbolikusan, a zene is hozzáidomul, amennyiben ezen a ponton kezd leesni a tantusz, hogy ez a dal bizony lényegében nem fut ki sehová. Mégis meg kell becsülni még ezt a fajta unalmat is, előtte és utána ugyanis olyan ötlettelen sivárságba, olyan (évtizedek óta) elcsépelt és unalmas zenei manírokba ütközünk, amelyek legfeljebb a Republictól, vagy ehhez hasonló kaliberű, a magyar könnyűzenei mocsár közegét egyforma súlyú (súlytalanságú) egyenanyagként homogenizáló produkcióktól lenne - a maguk szegényes keretei közt - elfogadható. Elég csak az amúgy nemes, karitatív célt szolgáló - s ilyesformán, ha van egyáltalán létjogosultsága ilyen szempontnak bármiféle művészetről való beszédben (s bízunk benne, hogy van) -, bizonyos tekintetben feddhetetlen Olajoshordó című szerzeményre gondolnunk, amely a zenei és szövegbéli igénytelenségnek már-már wagneri harmóniájú összművészetét valósítja meg. S még azt sem állíthatjuk, hogy ez volna az orvosi ló, elvégre mind előtte (ld. Megjöttünk a nőkért; Igen, Uram), mind utána (ld. szinte bármelyik szám) kerül még jóval lejjebb is az a bizonyos léc.

Amúgy persze volna ok az örömre is, hiszen az inkább intro-, mint daljelleggel funkcionáló lemeznyitó szám (Megjöttünk a nőkért) kocsmai színvonalú kurjongatása után, ha vigyázó fülünk hegyezése meg nem csal, az egész hátralevő lemezre megszabadulunk a korábbi lemezeken (és koncerteken) elsősorban otromba, illúziórontó momentumként folyton-folyvást betrappoló Rátgéber Lászlótól. Az igazság azonban az, hogy akár a Bánat még az album jobb (!?) pillanatai közé tartozó tinglitangli kapálásába, akár a meglehetősen kamaszos, lényegében a Tankcsapda-univerzum szövegi és zenei eredetiségével korreláló Igen, Uram zavarbaejtő igénytelenségébe (és a sor szinte végig így lenne folytatható) tulajdonképpen feltűnés nélkül beilleszthető lenne a minden zenei érzék ellen gondosan beoltott kosárlabdaedző ordenáré lábatlankodása. Az egyhangú süppedésből valamelyest kiemelkedik a Nagy, nehéz nyavalygása, igaz, ez utóbbi megjegyzésünk is (sajnálatos módon) inkább érvel a Néniket a bácsiknak szemetszúró (orrot facsaró, fület bántó stb.) gyengesége mellett, mint ellen. Hasonló enyhe fellélegzést enged permanens bosszankodásunk közepette a legősibb Kiscsillag-dalok közé tartozó Holding feltűnése, amely bár sokat vesztett kezdeti bájából és eredetiségéből, legalább maradt benne némi kraft. Bár övön alulinak hathat, egy ponton mégsem kerülhetjük el a Kispál és a Borz emlegetését, mert bár a Kiscsillag sosem tudott még olyan mértékig elkülönbözni zeneileg (és sajnálatosan főleg színvonal tekintetében) a Kispáltól mint e lemezén, a Tudtam, hogy jönni fogsz, mint az egyetlen direkt Kispál-hatásokat sejtető tétel a lemezen, sajnálatos módon éppen az anyazenekar legrosszabb és legfeledhetőbb gesztusait idéz föl lelki füleink előtt. Az pedig, hogy a lemezre végül, az utolsó pillanatban - ez is közönségszavazással, a facebookon dőlt el - mégis rákerült a már jó ideje ismert, és Lovasi egész munkásságának legékesebbjei közé tartozó, törékeny szépségű, éteri meghittségű Sirály című dal, csak ront a helyzeten, amennyiben a lemez legvégén, amolyan végső, nagy fricskaként még friss alapot is kapunk a (siralmas végeredménnyel járó) összehasonlításhoz. A felszínességnek is megvan természetesen a maga apológiája, elvégre sehol sincs kötelező érvénnyel előírva, hogy Lovasi András és Leskovics Gábor mindig, minden körülmények közt a mindenkori magyar értelmiség entellektüel rockhősei legyenek, a Kiscsillag eddigi működése is már bőven rádöbbenthetett minden emiatt fanyalgó kritikust arra, hogy igenis, lehet igényes zenével is a seggrészeg kamaszok és butácskább tinilányok alkotta közönségréteg felé nyitni, lám, a piaci érdek és a zene minősége nem feltétlenül áll oppozícióban. Az már persze egészen más tészta, amikor (mintha) maga a zenekar eszmél(ne) rá, hogyha az új közönségének való megfelelés ki éppenséggel nem zárja, de elengedhetetlenné sem teszi a magas fokú teljesítményt, akkor a kisebb ellenállásnak engedve akármilyen szar is ugyanolyan sikerrel lesz eladható, mint az első két lemezük volt anno. És hát nem is állítjuk, hogy hibás volna (ha ugyan valóban így okoskodott volna a Kiscsillag) e megfontolás, mivel a sikert illetően fikarcnyi kétségünk sincs, ahogy egy korábbi (jóval korábbi, s még más zenekarhoz tartozó) szövegében maga Lovasi énekelte meg, ezúttal ő is megtalálta a számítását. És ahogy a giccsmámor csúcspontján, a lemez utolsó előtti dalában fel is zeng mindennek a jóval konkrétabb kifejtése is: tehetség, tudás és egy, a mostani, elszomorító teljesítmény ellenére is fantasztikus életmű megannyi érdeme után már kinek lenne joga reklamálni, amiért ezúttal valóban "elég a maradék".

De be kell látnom, tévedtem a cikk elején: ez is épp oly találó lemezcím lett volna.

(A teljes lemez meghallgatható ide kattintva.)

(A képek forrása: www.kiscsillagzenekar.hu)

(Eredeti megjelenés: Prae.hu)

Nincs minek nem örülni (másodközlés)

2011-12-31T06:58:00.000-08:00

R.E.M.: Collapse Into Now

Az R.E.M. kritikus ponthoz érkezett: új lemeze ugyanis nemcsak önmaga, hanem előző, amolyan mindent egy lapra feltevő munkája megítéléséért is nagyban felelős. Arról nem is beszélve, hogy Michael Stipe a kétezres évek közepefelé dokumentáltan (is) elhatározta: ha a zenekar továbbra sem képes olyasmit létrehozni, amivel hosszútávon is elégedett lehet, beszüntetik több évtizedes működésüket. Itt (is) a lét a tét.

Kortárs popkultúránknak kevés oly stabil alapköve van, mint az R.E.M., amely azon kevés zenekarok közé tartozik, melyek képesek voltak egyszerre két évtized emblematikus előadói is lenni. Természetesen e bravúros teljesítményhez nemcsak zseniális lemezek szükségesek, mint a Chronic Town EP, a Document, az Out of Time vagy a New Adventures in HI-FI, hanem olyan fontos pályakorrekciós lemezek is, mint az 1985-ös, kifejezetten élvezetes Fables of the Reconstruction, a zenekar legkísérletibb (sajnálatosan mégis sok kihasználatlan vagy rosszul kihasznált lehetőséget felmutató) 1998-as Up, illetve a 2008-as Accelerate című lemeze. Ezek az albumok jellemzően a teljes életmű egészének tükrében mutatják meg igazi értéküket, fontosságuk pedig nem annyira önértékükben, mint inkább a teljes diszkográfia aktív alakításában rejlik. Számunkra (jelen írásunk tárgya, a Collapse into Now lemez mellett, természetesen) mindezek közül a legutóbbi Accelerate a legérdekesebb. Mégpedig azért, mert a fent említett lemezek igazi jelentősége többnyire a közvetlenül utánuk következők (tehát az életmű kormányzásának mértéke és főleg minősége) alapján dől el. A Fables of the Reconstruction esetében a következő állomás (Lifes Rich Pageant) magáért beszélt, az Up esetében (Reveal - 2001, Around the Sun - 2004) már nem igazán. A Bill Berry dobos távozása okozta traumát az együttes ugyanis olyannyira megszenvedte, hogy míg az 1998-as lemez inkább csak egy félig jól elsült kísérletnek volt betudható, az utána következő kettő már egyértelműen jelezte: az R.E.M. éppen pályafutásának mélypontjára (hullámvölgyébe, válságába - ahogy tetszik) zuhant az ezredfordulóra. Így vált lehetségessé, hogy minden idők egyik legkiválóbb zenekara a nyolcvanas és kilencvenes után nem tudott (részben) a magáénak még egy évtizedet, s ezért nőhetett föl időközben már egy olyan generáció, amelynek tagjai nem feltétlenül vannak tisztában vele, hogy ez a leginkább élettelenül, elnyújtva, ványadtan agonizáló, már-már pempős állagúvá túrósodott zenekar egykoron a legfontosabb dolgok egyike volt a nemzetközi popkulturális térben. (Jellemző, hogy maga Peter Buck gitáros nyilatkozta anno az Around the Sun lemezről, hogy számára effektíve hallgathatatlan az anyag, mivel folyton kihallja belőle, ahogy három elkeseredett pasas nyűglődik azzal az anyaggal, amit annyira unnak, hogy már szó szerint el sem bírják viselni.) Ilyen szituációban született hát 2008-ban az Accelerate, amely az R.E.M. ígéretéhez híven nem is a zenekar kilencvenes, hanem mindjárt a nyolcvanas évekbeli gyökereihez nyúlt vissza ihletért, s bár az ilyen kísérletek a legtöbb kollektívánál többnyire csúfosan, zenei kapuzárási pánik szánalomkeltő dokumentumaiként sülnek el, az R.E.M. nemcsak hitelesen, de élvezetesen is abszolválta. Mondom ezt még akkor is, ha az Accelerate, mint a fent már emlegetett pályaújratervező lemezek egyike, nem igazán bírt versenyre kelni az életmű legnagyobb részével - tekintve, hogy nem ez volt a célja, hanem már címében is a lehető legvelősebben összefoglalt elhatározás: a mindennél fontosabb gyorsítási szándék. És lásd, a zenekarba valóban élet költözött, nem is akármilyen.

És (csak) itt érünk el ahhoz, amiért most egybegyűltünk, nevezetesen hogy végre érdemben is szót ejtsünk az R.E.M. tizenötödik (!) stúdiólemezéről, az idén megjelent Collapse into Nowról. Ha már eddig terjengősen tettük a dolgunkat, legyünk ezegyszer velősek: ez egy jó lemez. Mi több, erős, izmos munka, mely ha nem is ereje teljében, de annak mostani potenciális legjavában mutatja a georgiai triót. A színvonal persze ingadozik valamelyest, ahogy ez a legtöbb lemezükön megfigyelhető, most azonban kevesebbet, vagy kisebb kitérésekkel. A lemeznyitó Discoverer tekintetében már mindjárt felróhatunk némi kisiklást lefelé, bár a dal nem rossz, de valójában nem is igazán nagy szám (csak összehasonlításképp: a pont tíz éve kijött Reveal dalainak túlnyomó többsége még ebbe a nem-igazán-nagy-szám kategóriába tartozott), sokat segített rajta azonban a zenei kontextus és pozícionálás, nevezetesen hogy felvezetésre és hangulatbeállításra tökéletesen alkalmas: a jóisten (illetve hát a zenekar) is egy jó lemez felütésének teremtette. Innentől pedig jobbnál jobb trekkek következnek. Számos dal idézi az Accelerate lemezt is, igaz, dallamosabban, dúdolhatóbban, mint a 2008-as korong számai: hiába, beérett a gyorsítási elhatározás. Így az olyan kiváló szerzemények, mint az All the Best, a Mine Smell Like Honey, az Alligator_Aviator_Autopilot_Antimatter vagy a That Someone Is You elsősorban az előző lemez hatékonyságának és szükségszerűségének ékes bizonyítékai. Még majdan nagy valószínűséggel klasszikusa érő felvételeket is találunk (ilyenre az Accelerate-en vagy elődjén, az Around the Sunon - mégha sok jó szám közt válogathattunk is - nem akadtunk), mint az addiktív Überlin, vagy a maga erőteljes pátoszában mártózkodva is bombaerős Oh My Heart.

És a seregszemle végére hagytam a lemez legfőbb erényét: nevezetesen hogy a lassúak is működnek (meglepő módon már az Accelerate két kakukktojás lassúszáma is pazarul szólt). Persze jogos a kérdés, hogy egy, a kilencvenes évek alatt fokozatosan belassuló, majd a kétezres évekre már nevetségesen tempótlan valahai bítzenekar esetében miért lenne olyan nagy reveláció, hogy épp a lassú számaik működnek? Nos, ha el is tekintünk az utóbbi négy-öt év R.E.M.-es tendenciájától, ami leginkább a pörgős ritmusú dalok favorizálásában merült ki, maga a tény, hogy az R.E.M. a botrányosan csigatempójú Arund the Sun után mindösszesen hét évvel újra megreszkírozza a lassú számok nagy(obb) tételben történő előállítását, s még jól is jön ki a helyzetből, valóban böcsületes teljesítmény. A Collapse into Now visszafogottabb, merengősebb szerzeményei (Oh My Heart, Every Day Is Yours to Win, Walk It Back, Me, Marlon Brando és a várva várt újabb, s megint emlékezetesen elsülő Patti Smith-kollaborációt meghozó Blue) egytől egyig emlékezetesre, izgalmasra és (a legfontosabb) karakteresre sikerültek. Ahogy a fent már említett Patti Smith bárki fülét könnyűszerrel megbabonázó újabb közreműködése, de még a kanadai Peaches (elnézést, nincs rá találóbb kifejezés) cukor vendégszereplése az Alligator_Aviator_Autopilot_Antimatterben is jó ízléssel és arányérzékkel meghúzott lépés, mert bár a lemez (R.E.M.-viszonylatban legalábbis) hemzseg a be-beköszönő sztároktól (még a Pearl Jam-es Eddie Vedder is belekornyikál az Itt Happened Todaybe - hálisten nem nagyon hallatszik), a végeredmény mégse lesz csiricsáré és rikító. S bár a lemez az R.E.M. életművében inkább csak a középmezőny felső régióiban kaphat helyet, az idei zenei év legszűkebb értelemben vett egyik legjobbja. Na, ilyesmire nem volt példa a kétezres évek beköszöntte óta. Nincs minek nem örülni.

(Eredeti megjelenés: Prae.hu)

Így múlik el (másodközlés)

2011-12-31T06:43:00.000-08:00

Red Hot Chili Peppers: I'm With You

Gyíkból van-e a Red Hot Chili Peppers? Képesek-e (ahogy a legendás Hillel Slovak halála után még összejött) ismét növeszteni egy új zsenit a korábban elvesztett helyére? Vagy ismét temetni jöttünk fiatalságunk legfogékonyabb éveinek egyik meghatározó zenekarát? Tényleg igaz-e, hogy egyszer kötelezően le kell járnia minden szavatosságnak, és egy ponton még a legjobb dolgoknak is törvényszerűen el kell baszódniuk? Válasz azonnal.

Igen.

Persze, ha valaki ennél részletesebb lemezkritikára vágyna, nemcsak megértjük, de eleget is teszünk jogos igényének. Indokoljunk hát jobb kezünkkel gépelve, míg a ballal még mindig könnyeinket törölgetjük gyászoló szemeinkből. Közhely, olcsó dolog is volna felhánytorgatni, hogy bizonyos John Frusciante az úgynevezett gitáralapú könnyűzene egyik valaha élt legnagyobb zsenije, virtuozitása, tehetsége szinte csak Daron Malakianéval, Graham Coxonével és Jonny Greenwoodéval említhető együtt, bár előbbi kettő már talán fel se ér a képzeletbeli dobogó (megosztott) első fokára. Végülis tökmindegy persze, mert akár ő a világ de facto legjobb gitárosa és egyik legnagyszerűbb zeneszerzője, akár csak, teszem azt, valahanyadik közöttük, a Red Hot Chili Peppers nem véletlenül akkor vált jóból a világ egyik legjobb zenekarává, amikor - bár ha tragikus előzmények okán - Frusciantéval az övék lett a világ egyik legerősebb felállása. Képzeljünk valami olyasmi all-start, mint egy zenei Real Madrid, mégis, a többnyire erőltetett szupergruppok minden hátulütője nélkül. Elvégre is évekig náluk zenélt a világ bizonyíthatóan legjobb basszusgitáros (Flea), egy, ha nem is különleges, de igen jó, a célnak épp megfelelő dobos (Chad Smith) és egy eleinte nem túl jó (az idők során egészen kiválóvá érett), azonban legfőképp ritka karakteres énekes, Anthony Kiedis. Azonban ha már (könnyű)zenetörténet, legyen mindjárt összehasonlító is: hogy ne érhesse szó a ház elejét, miszerint más zenekarokkal nem ér példálózni, nézzük hát az 1995-ös One Hot Minute-et, amivel ugyancsak John Frusciante (első) távozása után kellett előrukkolni a meglehetős komoly válsághelyzetbe került kvartettnek. Történt ugyanis, hogy az RHCP húzott egy merészet és keresett egy igazi sztárt, leigazolván a méltán nagyhírű Dave Navarrot. És bár Navarronak köze nincs sem a funkhoz, sem a punkhoz, vagy egyéb -unk végződésű műfajokhoz, olyan vadítóan érdekes funkmetál-akármi zenekart gyúrt a Chilikből, amihez foghatót nemigen hallott előtte a világ. Nem állítjuk, hogy is tehetnénk, hogy mindez a kilencvenes évek közepi termés jobb lett volna, mint az azt megelőző Blood Sugar Sex Magik vagy az utána következő (és máig sokak - és e sorok írója - szerint is minden idők egyik legfontosabb lemezének számító) Californication. Nem volt azonban - vagy legalábbis nem sokkal - rosszabb náluk. Teljesen más volt a zene, de egyformán jó, méltó a világ egyik legjobb zenekarához. Ezt várhattuk volna (már ha amúgy nem születünk menthetetlenül pesszimistának) a californiai négyestől ismét. Mert azt még ők sem vonják kétségbe (a friss interjúk alapján), hogy a Frusciante-korszak egyszeri (egészen pontosan kétszeri), megismételhetetlen és folytathatatlan (legalábbis a hippikülsejű gitárművész nélkül), ennek ellenére mégsem mertek (ismét) igazán merészet húzni, s bár Navarro neve ismét fölmerült (keresztbe is kulcsolódtak a szurkoló ujjak), de valószínűleg éppen a vele kapcsolatos korábbi fiaskó (kereskedelmi bukás a One Hot Minute-tel és a gitáros menesztése) miatt nem mertek ismét kockáztatni. Ellenkezőleg, igyekeztek a legkisebb ellenállás felé menni (micsoda biztató előjelek, hmm), és Frusciante helyettesítésére (vagy hát, mint kiderült, leginkább színpadi dísznek) épp az ő egyik legjobb zenészhaverját és kvázi pártfogoltját, Josh Klinghoffert kérték fel. Klinghoffer pedig, távol álljon tőlem, hogy bántsam szegény fejét, meg hát úgyis fogják még eleget nélkülem is, szóval Klinghoffer pedig teszi is a dolgát katonás helytállással, reszelget a gitáron, szemérmesen bele-belenyikordul Flea zavarbaejtően virtuóz (bár a friss lemezre az eddigiekhez képest kissé egyszerűsödő) basszusmeneteibe. Nincs meg igazán a (mármint szimbolikus) ritmus, szinte látjuk, ahogy Klinghoffer csak kapkodja a fejét, hogy hopp, hopp, ide is kellett volna egy riff, néhány eredetibb akkordmenet, de mire lefogna egy-egy odaillő hangot, a zenekar már a következő számnál tart, így telik el a számok több mint fele. Az I'm With You kétharmadánál aztán már feltartóztathatatlanul kitör Klinghofferből a kisebbségi komplexus, elkezd össze-vissza szólózni, gitárbőgetni, sőt, most már nemcsak a csilivili gitáreffektek pittyegnek, hanem a szintetizátorok is, Josh fiúnk tényleg megteszi, csak hát erőlködhet az ember, amennyit akar, ha egyszer Salierinek születik. A dalok közt vannak kellemesebbek is, a Factory of Faith, a fületmelengetően popos (még némi, az indie-slágerek regisztereit megidéző tapsolgatás is szorult belé) Look Around, vagy a lemezről egyértelműen kimagasló, a régi szép idők Chilijének gyengébb pillanatait idéző Brendan's Death Song. Vannak még érdekesebb újítások (bár egyik sem eléggé érdekes ahhoz, hogy relevánsnak mutatkozzék), mint a többször is feltűnő (ám sajnos elég közhelyes) zongorázás, a (hálisten) épphogy nem túlzásbavitt billentyűzgetés, vagy az Ethiopiaban hallható (és Kiedistől igen szokatlan) énekstíl. Hallgatjuk tehát ezeket, a kiábrándítóan fantáziátlan The Adventures of Raindance Maggie beharangozásával, mely, bár mint a zenekar tagjai előre is figyelmeztettek rá, stilárisan nem hasonlít (igaz, nem is nagyon üt el) a lemez többi számára, egy valamiben azért mégis üt a többségre: az eredeti és markáns vonások (=Frusciante) zavarbaejtő hiányában. Persze egy szavunk se lehet, elvégre is mennyi szépet és jót kaptunk már (majdnem) ugyanonnan, ahonnan most ez is jött, ne legyünk hálátlanok, stb, stb. Arról sem feledkezünk meg azért a gyomrot is némiképp megfekvő nosztalgikus löttyök hatása alatt, hogy már az előző sorlemez, a Stadium Arcadium is csalódás volt, amennyiben a duplacédés kiadvány pont egy lemeznyivel volt hosszabb a kelleténél. Milyen szar volt már az is, sóhajtunk fel grimaszolva, de mégis, ehhez képest, milyen jó, micsoda más szinten kelt kis szar, kámpicsorodunk el ismét.

S bár az eddigiek alapján ezt talán nem árt hangsúlyozni, nehogy félreértse a tényállást az Olvasó: a lemez technikailag nem, azaz nem technikailag rossz. Bizonyos pontjain egész élvezetesnek is volna nevezhető, ha egy kezdő zenekarról nyilatkoznánk. Összességében az ember mégis mocskosul rosszul érzi ki magát, mert ilyenkor bizony - más híján - a recenzens marad az utolsó (és első) ember, akinek ki kell mondania a visszatarthatatlan igazat.

A halál beállta: 2011. augusztus 26.

Vége.

<br><br><br><br>(Ere

(Eredeti megjelenés: Prae.hu)

Hogyan tovább, Nyuszi? (másodközlés)

2011-12-31T06:28:00.000-08:00

Radiohead: The King of Limbs

Nehéz lenne megcáfolni azt a feltevést, miszerint az úgynevezett könnyű zenében a The Beatles óta nem volt olyan fontos zenekar, mint a Radiohead. A jelenlegi előadók közül talán csak Björk említhető velük egy lapon, korszakalkotó mivoltukat úgy a közönség-, mint szakmai sikereik hosszas sorolásával is alátámaszthatjuk. Még akkor is igazak a fentiek, hogy ha az együttes legutóbbi két lemeze, a Hail to the Thief (2003), és az In Rainbows (2007) már egy fokkal halványabbra sikerültek, mint a (külön-külön is meghatározó jelentőségű, a könnyű és komoly zenei kategóriák határvonalainak elmosásában élenjáró) Ok Computer (1997), Kid A (2000) és Amnesiac (2001) lemezek. Az egy fokkal halványabb mivoltnak természetesen más-más okai voltak a két album esetében: míg a Hail to the Thief a maga 14 trackjével, úgy három-négy dalnyi relatív feleslegével kissé felhigultra, túlírtra sikerült, az In Rainbows-on már jóval nehezebb gyenge dalt találni (talán kettőt, ha), azonban a lemez egyenként remekre sikeredett darabjai kevésbé álltak össze egységes albummá, mint méltán elismert elődei, pláne annak fényében, hogy ennél a hanganyagnál épp ellenkező problémával szembesült az egyszeri rajongó: nevezetesen érthetetlenül lehagyott (és a csak limitáltan elérhető bónuszlemezre száműzött) kiválónál kiválóbb (nem mellesleg közönségkedvenc – Down is the New Up, Last Flowers, Go Slowly, 4 Minute Warning) opusok bántó és nehezen emészthető hiányával. Talán épp az ilyen és ehhez hasonló okokból fakadó, rájuk nehezedő nagy nyomásból okulva nem turnéztatta a zenekar új számait legfrissebb, The King of Limbs című lemeze megjelentetése előtt. Mindösszesen Thom Yorke frontember szólóelőadásaiból ismerhettek néhány szerzeményt a végképp türelmetlen Radiohead-fanatikusok. Azonban úgy tűnik, már ennyit is kár volt felfedni. Kár, mivel az előzetesen bemutatott számok közül mindössze három (Lotus Flower, Give up the Ghost, Separator) került fel az amúgy is (több mint négy év várakozás után) botrányosan rövidnek minősíthető, mindösszesen 37 percben 8 dalt tartalmazó lemezre, s ezek közül is csak egy (Give up the Ghost) úszta meg radikális áthangszerelés nélkül. Az átlagos Radiohead-rajongó manapság (bár jóformán mindig) kivételesen frusztrált, örökkön bosszankodó alak. Most például még meg sem emészti az új lemezt (pedig éppenséggel lenne rajta mit), már arról spekulál, hogy az nem lehet, hogy annyi szív meg annyi hű kebel több mint négy éven keresztül hiába, hogy mindezek után csak nyolc új dalt kap. Ehelyett inkább spekulál, hátha vannak, vagy legalább lesznek titkos bónuszdalok, exkluzív B-oldalak, vagy esetleg a csak májusban megérkező, különleges fizikai megjelenés (hiszen addig csak a digitális verziót élvezhetjük) titokzatos, „újság-album” műfaji besorolása jelenthet valamiféle előfizetést vagy hozzáférést további számokhoz, netán, mint az új évezred hajnalán (s talán ez a lehetőség még a leginkább valószínű), a Kid A / Amnesiac lemezpároshoz hasonlóan ezúttal is két, egymáshoz relatíve közel megjelenő lemezre osztva jelenik meg majd a teljes anyag.
Mert hogy a The King of Limbs valóban nehezen fogható föl (még a maga tömör, intakt mivoltában sem) teljes anyagként, a zenekar legfrissebb alkotói korszakában termett (vagy legalábbis ekkor kidolgozott), olyan éteri tisztaságú, szívszorítóan egyszerű és szép szerzemények ismeretében, mint a Skirting on the Surface, az Open the Floodgates, a The Present Tense, a Supercollider, a The Daily Mail vagy az A Walk Down The Staircase ismeretében. És hát a YouTube korában ki ne ismer(het)né ezeket a dalokat, ha kedve tartja? Ezzel szemben a végül The King of Limbs címen, az In Rainbows forradalmi, „fizess, amenynyit akarsz” módszeréhez nagyon hasonlatos, csak ezúttal már (nem meglepő módon) fix árakkal megjelentetett lemez nagyjából olyan sokkoló erővel tekeri új irányba a Radiohead karrierjét, amilyen radikális irányváltást utoljára a Kid A esetében tapasztalhattunk, igaz, akkor jóformán az egész könnyű- (és mint már említettem is, ezzel egyetemben komoly-)zenei gondolkodási sémákat felülíró alkotásról volt szó. A The King of Limbs ezzel szemben viszont kizárólag a zenekar munkásságán belül nyit (félig-meddig) új zenei korszakot. Amennyiben az In Rainbows lemezt a Radiohead (elsősorban a dallamok letisztultságára irányuló) minimalizmusra törekvéseként nyugtáztuk, a The King of Limbs egyenesen fejbe kólintja a zenehallgatót, mivel a lemezen már maga a dallam is relativizálódik, a legtöbb esetben pedig szinte csak az énekszólam reszortjává szűkül. Maga a zenei alap valóban sokkoló: a néhol két, néhol három gitárral felálló zenekar gitárosai ezúttal mintha szabadságra mentek volna (s nem úgy, mint a Kid A-n, mikor a gitárok visszaszorulásával új szerepkört kaptak), ezúttal még felfedezni is nehéz, hogy mit csinálhatott, mármint konkrétan milyen módon működhetett közre a felvételek elkészítésében Jonny Greenwood és Ed O’Brien. Leginkább persze az előbbi hiánya (azaz, fogalmazzunk inkább úgy: rejtőzködése) zavar, mivel az ifjabbik Greenwood fivér gitár, Ondes Martenot, xilofon, billentyű(k) stb. szólamai eddig meghatározó szereppel bírtak a zenekar hangzásában (ezúttal némi halk, végképp háttérbe szorított gitárplöntyögésen felül elsősorban a gépi és félgépi ritmusokban, illetve az általa komponált szinfonikus háttérszólamokban vélhetjük felfedezni a keze nyomát). A hangsúlyeltolódás ezúttal a ritmusszekciónak kedvez. Colin Greenwood basszusfutamai főszerepben tündökölnek gyakorlatilag végig a lemez folyamán, míg Phil Selway dobolása esetében komoly fejtörésre és fülhegyezésre vannak kényszerítve azok a rajongók, akik megkísérelnék megtippelni: hányszor hallhatjuk a dobost valóban pont úgy játszani, ahogy az felvételre került (hiszen Selway dobolása megtévesztően pontos és precíz) s hányszor csak a játékából kivagdosott és újrakevert loopok által. (A gépi és élő dobhangzás keverésének e ritkán hallható, harmonikus fúziója miatt e sorok írója arra tippelne azonban, hogy Selway játékát egy az egyben ezúttal egyszer sem élvezhetjük). A (hangszeres) dallamok monotonitása, ismétlődő, apró variációkkal operáló építkezése, osztatlan, vagy legalábbis nehezen osztható szerkezete és a hangszerelés minimalizmusa azonban rendkívül összetett, sűrű és szövevényes hangzással, megannyi zenei textúra gyakorlatilag szétválogathatatlanul összebogozódó, komplex hatásával ellenpontozódik. S bár a lemezen minden természetes hangzás (dobok, gitárok, énekhangok stb.) a végtelen vagdosás és újrakeverés miatt mechanikussá válnak, a végeredmény bizony pont olyan organikusnak hat, mint a Bloomban hallható, vagy a Codexből és a Give up the Ghostba átvezető (és kissé már hatásvadásznak is ható) natúr madárcsicsergés. És bár a Radiohead-hallgatók az Ok Computer és az azóta keletkezett lemezek hatására már (jó értelemben véve) sokat próbált és zeneileg tapasztalt emberek, a The King of Limbs még ilyen előélettel is csak úgy a negyedik-ötödik meghallgatás körül kezdhet hatni rájuk. A lemez odáig ugyanis keményen ellenáll jóformán minden befogadási (s urambocsá’ értelmezési) kísérletnek. Mivel csak nyolc dalról van szó, ezt szerencsés módon lehetőségemben áll bővebben is kifejteni. A Bloom hangfoszlányokból építkező, és elsőre a rendezetlenség erejével ható, már-már esetlegesnek tetsző (a harmóniák és az igazi dalszerkezet építőelemei csak a dal kibomlása során rendeződnek felszínesen is észlelhető formába) indítása rögtön szembesíti a zenehallgatót az egész lemez irányvonalával, a Jonny Greenwood által komponált szimfonikus szólamok kivételével szinte minden hang idegenül, mesterségesen hat, a vokált leszámítva minden elem érezhetően saját zenei környezetéből (funkciójából?) kiragadva, elszigetelve és újrarendezve szólal meg, míg az összhatás gyönyörű, egységes és telített. A Morning Mr. Magpie című szám bizonyosan a dalcsokor legrégebbi szerzeménye, legalább tízéves dal, méghozzá az úgymond elveszett(nek hitt) számok közül (ilyen volt az In Rainbows-ról a Nude, az Up on the Ladder és a Last Flowers is, bár utóbbiak ugyebár csak a bónuszlemezen fértek el) az egyik legnépszerűbb, egy 2002-es keltezésű felvétel alapján. A dal akkori formájában egyszálgitáros, enyhe bluesos beütéssel bíró, kissé nyers, ám kerek kis szám volt, a végeredmény ehhez képest (a korábbi dallam teljes átírásával) egy monoton, végig fokozódó feszültséggel építkező, az eredetinél sötétebb tónusú felvétel lett, amely leginkább egy néhány évtizeddel ezelőtti kémfilm potenciális betétdalára emlékeztet. S bár a szám élvezetes, eredeti változatához színvonalában nem ér fel. A Little by Little az új Radiohead-anyag egyik legváratlanabb (s egyben legüdítőbb) színfoltja. A latinos gitárhangzásokkal és sűrű, elsősorban dél-amerikai zenékre emlékeztető ütőhangszeres megoldásokkal felépített szám olyan új oldalát mutatja a zenekarnak (hasonlóan az In Rainbows meglepetéstrackjéhez, az enyhe Red Hot Chili Peppers-beütést mutató Reckonerhöz), amely a korábbiak alapján nem számítható ki vagy vezethető le. Az ezt követő Feral mintha a kilencvenes évek végi Radiohead-termés egyik B-oldalas szerzeménye lenne, bizarr, mondhatni avantgárd furcsaságú elektronikus zenei egyveleg, amely egyrészt félparodikus, önironikus gesztusként is felfogható, másrészt híven és büszkén reprezentálja a zenekar által az utóbbi években bejárt utat, amennyiben egy ilyen szám az Ok Computerre, de talán még a Kid A / Amnesiac párosra, az azóta keletkező lemezekre meg végképp sem férhetett volna fel, míg a King of Limbs anyagából zeneileg/furcsaság tekintetében lényegileg ki sem lóg. Persze a furcsa önmagában még nem lenne pozitív jelző. A dal viszont sokadik hallgatásra levetkezi a töltelékszerepet, ha az egyszeri zenehallgató túlteszi magát az első sokk(ok)on (ahogy ez az egész The King of Limbsre igaz), nagyon is megszereti ez(eke)t a számo(ka)t. Az albumhoz készült első klip legalább olyan sokkoló erővel bírt, mint maga a lemez: a koncerteken még egyszerű gitárakkordokból összeálló, végleges verziójában azonban már ravasz elektronikával szerelt Lotus Flower videójában Thom Yorke ugyanis nemcsak azokat lepi meg, akik nem látták még koncert közben kígyóként vonaglani, vagy épp vadul rúgkapálni az énekest: a félimprovizatíve koreografált, zavarbaejtő, intim közvetlenséggel rögzített táncmozdulatok a vizualitás terén is új korszakot jeleznek a Radiohead történetében.

Maga a dal minden (anti)slágeressége ellenére is híven reprezentálja az egész anyagot: sűrű, többszintű ritmikája, minimalista és minimális gitárrészei, előtérbe helyezett basszusszólamai, szokatlan hangeffektusai és Thom Yorke vokálja, mint gyakorlatilag kizárólagos dallamteremtő erő, nem árulnak zsákbamacskát, ezekkel az újításokkal nyitja a brit zenekar az új évtizedet. A szövegek amúgy végig, az egész albumon szépek, letisztultak, ötletesek („There’s an empty space inside my heart / Where the weeds take root / So now I set you free / I’ll set you free / Slowly we unfold / As lotus flowers / Cause all I want is the moon upon a stick / Just to see what if / Just to see what is”). A Codex volt számomra a lemez legproblematikusabb darabja, ez adta meg magát a legnehezebben. És ez talán érthető is annak fényében, hogy (mint arra már korábban utaltam is), az új számok koncertverziói alapján egy csendes, lassú, letisztult, zongoraközpontú lemezre számíthattunk. Így természetes, hogy a lemez egyetlen igazán zongoraalapú opusa (amely tehát „kiütötte” egészen gyönyörű társait), különös, kiemelt figyelemre tarthat számot. A Codex azonban elsőre (másodikra is) vészesen úgy szól, mint egy Coldplay-dal, akkordjai unásig ismerten sablonosak, Thom Yorke éneke pedig (bármily érdekessé tenné is a kissé rekedtes árnyalat) fantáziátlannak tűnik, mintha csak gyenge kísérletet próbálna tenni a zenekar, hogy valami rádióbarát dolgot is alkosson. Holott nem erről van szó, a Codex szép is, jó is, leginkább az In Rainbows legszebb szerzeményével, a Videotape-pel áll rokonságban (még ha ahhoz nem is érhet fel), egyszerűen csak haloványabb, kevésbé eltalált ötleten nyugvó dal, mint a vele egy alkotói periódusból származó többi. Így fordulhat elő, hogy míg a lemezről nem lóg le (vagy ki), magából az In Rainbows óta keletkező dalcsokorból igen. Ezzel szemben a Give up the Ghost az album legmaradandóbb szerzeménye. Bölcs belátásra vall, hogy a zenekar ezen a számon változtatott a legkevesebbet a korábban ismert formátumhoz képest: lényegében csak a terebélyesedő lombokként burjánzó (a koncertverzióhoz képest kvázi kivirágzó) vokálok, és a szívbemarkolóan egyszerű, finoman adagolt plusz gitárszólamok jelentenek újdonságot. A Give up the Ghost a maga felváltva elfojtott és szabadjára eresztett érzelmi töltetével, illetve az e kettő közti állandó pulzálásban már most érezhetően olyan ékes darabjává vált a Radiohead-korpusznak, hogy bátran nevezhetjük, mindösszesen pár héttel a megjelenése után klasszikusnak, s ilyetén minőségében a The King of Limbs feltehetően egyedüli klasszikusának. Az előző szám elgépiesülő, recsegővé deformálódó utolsó hangfoszlányai, és a visszafelé lejátszott, pattogó zajokból már csak egy dal bukkan elő, a leánykori nevén még Mouse, Dog, Bird címen ismert Separator. Unalmas lesz már, hogy itt is a korábbi változat hangszerelését reklamálom, azonban kevés (egyszerűségében is) szebb akkordmenet képzelhető el akusztikus gitáron, mint amelynek a kíséretében felcsendült, hogy „Just exactly as I remember / Every word, every gesture / I’ve my heart in my mouth”. Ehhez képest meglehetősen lelombozóan hat a basszus-dob alapokon nyugvó nóta, egészen addig, amíg (feltehetően) Jonny Greenwood könnyed és üde gitárszólama be nem lép, sajátos, édesbús atmoszférát kölcsönözve ezzel a dalnak, s egyszersmind funkcióval is felruházva a korábbi részeket. És ez a The King of Limbs kulcsa is, azt hiszem - ha eltekintünk a(z amúgy teljes joggal) reklamált, lemaradt számok fájó hiányától - , mégpedig a funkciók utólagos meglelése. Ezért nem lehet (vagy csak nagyon nehezen) megbarátkozni rögtön az első befogadáskor a teljes anyaggal, ez azonban annak az oka is, hogy még ötvenedikre is tartogat valami újat, valami egészen apró meglepetést a fülnek, az agynak, a szívnek, kinek hova tartozik a zene. S egyrészt be kell látnunk, hogy abszolútértékében talán csak az első két Radiohead-lemeznél erősebb ez most, azonban ez nem jelenti azt, hogy a zenekar a lassú romlás útjára lépett volna. Egyszerűen nincs másról szó, minthogy az eddig minimum két lépéssel a világ előtt járó Radiohead most látszólag (hiszen nem tudjuk, mi várhat még megjelenésre az elkövetkezendő egymásfél évben) eggyel lemaradt maga mögött is. Minket, szemérmetlenül elkényeztetett zeneélvezőket azonban, teljes szívemből kívánom, hogy sose érjen nagyobb csapás, mint most, s míg ezt az ínyenceknek való, remekbe szabott nyolctételes lépéshibát hallgatjuk újra meg újra (mert hát minek is tagadjuk, ezt tesszük február 18-a óta egyfolytában), fél szemmel (azaz füllel) még arra is figyelmesek lehetünk, hogy Jonny Greenwood azt nyilatkozta a lemez megjelenése után, hogy a Radiohead jelenleg is zenét rögzít. Micimackó is ilyen szituációban kérdezte Nyuszitól, hogy „Mér, van még valami?” Most épp kérdőn felvont szemöldökkel meredünk a Nyuszira és várjuk a választ, feszült izgalommal, lappangó örömmel.

*

A fenti sorok megírása óta tisztázódott a kép: a zenekar egyrészt megjelentette az egészen kiváló Supercollider/The Butcher dupla A-oldalas kislemezt, másrészt ezzel párhuzamosan Ed O’Brien be is jelentette, hogy minden titokzatoskodás és erre utaló gesztus dacára, több zenére a következő (ki tudja mikor készítendő) nagylemezig már ne számítson a nép. A fent részletezettek értelmében mindenki levonhatja a szükséges konklúzió(ka)t.

(Eredeti megjelenés: Kritika/Nol.hu)

Lelki gyomor és legitim érzelmesség (másodközlés)

2011-12-31T04:49:00.000-08:00

Bon Iver: Bon Iver, Bon Iver

Lehet-e az ember annyira elragadtatott, hogy az már a saját gyanúja fölött áll? Vagy másrészt: lehet-e valami annyira jó, hogy az ember joggal legyen tőle annyira elragadtatott, hogy...? A Bon Iver második nagylemeze ugyanis a szigorútollú (klaviatúrájú) kritikus minden maradék kritizálási kényszerét lefegyverezve elsősorban ezeket a kérdéseket veti fel.Justin Vernon, ismertebb (s egyben zenekara) nevén Bon Iver ismeri a hírnév csábítását. Miután a lehető legszigorúbban vett undergroundból feltörve futott be különböző zenei blogok suttogópropagandájának eredményeképp minden szempontból minimalista albuma, a 2000-es évek egyik vitathatatlanul legkimagaslóbb zenei teljesítménye, a For Emma, Forever Ago óta folyamatos aggódás kíséri minden húzását. Vernon olyannyira nem csinált nagy ügyet a zenélésből, hogy még az Emma elsöprő sikerét meglovagoló koncertjein is maga nyomtatta példányokat osztott ki a dalszövegekből lelkes közönségének, hogy (vokalisták híján) ők énekeljenek vele. Végül innen-onnan, így-úgy komplett zenekar verbuválódott köré, s immáron az ő áldásos hatásukkal jelentette meg a méltó folytatásnak bizonyuló, négyszámos Blood Bank EP-t. Aztán jöttek az aggasztó hírek, hogy szünetel (tán abba is marad) a koncertezés, a zenekar státusza bizonytalan, egy darabig nem terveznek semmit és így tovább és így tovább.A szakállas gitáros közben (hathatós segítséggel) kikotlotta magából a Bon Iver levezetésének igencsak erősnek bizonyuló Volcano Choir-lemezt is, majd Kanye West és a The National kiváló lemezein vendégeskedett, s bár a kollaborációk kifejezetten jól sültek el, a kétely továbbra is megmaradt: mi lesz (ha egyáltalán lesz) a következő Bon Iver albumon? Nos, kétség kívül nem ugyanaz, mint az elsőn. S bár a zenerajongó már csak olyan állatfajta, hogy pontosan ugyanazt kívánja újra és újra viszonthallani ami egyszer már tetszett neki, ha valami arra alkalmassal lepik meg, hajlandó elismerni, hogy túlizgulta az egész várakozást. És valóban. A Bon Iver, Bon Iver című album ugyanis amennyivel (fantázia- és variáció)dúsabban hangszerelt elődénél, annyivel átgondoltabbnak is tűnik. Nem azt állítjuk ezzel, hogy jobb volna a For Emmánál, éppen csak annyit, hogy nem gyengébb. Van szabad kreatív tér az új (pl. fúvós - ld. Minnesota, WI, vagy mondjuk a Wash. gyönyörű zongora-vonós összjátékaiban) szólamoknak. Amiért pedig már a Perth első taktusaitól tudjuk, hogy minden rendben van, nem romlott el időközben semmi, az nem más, mint a zene hangulata, illetve az előadó hozzáállása. Vernon ugyanis ugyanolyan törékeny, szomorkás, mégis szívderítően szép konstrukciókban gondolkodik, mint már pályája legelején, a Mount Vernon zenekar éveiben tette (igaz, ezúttal összehasonlíthatatlanul több zenei tudással). A legtöbb szám - ám hozzunk mindjárt példát is a legékesebbek közül: mondjuk a Holocene - követi a bemutatkozó nagylemezt annak egyik legfantasztikusabb vonásában, nevezetesen, hogy szinte megelevenedik előttünk a számok mögött inspiratíve valamennyire mindig is megbúvó havas, szomorkás, lassított felvételben tündöklő egykedvű táj. Persze, ha az ember szíve szerint különböző filmdrámák jellemzően legérzelmesebb jeleneteit vetítené lelki szemei elé lassított felvételen, a zenét hallgatván rögtön felmerül a gyanú, hogy a zenekar ezúttal valóban átlépte a giccs és a (jobbhíján nevezzük így) legitim érzelmesség hártyavékony határmezsgyéjét. Elvégre is a hangszerelés nemcsak teltebb, élettelibb, változatosabb, mint a maga egyszálgitárnyi megoldásaival is éppen eléggé szívfacsargató For Emma, hanem hogy úgy mondjam, szakszerűbb is. Szakszerűbb, amennyiben a hangszerek akkor és úgy lépnek be, ahogy azt nekik a nagykönyvben megírtak szerint kell, a dalok szokványos zeneszámok mintájára építkeznek, a hatás pedig (giccs ide vagy oda) kérlelhetetlenül le van vadászva már az első másodperctől, mi több, a Towers második perce ("For the love, comes the burning young") és a Michicant első fél perce ("Hurdle all the waitings up, know it wasn’t wedded love / 4 long minutes end and it was over it’d all be back") körülre már rég megnyúzva, sózva, sütve és melegen fogyaszthatóan. Ritka eset, hogy konkrét zenei hatásokat fellelhetünk, ám amikor mégis, az általános Sufjan Stevens-Jeff Buckley (stb.) nyomvonal mellett: pici Coldplayes gitározgatás-szintetizátorozás rémlik vissza talán a Calgary hangosabb, kiáradóbb pillanatiból, s nyilván egy-két lo-fi hangfalberregtető tucatzenekart is fölsorolhatnánk, amelyek nagyon hasonló gitártorzításokkal jutnak lényegesen kevesebb zeneiséghez, mint a Bon Iver teszi még ugyanebben a szerzeményben, úgy a harmadik perc körültől. Erős a (talán épp Kanye Westtől eredő?) hiphop-hatás a Hinnom, TX-ben, ahogy több esetben is feldereng (a legtettenérhetőbben a Wash.-ban és a Towersben) az Arcade Fire (igencsak üdvös) hatása, a zárótrekk (Beth/Rest) esetében pedig (bár már szégyenszámba megy ekkora közhelyet leírni) a nyolcvanas évek rádióbarát lassúszámkészletének kb. a fele. (Az eddig ragozott giccs-kérdésben is a lemeznek e pontján vagyunk a legbizonytalanabbak, s ha az előadó nem a Bon Iver lenne, a legmagátólértetődőbb egyértelműséggel vágnánk rá, hogy a Beth/Rest a legrosszabb fajta nyálas zenei sablonok turmixából született, s bár ez mindenképp letagadhatatlan, épp az előadó profiljának ismerete és a dal előtt következő másik kilenc opus adta kontextus miatt gondolkodhatunk el rajta, hogy mi van, ha e zenei fricska valóban fricska, méghozzá a szebb és igényesebb fajtából.) Akárhogy is, az ember megtörik a felsorakoztatott könnyfacsaró eszközök hatása alatt, s bár a jóval visszafogottabb For Emma lemeztől inkább belülről és halkan sírdogálva harapdálta valami a zavarunkban megfeszülő gyomorfalat, itt minden ilyesféle eljárás eggyel látványosabb (/hangzatosabb), s a hatás is felszínesebb valamivel. S hogy a nem egészen negyven percnyi játékidő végére mégis honnan a rossebből tudhatnánk, hogy nem lettünk szégyentelenül rászedve, nem dőltünk be valami olcsó, amerikai giccsnek, nemcsak egy minden hájjal megkent szomorú(zene)bohóc rángatta-e kedve szerint sokat próbált idegeinket? Franc tudja. A tartalmas és a maga harminckilenc és fél percénél egyaránt jóval hosszabbnak és rövidebbnek is tűnő utazás végén ugyanis még mindig képeket vélünk látni, s a meglehetősen váratlan lezárásként érkező Beth/Rest édeskés kavalkádjára az eddigi melankolikus hófúvás egyszerre így-úgy aranyló sugarakkal felkelő napra, ide-oda repdeső, acélos markában az USA zászlaját lobogtató, colgate-vigyorú Supermanre, mosolygó szerelmesek egymásnak átnyújtott gőzölgő bögre kávéjára, továbbá a kertben pajkos cicák és/vagy kiskutyusok önfeledt kergetőzésére stb vált. "Danger has been stolen away", énekli a bús szőrmók - pedig épp ellenkezőleg: pont itt a veszély, nem lett-e varázsütésre túl idilli minden? Az ember már tenmagában sem bízik, elvégre hogyan reagáljon a (lelki) gyomor, ha több mint fél órán keresztül savanyítják és áztatják félig lenyelt könnyekkel, hogy aztán a maradék öt percben tömény, cukrozott tejszínnel forrázzák le? Míg a 'play' gombot keressük a lejátszón - mert mindez az édessavanyú (azaz savanyúédes) természetesen újra meg újra kell, méghozzá egyre jobban - a minden cukormázas megnyugvás ellenére is a torok mélyét rázó kesernyés szorítás biztosít róla: itt megint valami bitangfontos dolog történt velünk. Nofene.

(eredeti megjelenés helye: Prae.hu)

Hab a habon

2011-10-17T10:27:00.000-07:00

Coldplay: Mylo Xyloto

Szóval kezdjük azzal, hogy a Coldplay nevezetű zenekar zeneileg igen magas fokon képzett és jó ízlésű úriemberekből áll, akik azért hajlamosak a giccsre, de többnyire tudják, hol a határ és vannak annyira, ha mások nem, hát okosak, hogy nem csinálnak rossz lemezeket, még akkor sem, amikor (legalábbis magukhoz képest) amúgy igen. Néha viszont kifejezetten jók, főleg ha az ember könnyít picit a lelkén, olyan hangulatba hozza magát, hogy megbocsátja az elsősorban nem is a stílusban, sokkal inkább a hatásvadász felszínesség, mondhatni lelketlenség szintjén és határozottan a hozzáállásban jelentkező popot. Persze az ezeréves (tehát ezerévesen igaz) közhelyet azért nem cáfolhatjuk meg, úgyismint: mindennek van azért egy határa. A Coldplay pedig sajnálatos módon már a Mylo Xyloto első hangjainál sem tartózkodik annak a bizonyos határnak az innenső oldalán. Míg más lemezeiken el-elnézzük nekik, ha egy-egy track erejéig áttévednek a giccs setét és elátkozott rengetegeibe, az ötödik nagylemezen már eleve más kontextusban hallgatjuk a zenét, változnia kell hát törvényszerűen a hozzáállásunknak és az értelmezés menetének is. Ha ugyanis nem tesszük meg a giccs átmeneti elfogadását a zenehallgatás jelenlegi előfeltételének, a Mylo Xyloto című nagylemez egyszerűen értelmezhetetlen szellemi apparátusunk korábbi elemeit mozgósítva, sőt, mondok merészebbet is: egyenesen elfogadhatatlan. A rövid, amolyan semmilyenke címadó intro után ugyanis lényegében olyan offenzívába kezd a túlcukrozott bűbáj, hogy aki óvatlanul, kellő lelki ráhangolódás nélkül hallgatja végig egyhuzamban a Hurts Like Heavent, a Paradise-t és a Charlie Brownt (melyek közül maga a zenei teljesítmény színvonala igazán csak utóbbi számára lehet mentő körülmény, a Hurts Like Heaven már gyengébb, a Paradise, bár mint minden rendes sláger, megszokható, dúdolható és ebből következően addiktív is, el kell ismernünk, zeneileg azért elég kis gyengus), szóval, hogy akire mindez csak úgy a nagy büdös semmiből rázúdul, technikai KO-val fekszik ki és még az újraélesztés után is tejszínes konfettit hány. Az Us Against The World sem ment sokat a helyzeten, de legalább a csilingelő, végletekig gejl, közben meg mégis, valahogy (szemben a Viva la Vidával) ezúttal valahogy soványabb, műanyagszerűbb hangzást felfüggeszti a dal első felére. Míg anno azon röhöghettünk, hogy a Coldplay a Grey's anatomy/Grace klinika tökéletes potenciális aláfestőzenéje giccs, felszínes hatásvadászat és semmitmondás szempontjából (ezzel felemelő módon kölcsönösen cikizve a zenekart és a tévésorozatot is), ma már jó szívvel ezt sem állíthatnánk, a jelenlegi amerikai tévés kínálatban ugyanis per pillanat nem tudnék olyan sorozatot találni, amit elég giccsesnek találnék a friss Coldplay-számokhoz. Persze, ahogy a Grey's anatomyból is csak egy kósza epizódot láttam egy jobb sorsra is érdemes nyári délután alkalmával, lehet, hogy ismét csak én bizonyulok túl műveletlennek, a híre alapján például a Glee mondjuk elég gagyinak tűnik. Gagyi, ez egy jó jelszó, még talán a bóvli is, holott a Coldplay lemezei eddig mindig a legelegánsabb felesleges kacatjai voltak (kivétel talán az első és némiképp a második, de az már csak megcsillagozva) terebélyes lemezgyűjteményünknek, ez a mostani viszont mintha tényleg zsír- és minden másszegény is lenne, legalábbis az első feléig. Az M.M.I.X. lemezközepi (cezúra-jellegű) közbeékelődése után ugyanis, bár a giccsfaktor egy cseppet sem csökken, legalább jobb, sőt, ennyi szidalom után a - ki is járó - elismeréssel se fukarkodjunk, egyenesen jó számok következnek. Mert bár a lemezt beharangozó Every Teardrop is a Waterfall joggal nyerné az év legnevetségesebb dalcíméért járó díjat, maga a zene (a körülötte viharzó plágium-botrány dacára is) egészen kiváló, mi több, valóban rendelkezik a fülbemászó néven elhíresült csótány(szerűség) ismert tulajdonságával. Hasonlóképpen a koncertekről már ismert Major Minus is, mely (ha már ennyit cicáztunk eddig is a címekkel), mintha már ironikus módon eleve reflektálna is a Coldplay-életmű alakulásának friss fejleményeire, mondjuk így 2011 táján. A teljesen jellegtelen és feledhető akusztikus-lassú megakadás (U.F.O.) után Chris Martin és legénysége (Rihannával kiegészülve) megpróbálkozik vele, hogy milyen lenne, ha ők lennének a Gorillaz, de jelzem, sajnos - egyértelműen szarabb zenekar lévén, mint Albarnék - nem túl jó. Ettől függetlenül azért nyilván lehetne értékelni a Princess of China újító szándékát - már ha valóban lenne benne olyan, sajnálatomra azonban inkább egy nagyon félrement stílgyakról van szó, ami úgymond tökéletes popszámnak nem elég eredeti (vagy egyáltalán csak érdekes), alternatív elektropop pöcögtetésnek meg nevetségesen felületes, nyálas és ugyancsak (mármint, hogy annak is) jellegtelen. A dolog azonban sajnos nem érte el a cikiség alsó határát, ugyanis az első lemeze tájékán még a második lemezén (The Bends) hallható Radiohead köpönyege alól érdemben ki sem bújt, hanem nagynevű elődje seggében ragadt, de cserébe legalább valóban jól zenélő Coldplay ismét Radiohead-wannabe szerepkörbe bújik, ahogy a meglehetős hülyén kattogó ritmusra Chris Martin a maga már-már jellegzetessé büdösödő jellegtelenségével ráklimpírozgat, mindenkiben (aki egyáltalán ismeri vonatkozott művet) azonnal azt az asszociációt ébresztheti, hogy egészen így írná meg egy teljesen fantáziátlan és igazi személyiséggel nem bíró ember a Videotape-et. Az már csak a hab a (elvégre a Coldplayről lévén szó:) habon, hogy mikor még a csilingelő gitárok is bevisszhangzanak és Martin elhaló hangon, éteri nyafogással rá is röcögteti minderre, hogy "Up in flames", az ember már tényleg nem tud bosszankodni, csak röhög - kínjában. Még fél perc zenei töltelék (persze jogos lenne a kérdés, hogy mi itt a töltelék mihez képest), majd egy újabb feledhető (tehát, bármily groteszk, a színvonalon valamelyest emelő) track: Don't Let It Break Your Heart. Míg a záródalt (Up With The Birds) hallgatjuk (úgy félperc elteltével már a lemez korábbi pontjairól jól ismert émelygést detektálva magunkban), azon tanakszunk éppen, hogy a korábban szívszorító lassúkban (ld. Grey's anatomy) meglehetősen izmos zenekarnak most miért ezek a számai szólnak a legócskábban, aztán itt is beindul a dolog, úgy a második perc tájékán beköltözik valamennyi élet (dobok, gitárok) a számba és valamennyit még javítanak is az összképen. Persze, ha ismét felidézzük a kiindulópontunkat, tehát, hogy le kéne mondanunk a giccs iránt zéró (na jó, ha nem is zéró, de igen alacsony) toleranciát hirdető alapbeállítottságunkról, szóval ha ez sikerülne, nyilván valamivel jobb színben tűnne fel vigyázó szemeink előtt ez az amúgy (mind az eddigi Coldplay-életmű, mind egy általánosabb mérce szerint is) ritkaszarnak érzett album. Milyen kár, hogy bármennyire is akartuk mindezt, csakazértse sikerült.

Centikről mellé - centikre tőle

2011-08-20T05:15:00.001-07:00

CSS: La Liberación

Biztos bennem a hiba, elvégre is idén valahogy kiábrándultabb és megkeseredettebb vagyok zenei ügyekben, mint tavaly, holott a termés nagy átlagban jobbnak tűnik. Mégis, valahogy türelmetlenebb vagyok jobb sorsra is érdemes, szívemnek kedves zenekaraimmal, mint kéne. Így járok épp a Cansei de Ser Sexy-vel (a továbbiakban: CSS) is, akikre persze nem tudok haragudni, mivel egyszerűen imádnivalóan cuki, amit csinálnak. Ettől még túl elégedett sem vagyok, tekintve, hogy a Donkey után azt vártam, mostanra meglehet az áttörés, amikorra már nem harmadik-negyedik körben említem őket, hogy ja tényleg, ott van még az a jó kis brazil zenekar, hanem bekerülnek a fontosak közé. Ehhez azonban például egy olyan lemez kéne, ami nem olyan tömény fantáziátlansággal indul, mint a két rendkívül eredeti című trekk: az I Love You és Hits Me Like a Rock. A City Grrrl az első olyan dolog a La Liberaciónon, ami végre egy érdekes, fantáziadús, mégis kommersz regiszterekben mozgó zenekarra emlékeztet (az első két dal csak ez utóbbi tulajdonsággal bírt). A már-már a korai R.E.M.-et idézve plöntyögető Echo of Love (most komolyan csak ilyen címekre telik? - na mindegy) tovább szélesíti a palettát, a langyi poppal indító, majd röviden elektro-indie-posztpánk-akármibe átcsapó lemez most úgy a Vampire Weekend zenei világának légtere felé kolbászol. Bár úgy gondolom (és tőlem aztán igen ritka, hogy ilyenre vágyjak), nem ártana a zenekarnak egy kicsit szűkíteni a zenei spektrumon, homogenizálnia picit a hangzást (és ha már, lehetőleg ilyen irányba összpontosítva), azért el kell ismernem, a lemez bőven hallgatható. Nem olyan jó, mint három évvel korábban megjelent előzménye, de legalább ugyanannyi tehetséget és ígéretet mutat (utóbbiból talán csak annyival kevesebbet, amennyit levon belőle megtorpanó lelkesedésünk - bizonyíték kéne már kicsit több, nem ígéret). Az ellenállhatatlan cukiságfaktor és felszabadult könnyedség, mi több, életszeretet továbbra is megvan, minden eposzi (new rave-i, a Wikipedia szerint) kellék ugyanúgy rendelkezésre áll, mint minden eddigi alkalommal, az anyag helyenként már mintha túl is lenne picit cukrozva, a You Could Have it All végére már-már gejlnek hat, hogy aztán megint rántson egyet a gyeplőn az, amihez a CSS legénysége/leánysága a legjobban ért: nevezetesen a tempós, hangosgitáros posztpánk csapkodás, a La Liberación már megint erejének legvonzóbb teljében találja a bandát, s a színvonal a Partners in Crime erejére is kitart, ha nem is ugyanolyan magasságban, de még ez is jól áll nekik. Pedig itt van már öblös hangzású már-már bárzongora, a fájdalmasan rövid életű The Long Blondes-t idéző finom hetykeség és édesbús testes buké is, még egy új szín a szivárványban, istenkísértés zajlik már itt, de ez se lóg ki - sőt. A legnagyobb veszély talán épp abban leselkedik a CSS-re, hogy túl sokat (mármint sokfélét) tud, elvész(het) az önmaga és persze a (joggal lelkes) rajongók előtti tetszelgésben, mint amikor valaki túlcselezi magát az ötösön, és hiába dekázgat a kapus könyörgő kapálózásából hülyét csinálva, az utolsó pillanatban nagy eséllyel, centikről mellégurít. Pedig ha a mutatvány egyszerűsödne és pár (csak néhány árnyalattal) sötétebb túnust is használna (ahogy a lemez második fele teszi is), a CSS bőven az élvonalban lehetne (most leginkább centikre tőle, az előszoba küszöbére saccolnám őket), ha a címadótól a zárótrekkig sorakozó hatost nézem ugyanis, ez a zenekar végre valahára megérett rá, hogy (bármily lehetetlen is) egyszerre hódítson a kommersz és az alternatív színtéren is. Ha az egész lemezt, akkor még felszisszenek néha-néha mérgemben, no persze inkább csak szeretetből és bosszúságból, elvégre is már rég tarthatnának is ott, másrészt viszont, mint mondtam is, ezekre a srácokra nem lehet haragudni.

Minden hiába

2011-08-05T11:23:00.000-07:00

The Wombats: This Modern Glitch

Mindigis (vagy hát, mióta csak lehetek) úgy voltam a The Wombats zenekarral, hogy magasról szartam rájuk. Minden okom meg is volt erre, elvégre is az MTV (értsd: emtíví) és a nemzetközi zenei sajtó által rajzolt kép alapján ím, itt van még egy angol gitárkaparászós zenekar, amely (feltehetően későbbi teljes karrierje alatt is) egyetlen invenciójának annyit tudhat, hogy az énekes azt ordibálja meglehetősen kusza dallamtalanságban, hogy akkor mindenki táncoljon Joy Division-re. Nos, köszöntem, a részemről nem. Most viszont tervbe vettem, hogy amihez lusta voltam pár éve (mikor is volt ez?), nem halasztom tovább és megírom (nem is először talán e blog történetében), hogy tényleg a pokol melyik bugyrába menjenek ezek az elkényeztetett, segg gazdag kölykök, akik jó dolgukban nem tudnak mást csinálni, mint egyik-másik kedvenceiket lenyúlva valami híg, újrakevert, tök felesleges túrót előállítani. Ehhez képest pedig esik az áll. Nem is azért, mert a The Wombats olyan zseniális, de egyrészt azért, mert a maga műfajában (bármi is legyen ez), korántsem olyan rosszak és főként mert korántsem azt az unalmas féltorzított, kétakkordos gitárkaparászásra nyávogást művelik, amit jelenleg harmad- és negyedvonalbeli angol és amerikai (és a nyomukban még náluk is milliószor gyengébb, immáron magyar műmájerek is) zenekarok, hanem ezt a valamit. Az már más kérdés, hogy maga ez a meghatározhatatlan kakofón massza (a műfaj!) egyáltalán mennyit ér. Persze most nagyjából egy befagyott tóra kormányozott traktor eleganciájával óvatoskodhatok itt, tekintve, hogy mit sem tudok erről a fajta zenéről, ha nem tévedek nagyon, és ez tényleg az a fajta dolog, amit például a Maximo Park is csinál (tényleg, ők is vannak!), akkor már nagyjából be tudom lőni, hogy merre is ugrabugrálnak ezek a korántsem új zenei gyökerekből táplálkozó, mégis, egész friss hatású végterméket gyártó srácok. Ettől függetlenül azért még nem kell attól rettegnem a jövőben sem, hogy mi lesz, ha valaki a laptopom egy óvatlan, magányos pillanatában leleplez és rábukkan a zenelejátszómban mondjuk a Tokyo (Vampires and Wolves) című (igen, tényleg ez a címe) dalra. Pláne nem hallgatnám rongyosra (értsd: legalább még egyszer végig) ezt az albumot az első négy szám alapján, amely során a színvonal az egész üdítően ható és már-már élvezetes Our Perfect Disease-től fokozatosan a béka seggéig (Anti-D), majd, ha tovább is tekerünk az első négynél, még az alá is (Girls/Fast Cars) esik. Kicsit kutakodom a neten és látom, hogy a hangzásban Jacknife Lee is benne van, ami egyrészt értelmet is ad annak, hogy a lemez egészen fogyaszthatóan szól, mármint a hangzás, a technikai kérdések tekintetében, másrészt persze sok fejtörést fog még okozni álmatlan éjszakáim során, hogy mégis mi az atyaúristent láthatott Jacknife Lee a The Wombats-ben. Miközben (egyre fárasztóbb monotonitásban) kérlelhetetlenül halad előre a lemez, azon töröm a fejem, hogy helytálló-e a megállapításom, miszerint nagyjából ilyen imózenekar válna a Linkin Parkból, ha még pár egységet nyálasadna. Zárójelben jegyzem meg, mert nem ide tartozik, de talán közelebb is van ez a bizonyos találkozási pillanat, mint hinnénk. Összességében azért elég furi a helyzet, mert a The Wombats azért elég bosszantó egy banda, ha mondjuk a hasonló stíluseszközökből még a legpocsékabb formájában (ld. Champ) is ezerszer jobbat kihozó Tokyo Police Clubbal hasonlítjuk össze, még a (valamelyest) jobb momentumok (Walking Disasters) ellenére sem, másrészt, még ha a zenéjük nagy részét jelenleg a magam részéről hallgathatatlannak is érzem, legalább próbálkoznak valamivel. Az már persze két másik kérdés, hogy egyrészt ebben mekkora szerepe van az én szubjektív és emiatt elég szeszélyes ízlésemnek (szerintem: elég nagy), másrészt pedig, hogy lesz-e ebből az egész valaha is, akár mostantól számított, mondjuk húsz év kemény munkájával valaha is olyan fontos, eredeti és hallgatható zene, ami alapján már azt mondhatjuk, rendben srácok (Matthew Murphy, Dan Haggis, Tord Øverland-Knudsen - hálás biccentésem a Wikipediának), mégsem volt teljesen hiába, hogy hangszert ragadtatok. Ami ez utóbbit illeti, sajnos a legnagyobb jóindulattal sem tudom elképzelni. Ellenkező ingerekig tehát marad minden hiába.

Illő szeretet

2011-07-20T04:25:00.000-07:00

Wild Beasts: Smother

Mert persze, hogy a Smother eleinte unalmas. Csak úgy hömpölyögnek az emberrel a számok (vagy inkább az ember a számokkal/ban), aztán úgy a Deeper környékén megváltozik (mondhatni: bekattan) valami - visszamenőleg is. Körülfolyja az embert ez a félhomályos, tisztázatlan hangulat, mintha csak Angelo Badalamenti, az Elbow és az Antony and the Johnsons keresné hármas számtani közepét, mert lynchesnek lynches, mégsem nyomasztó, érezzük benne az Elbow-t is, de nem olyan fényes a hangok és melódiák teteje, Antonyékhoz pedig nem elég melodramatikus ez a zene. Eszébe jut az embernek pusztán a ködös, lekvársűrűségű hangulatról egy zeneileg amúgy nem igazán idevágó együttes, a Moloko, de hogy zeneileg is eggyel közelebbit mondjak, akár a Texas legszebb melankolikus pillanatai, vagy a maga után betölthetetlen (vagy hát...) űrt hagyó The Czars. Ezek, igaz, mind szabadasszociációk. Holott lenne mit írni a már harmadik nagylemezénél tartó kendali kvartettről, elvégre is előző, Two Dancers című lemezüket még Mercury Prize-ra is jelölték. Itthon mégis egzotikumnak számítanak ezek az indie, valójában persze, ha nem undorodnék e hangzatos-semmitmondó kategóriáktól, úgy mondanám: poszt-indie zenekarok, azok, amelyek tagjai nem feltétlenül tíz éve ugyanolyan tónusban recsegő, torzított hangzású telecastereken kaparásszák ugyanazt a két-három akkordot, miközben a vállukat rángatják ütemesen (nem mintha ezzel amúgy gond lenne), hanem amelyek képesek mindezen felül összetettebb, kevésbé populáris, igaz, elmélyültebb konstrukciókban gondolkodni. A Wild Beasts albumát, minek tagadjam, magam is csak találomra hallgattam meg, no meg némi sznobizmusból, elvégre is ezt a zenekart kellő (könnyű)zenei műveltséggel azért úgy illenék szeretni, mégis, kezdeti unatkozó szkepszisemen felülkerekedett a zene. Ebben az élményben pedig idén inkább csak fordítva volt részem. Le a kalappal az év egyik legjobb lemeze előtt.

Nincs mire felkapni

2011-07-18T01:47:00.000-07:00

Arctic Monkeys: Suck it and see

Voltaképp nincs baj az Arctic Monkeys-zal. Mármint mi bajom lenne velük, az ezredforduló egyik legjobb zenekara, már a korai EP-éik összehasonlíthatatlanul egyéniek voltak, a dalaik (azóta is mindig elmentek a slágeresség határáig, sőt, mikor az ember egy pillanatra nem nézett oda, vagy pislogott, még át is lépték többnyire ezt az igen vékony határvonalat, közben azonban sosem löttyentek át (már hogy sem a dalok, sem maga a zenekar) a kommersz oldalra, nem kezdtek fogyasztható indiet gyártani, mint oly sokan az évezredeleji nagy gitárrobbanás szülötteiből. Mostani lemezükön sem ezt teszik, azaz nem ezt teszik. Mást se sokat, igazából, mert érezzen az ember bárhogy is a zenekar eddigi karrierjével kapcsolatban, ez az első eset, hogy a srácok érezhetően nem nagyon erőltették meg magukat. Míg az első, baromi hosszú című albumuk inkább tűnt sokszínű próbálkozásnak, slágerekkel tűzdelt termékmintának, hogy ezt meg ezt is tudjuk ám, a második, Favourite Worst Nightmare című viszont már az elsőnél sötétebb tónusú mestermű, tökéletes album tökéletes dalokkal, eddig egyelőre úgy tűnik, egyértelműen a pályacsúcs. Holott a harmadik, a Queens of the Stone Age-vezér Josh Homme produceri közreműködésével készített Humbug se sokkal maradt el tőle. S bár a rajongók egyértelműen ez utóbbi lemezt tartják a leggyengébbnek, állíthatom, nem az. Nemcsak azért, mert (bármily nehezen hihető is volt elsőre), a QUOTSÁnál bevált, Homme védjegyévé vált gitárhangzások igenis, örömteli friggyel házasíthatóak Alex Turner keserédes kompozícióival, hanem mert a dalok is jók voltak rajta. Lehet, hogy az én ingerküszöböm van túl alacsonyan, de ezzel a két kritériummal már nagyjából körül is tudok írni egy jó lemezt. Most meg itt ez a lecsupaszítottnak, egyszerűbbnek szánt lemez, ahol az Arctic Monkeys szándékosan nem kíván pöcsölni a gitárhangzással, effektekkel stb-vel ennyit, csak úgy zenélne séróból, minél eccerübben, ahogy a jóisten megteremté - ha nem is őket, de minimum a rockzenét. És (ha már emlegetettük az imént) isten látja kicsiny lelkem, én örülnék is a koncepciónak, ez alapján elképzelhető volt ugyanis, hogy ismét valami, ha apró is, de újdonság integrálódik az AM zenéjébe, de ha nem, hát annyi baj legyen, szarok is én az újításokra, csak kapjak jó dalokat. De nem. Mármint, és akkor itt kanyarodnék vissza a cikk elejéhez, nincs, tényleg, komolyan nincs az Arctic Monkeys-zal, és akkor már pontosítsunk, tehát: friss, Suck it and See című lemezükkel az égvilágon semmi baj - azon kívül, hogy teljesen fantáziátlan. Mert megvan itt minden, rendelkezésre állnak az éppen most kanonizált, saját maguktól újra- és újranyúlt megoldások, a náthás, hamiskás akkordok, Turner hetykén nemtörődöm(nek hangzó, valójában nagyon is átgondolt, profi) énekszólamai, szellemeske, cinikusan csavarodó szövegek, megvan tehát minden, csak épp ötlet nincs. Nincs mire felkapnunk a fejünket, ugyanazok a dolgok, megint ugyanazok, anélkül, hogy bármi is más lenne. A lemez minden számát hallottuk már korábban és nem azért, mert előre kiszivárgott a neten. Már az első hallgatáskor ismerjük ezt mind. És hiába tetszik is, ha ennél többet várnánk a világ egyik legjobb zenekarától. Elnyomunk egy ásítást, ők is, aztán vissza a próbaterembe, még pár bőrt lehúzni. Nincs semmi gond az Arctic Monkeys-zal, csak sajnos örömünk is egyre kevesebb.

Beady Eye: Different Gear, Still Speeding

2011-03-06T05:26:00.000-08:00

Nyilván úgy illenék, hogy örökkön meglévő és egyre csak növekvő ellenszenvemet palástolva/kompenzálva hosszabban írnék az Oasis-ről, a Gallagher-fivérekről, meg erről az egész középszerűség-dologról. Leszögezném a nagy tiszteletet (tehát hazudnék) és próbálnám egyrészt nem magamra haragítani a zenekar rajongóit, másrészt nem sablonosan viselkedni, mint Radiohead-fanatikus. Nos, ilyen kísérleteket, úgy döntöttem, nem teszek, amíg a zenekar (vagy valahanyad része) nem erőlteti meg magát. Akkor én minek? Amúgy is, a kísérletre volt már példa, legalább a próbálkozás szintjén: az utolsó igazi Oasis-lemezről írván, 2008-ban. Bevallom, én most fel se lapoztam a wikipediát, hogy akkor ez most melyik Gallagher-testvér és hányan mentek utána az Oasis legutolsó felállásából, ha egyáltalán mentek utána. Tök mindegy, úgyse tudtam megkülönböztetni őket. De nem is szükséges. A(z utód)zenekar ugyanis mit sem csorbult. Mikor a Beady Eye-os Gallagher azt ígérte, hogy a színvonal mit sem fog csökkenni a szétválás miatt, teljesen igazat szólt. Ez ugyanis pont olyan, mint az Oasis, pontosan ugyanazokkal az előnyökkel és hátrányokkal. Előny tehát a tökéletes rögzítés, jól szóló hangszerek, a megkérdőjelezhetetlen technikai tudás (na tessék, hát nem éppen azt csinálom, amiről megfogadtam, hogy márpedig nem?!), az ügyes, bár sablonos hangszerelési megoldások és az erős (igaz, egydimenziós) hangulatú dalok. Hátrány pedig továbbra is a totális fantáziátlanság, a Beatles kollektív seggéből történő kibújásra való elemi képtelenség, a felszínesség, kiszámíthatóság és igen, kurziválom, középszerűség. Egyszerűen viszi a dolgot a kilencvenes évek óta belőle pöfögő lomha svung (amely egy-két pozitívumszámba menő próbálkozást, ld. Heathen Chemistry leszámítva) már a második évtizede vánszorogtatja az együttes amúgy töretlenül sikeres karrierjét. Nincs itt másról szó: a régi beidegződések íratják a számokat és vetetik meg a cédéket egyaránt. Kellemes, langy mocsármeleg. Mindenki megnyugodhat hát (a recenzens is), minden maradt a régiben. Nem is kellett volna ide más, csak a 2008-as kritika linkje. Csak hát a régi beidegződések, ugye...

Apex Manor: Year Of Magical Drinking

2011-03-06T02:59:00.000-08:00

Az Apex Manor bemutatkozó lemeze, a Year Of Magical Drinking igazán méltó idei első rivjúnkra, hiszen - minek húzzam az időt - fantasztikus zenét nyújt. A tavaly alakult zenekar előtörténete igen egyszerű, a The Broken West feloszlása után Ross Flournoy frontember az NPR egyik online dalszerzőversenyére összedobott pár számot, aztán úgy gondolta, ér ez annyit, hogy új zenekart gründoljon köré. Jól tette. Az Apex Manor enyhe lo-fi beütéssel fűszerezett, visszafogottan érzelmes, enyhén beates hatásokat mutató indie popjára nagy szükség van ebben a mostani mezőnyben. Nem véletlen, hogyha a The Broken Westről olvasgatunk, gyorsan ráakadhatunk az infora, miszerint korábban a The National előtt is léptek fel párszor. Ez is érthető, mi több, hallható is, immáron az Apex Manortől visszaolvasva, különösen a gyors számok emlékeztetnek az Alligatorön hallható életerős, kicsattanó Berningerékre. Egy szó, mint száz, hibátlan, átlag háromperces, többnyire gyors, mégsem buta vagy túl egyszerű popszámokat hallunk, amikre egyaránt hathatott a már emlegetett The National, de akár a Pixies vagy a Yo La Tengo is, abban az értelemben legalábbis mindenképp, hogy ötvözik az okos, intellektuális és az egyszerű, fülbemászó zene kategóriáinak főbb attribútumait. Semmi kétségem afelől, hogy nem az én évvégi besztof-listám lesz az egyetlen, ahol a friss zenekar jó magasan fog nyitni.

Besztof 2010 (VIII.): 1.

2011-01-18T14:15:00.000-08:00

1. Kanye West: My Beautiful Dark Twisted Fantasy

Mivel arisztokratikus sznobériám rendszerint meggátol mind a pop- mind a hiphopzenei produktumok élvezetében, Kanye West számomra egészen tavaly nyár végéig, esetleg őszig csak az az egoista félkegyelműn autotune-mániás segg volt, akit főleg a zseniális gayfish-videóból ismertem.
És ez talán így is maradt volna, ha nincs a Linkin Park. A Linkin Park, akiket annyira szeretek leégni és magukból hülyét csinálni látni, hogy mikor a valami nemtommilyen emtíví-díjkiosztó alatt odakapcsoltam, nem kapcsolgattam tovább, meg akartam nézni, ahogy elszúrják az amúgy is tré számukat. Tényleg elszúrták. És mikor végre lekotródtak a színpadról, gondoltam, ne egye fene, megvárom, ki jön. És akkor felcsendültek a Runaway zongorahangjai, majd a look at you-look at you-ladies and gentleman-la-la-ladies and gentleman sample, ami pedig a látványt illeti: egyetlen egy szem muksó áll a bőven eltúlzott, bazinagy színpad közepén és maga nyomkodja a billentyűket. Majd a bít, a rep és az ének. Meg voltam véve.
Ez a fellépés amúgy, ha ma még vannak egyáltalán ilyenek, legendásnak is minősíthető, majd felrobbant tőle a jútyúb, gombamód kerültek fel a videók, amiket kivételes szorgalommal töröltetett le sorban az MTV. Ritka eset a mai minden-megvan-két-kattintással világban, hogy egy friss zenei esemény videója gyakorlatilag hozzáférhetetlen. Vagy legalábbis igen nehezen. Persze azért a világ nyer (mindig a világ nyer), ím, itt a videó.
És innentől kezdve elkezdtem én is várni ezt a lemezt, a lemezt, amit természetesen (elvégre is Kanye Westről van szó) az igazi rajongók már régóta és nagyjából annyira, hogy maga a megváltó is csak maksz előzenekar lehetne ehhez képest.
Én már csak azért is vártam a lemezt, hogy végre kiderüljön, hogy egyszeri és alkalmi fellángolás volt mindez, a Runaway tetszett, hát istenem, az a sláger, de a többi nyilván szar. És nem volt az, hogy a macska rúgja meg. Olyannyira nem volt az, amennyire azt a címben olvasható sorszám is híven szemlélteti.
A Dark Fantasy "Can we get much higher?" sora leszögezi, hogy miről szól ezen a lemezen minden. Egy páratlan kompozíciós tehetséggel megáldott, megalomán szupersztár nagy dobásáról, arról a lemezről, amelyen minden összejött, jó daloktól kiváló vendégzenészeken keresztül (egy-két kivétellel) a jó arányérzékig (a kivételekért ld.: a Runaway végén hallható hosszú auto-tune szólót, vagy a Blame Game amúgy szellemes ötletének kissé túlírt megoldását) minden, de minden. Olyan slágerekkel, mint az energiabomba Power, a ("Fuck SNL and the whole cast / Tell ‘em Yeezy said they can kiss my whole ass / More specifically, they can kiss my asshole / I’m an asshole? You n-ggas got jokes"), a nárcizmus non plus ultrájának tekinthető Monster (Nicky Minaj zseniális szólójával), a friss kislemez All of the Lights ("Restraining order / Can't see my daughter / Her mother, brother, grandmother hate me in that order / Public visitation / We met at Borders / Told her she take me back / I'll be more supportive") és a már emlegetett Runaway ("Let's have a toast for the douchebags, / Let's have a toast for the assholes, / Let's have a toast for the scumbags, / Every one of them that I know"). És hát a maradékot is illene felsorolni, mint nem slágert (bár potenciálisan asszem az összes track sláger lehetne), az olyan gyöngyszemeket, mint a leginkább a klasszikus hiphopra (mintha annyira tudnám, mi az - vegyük úgy, hogy inkább csak sejteni vélem) emlékeztető Gorgeous, a maga bunkó törékenységében (törékeny bunkóságában?) igen megható Blame Game, vagy a lemezt záró két, de gyakorlatilag egybeolvadó dal: a Lost in the World ("If we die in each others arms we still get laid in the afterlife") és a Who Will Survive in America (ezek a Power és a Runaway mellett talán a lemez harmadik legkiemelkedőbb pontját adják).
Bár nehéz bármit is kiemelni, lám, egy sorral feljebb mégis megtettem. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, a My Beautiful Dark Twisted Fantasy közel teljesen egységes színvonalú, végig a legmagasabb szintű zenei élvezetet nyújtó anyag, olyan zene, ami már kinövi nemcsak a zsánerskatulyákat, de a műfaji besorolásokat is, ki- illetve szétfeszíti a hiphop, a rap, az rnb és a többi vonatkozó műfaj határait is és önálló életre kel, nemcsak dalszinten, hanem magas szinten, furmányosan megkomponált egészét tekintve is. Az a fajta lemez, ami pont akkor ér véget, mikor már túlzásnak éreznénk, ha csak egy perccel is tovább tartana, de még hiányérzetet keltene bennünk, ha akár csak egy perccel is rövidebb lenne. A vállalt sznobizmusa, befogott orral finnyázva szemlélő látásmódja miatt sokat szekált, mégis a világ egyik legfontosabb könnyűzenei szaklapjának tekinthető Pitchfork szinte példátlan módon 10.0-ás osztályzatot adott a lemezre.
Persze félreértés ne essék, a legnagyobb sznoboknál már csak a legnagyobb ellensznobok sznobabbak, így garantáltan a legnagyobb örömmel vitatkoznék velük. De nem nagyon tudnék.

Besztof 2010 (VII.): 2.

2011-01-16T13:07:00.000-08:00

2. The National: High Violet

És itt jön akkor a biztos befutó. Merthogy mikor a tavalyi évet tippelgettük, arra lyukadtunk ki, hogyha a Radiohead nem fejezi be az új lemezét időben (és hát miért is tette volna), csak ez lehet az év lemeze. Majdnem bejött.
Mert hát a High Violet nem véletlenül a világ egyik legjobb zenekarának legfrissebb alkotása, szép, jól hangszerelt, karakteres számokkal, érzelmesen, de még nem giccsesen, ismerjük már a receptet. És mégse. Mégse, mégse, mégse az, amit a maguk nemében tökéletes Sad Songs for Dirty Lovers, Alligator és Boxer lemezek után elvártunk volna. Pedig az a pár gyengébbnek érzett dal (Sorrow, Anyone's Ghost, Little Faith) sem rossz, sőt, éppenséggel simán hozza a The National méltán híres bé-oldalainak átlagszínvonalát, csak a lemezen mintha valamivel halványabbak lennének olyan remekművek mellett, mint a Lemonworld, az England és társai. De még ezzel együtt is rendben lenne minden, csak legalább ne egymás után és ne a lemez legelején (2-4.) lennének pont ezek. Az olyan apróbb bosszúságokról akkor már, mint hogy a Bloodbuzz Ohion kifejezetten rontottak a koncertverzióhoz képest, hogy kivették belőle a dal szívét-lelkét adó fúvós fanfárt és meseszép bridge-t ("I'll rest my eyes till the fever's outta me / I'll rest my eyes till the river's in the sea"), és hogy én ebbe szép lassan, de biztosan belepusztulok, most hagyjuk is.
Hiszen a lemez ettől még nagyon jó, a Terrible Love a maga karcos szentimentalizmusával bombasztikus, az Afraid of Everyone Sufjan Stevens zseniális közreműködésével hátborzongató és mesteri, a Bloodbuzz (sóhaj) is nagyon jól sikerült amúgy, a Lemonworld csodálatos, az embert szó szerint átmelegíti a zene édes lüktetése, állítólag rengeteg verzióból választották pont ezt - itt el is tudom képzelni, hogy a lehető legjobban választottak - , a Runaway pont olyan eksztatikusan szép mint élőben, a Conversation 16 kicsit ugyan kilóg a sorból, mint túlzott törekvés a slágeresség felé (kicsit mintha az Anyone's Ghost is ezt nyögné), de hát olyan sorokkal mint hogy "I was afraid / I'd eat your brains / cause I'm eeevil" én a magam részéről egy rossz szót sem bírok szólni. És nincs vége az áradozásnak, az England a zenekar történetének egyik abszolút csúcspontja, ahogy a Bon Iver hathatós közreműködésével ha lehet, még szívszaggatóbbra írt Vanderlyle Crybaby Geeks, bár először azt hittem, hátrányára változott a koncertverzióhoz képest, be kellett, hogy lássam, koránt sem, egyszerűen csak még érettebb, szebb, mélabúsabb lett. Dióhéjban ilyen hát ez a lemez, remek, egyszerűen remek, valóban nem találunk szavakat, csak hát az előző háromnál valahogy még kevésbé találtunk. És ez a tendencia - legalábbis az én részemről - már elég volt ahhoz, hogy elvárássá terebélyesedjen. Márpedig ennek az elvárásnak most nem tudtak megfelelni. Ezzel a magukhoz képest halványabb teljesítménnyel érték el a második helyezést. Az se rossz azért.

(És a dölux kiadás is nagyon jó.)

(És a szenvedélyeseknek, mint én, íme egy ugyan szarabb hangminőségű, de legalább letölthető felvétel az ős-Bloodbuzzról. Kattintson mindenki, mert érdemes.)

Besztof 2010 (VI.): 3.

2011-01-15T13:04:00.000-08:00

3. Arcade Fire: The Suburbs

Jó esetben ilyenkor már azon a szinten vagyunk, ahol már csak igazán hajszálnyiak a különbségek. Hogy szinte ez is lehetett volna az év lemeze. És ne tagadjuk, lehetett volna, tényleg nem sokon múlott.
Azt hiszem, Arcade Fire-ügyben aztán igazán nem érhet az elvtelen sznobizmus vádja, tekintve, hogy eredendően nem szerettem a zenekart és csak sokadjára (igaz, akkor viszont rögtön) esett le, hogy mitől olyan zseniálisak. És bár a The Suburbs bár nem egy Funeral, érdekes módon azért olyan nagyon nem is marad el a lassan már klasszikusnak tekinthető pályakezdéstől. Amennyivel talán kevesebb ez az anyag, az az, hogy most felfértek olyan (amúgy nagyon is rendben lévő) dalok is, mint mondjuk a Modern Man, ami nem győzöm hangsúlyozni, bármely zenekarnak becsületére válnék, mégis, a lemezhez valahogy nem tesz hozzá sokat. Pláne olyan környezetben (és akkor most szigorúan csak az első négy trekkről ejtek szót), mint a címadó, a Ready to Start és a Rococo. És bár a Neon Bible-t már jó ideje nem hallgattam meg és a legutóbbi hallgatáskor még nem voltam egészen megbarátkozva az Arcade Fire-rel, tehát nyilván torzít a szubjektív emlékezet, mégis úgy sejtem, a The Suburbs annál például jobb lemez. Meg hát amúgy is, ha már 2010, ne felejtsük el megjegyezni, hogy az Arcade Fire az évtized egyik legfontosabb zenekara, nemcsak hatásában, de primér módon is. Értsd: ez a zene is olyan, hogyha nem lenne, a világ súlyosan és megmásíthatatlanul szarabb hely lenne nélküle, ami azért akárhogy is nézzük, nagy szó. Ilyen kontextusban talán érthetőbb, hogy miért nem csapok nagyobb hűhót, amiért vannak halványabb szerzemények is a lemezen (micsoda minőségi különbség van például az Empty Room és a City With No Children közt, értelemszerűen az utóbbi javára). De hát ezen a szinten kit érdekel. Ahogy az is kit érdekel, hogy most akkor csak (CSAK!) harmadik a zenekar ebben az évben. Nem ez számít, a tét immáron sokkal nagyobb.
Persze, és most csak az örök kisördög sutyorog belül, ha legközelebb csupa ilyen remekműből gyúrnának egy lemezt (lásd: Funeral), még talán az első hely is meglenne. Valamiért úgy sejtem, meglesz még az is valamikor a következő évtizedben. Addig meg hallgassunk jó zenét. "They say you hear human voices / But they only echo".

Besztof 2010 (V.): 2010 legjobb magyar lemeze

2011-01-14T15:04:00.000-08:00

33. 30Y: Városember

És nem is csak az, hogy a 30y mindössze pár év alatt az egyik legfontosabb magyar zenekarrá nőtte ki magát, hanem az is, hogy kihaltak körüle a többiek. Legalábbis a súlycsoportból, elvégre is Kispál és Hiperkarma már nincs, a Quimby pedig jelen formájában meg bár ne is volna. Ez a helyzet az oka, hogy bár a Városember egyrészt nem rossz lemez, másrészt viszont meggyőződésem szerint a zenekar eddigi leggyengébbje, szóval, hogy mégis az év magyar lemeze idén. Azaz, ez, meg az, hogy a Kiscsillag idén nem jelentkezett.
Na de nézzük akkor külön-külön az állítás részeit. A Városember tehát tényleg nem rossz lemez, vegyük csak például, hogy soha egy y-album nem indult olyan marhajó felütéssel, mint amilyen a Kövér disznók. És nagyon jó a Szószóró meg a címadó is. Meg bizonyos számok bizonyos részei, például a Riadt háziállatok is lehetne, csak hát ami jó benne, az (és esküszöm, szívem szerint letörném a kezem, amiért leírom a következő szót, de nem tehetek másként) Kispál-manír, bármilyen sokat is tett az együttes azért, hogy végre ne emlegethessék ezt velük kapcsolatban. Az 1:30-körülig terjedő, őszintén elkedvetlenítő intrótól és a vokálban leginkább Papp Ritát idéző Beck Zoli teljesítményétől most tekintsünk el, cserébe a dal végi böcsületes zúzásért. De hát mi a franc van a lassúkkal? Az a zenekar, ami a Pécsi tánctanártól a Léci áltassig raklapszám írt szebbnél szebb, ihletett balladákat, teljesen érdektelen dolgokat művel egy amúgy jobb sorsra érdemes lemezen: a Lélekrajt például túl azon, hogy ezúttal nem Endy gitárrésze, hanem Zoli éneke idézi ismét a Kispált (másik kezem is letöröm), egészen kiábrándítóan hat. (A Jó január herceg kéne most, hogy az ellenpélda legyen, de nekem csak az Egy perccel tovább idejéből származó zenekari fogások visszaöblögetésének tűnik, Bereményi-szöveg ide vagy oda.) És, hogy mennyire hangsúlyosan van jelen a nemkívánt hatás, az ötös és hatos után a hetes trekkre is kiterjed a Kispál-blokk (elfogytak a kezek, mit tegyek), igaz, a Mecseki sétányok (ezúttal megint a gitárriff) legalább Lovasiéknak is a legszarabb korszakát idézi, ezt aztán simán írhatta volna Kispál András is az Én, szeretlek, tégedre. És ez bizony nem dicséret. Nagyon nem.
És ha még nem lenne elég negatív az összkép: Zoli dalszövegeiben is megfigyelhető néminemű elmozdulás a humoros-konkrét/direkt-életszagú képekkel dolgozó, baromi jól működő eddigiek felől a kevésbé megfogható, filozofikusabb (de végeredményben sajnos többnyire csak elmaszatolt) sorok felé. ("Mondják elment, / Hát nekik se. / Na hiába, / Hogy akarták. / Mondogatták, / Ismételték. / Na hiába, / Hogy manapság." - A kérdés mi legyen; "ami volna az a valami / és ha a valami semmi volna / a zsalukat ma nem nyitom ki / és sötétben vándorolna / minden valóság és a fényben / száműzve volna minden álmuk" - Lélekrajt)
A lemez közepe annyira leül, azaz, mit ül, zuhan, és rántja magával a magába roskadt zenehallgatót is, hogy a leginkább egy a Semmi szédítő magasságról lemaradt darabnak tűnő Nemlétező egészen felüdülésként hat. Nem kevésbé a meglehetősen kaotikus, de a maga karcos sokszínűségében egyértelműen a lemez pozitív csapásába sorolható A kérdés mi legyen is. Pedig ha a teljes (eddigi) zenekari életmű lenne a mérce (csak merő jóindulatból[!] nem az), ezek bizony legfeljebb a gyengébbek felé húzó közepesek közt lehetnének.
Megjegyzem, végül, nagy nehezen már majdnem találtam bezzeggyereket a lassú számok közt, mégpedig az Ül és vár halványabb kisöccsének tekinthető Ásítóra gondolva. Itt legalább sok helyütt jó a szöveg ("Ne nézz szembe magaddal / Mással se nézz szembe", ill: "Kőműves rohadék élet", aztán viszont sajnos: "Habarcs benne a lelkem"). Aztán, és ez lehetett volna a Városember nagy erénye, mi több, ezen a nyomvonalon haladva akár a zenekar legjobb lemezévé is avanzsálhatott volna (részemről marad a trón tetején a Semmi szédítő a Csészényivel szorosan a nyomában), ez a dal is fogja magát és egy éles, váratlan kanyarral eltér a papírformától, elszabadul, zúz, majd véget ér. Közben nem hogy nem veszít a dallamossági faktorból, de talán még zeneibb is lesz. Magyarul írt nekünk az y egy fél lemeznyi egész jó dalt, meg valami mást is, amiről most elegánsabb, ha nem szólunk részletesebben. Azonban ahelyett, hogy kotlottak volna fölötte még egy(két, hár, négy stb.) sort, kinyomták, így, félkészen, ami azonban ez esetben nem nyers őserőként hatott (na jó, nem minden esetben), hanem sok esetben nyers, emésztetlen izéként. Lehet itt persze miből jövőt vizionálni, hiszen az a pár jó szám, amiket itt emlegettünk, nagyon jó és nemcsak szimplán jó, de új, még akár nagyon sokfelé is szerteágaz(tat)ható távlatokat nyithat meg a zenekar előtt, legközelebb mondjuk kicsit több érleléssel. A fenti mondat feltételes módjainak száma azonban így is aggasztó.
Mindezek végigolvastán persze egyúttal joggal merülhet föl a kérdés az egyszeri olvasóban, hogyha ennyire lelombozó volt az új 30y-lemez, mégis mi a francért az év legjobb hazaija. Nos, igen, erre próbáltam utalni az elején. Jelenleg itt tart a hazai színtér, ami egyrészt Beckék dicsérete (nem irónia, valóban), nevezetesen, hogy fél(sőt, negyed)gőzzel is leverik a többi hazai zenekart, másrészt azt is mutatja, hogy ez a két-három éve még pezsgőnek tűnő színtér (egy színtér? színtér egyáltalán?) valójában milyen irdatlan nagy válságba került gyakorlatilag pillanatok alatt. Igen, itt tartunk. Logikailag az következne, hogy idézzem a szolid, szimbolikus röffenést a nyitódal végéről.

Besztof 2010 (IV.): 4.

2011-01-13T04:35:00.000-08:00

4. Beach Fossils: Beach Fossils

Nézem a wikin, hogy amúgy kik ezek. A wikipedia pedig néz vissza rám, hogy ő se tudja. Nagy nehezen kiköpi a gúgl, hogy brooklyni a zenekar (egy piros pont rögtön), meg hogy a valamilyen weboldal szerint ezt játsszák: "lo-fi, indie, surf rock, garage rock, noise pop". Még jó, hogy több kategória épp nem jutott eszükbe. A selftitled cím eleve gyanússá tehetné, de közben a net is megsúgja: ez az első lemezük. Ennyit tudok hát a Beach Fossils nevezetű zenekarról, és még ezt a csekély számú információt is csak annak utána szereztem be, hogy arra jutottam, az övék a 2010-es év negyedik legjobb lemeze.
Na és akkor elő a farbával: mi ebben a jó? Tulajdonképpen minden. Egyrészt, mintha a fiatal Kispál András pengetné a hathúrost, pár dekával kevesebb bít és több indie hatással, másrészt ugyanaz a laza leszarom-attitűd, ami a The Drums zenéjében is (zeneileg is) nagyon rokon módon visszaköszön, a BF-nél azonban inkább a kedves, megható, egyszerű melódiákban, előbbinél inkább valami újundokos arroganciában. És ha már az attitűdnél vagyunk: ezek a kölkök vagy tényleg nem pozőrök, vagy nagyon jó pozőrök (=fel sem tűnik). Mivel csak 10 szám van a lemezen, a címek meg rövidek, jöjjön most az esettanulmány: Sometimes, Youth, Vacation, Lazy Day, Twelve Roses, Daydream, Golden Age, The Horse, Wide Awake, Gathering. Na mindez most csak azért, hogy reprezentálhassuk: ezek tényleg ilyen nyugis gyerekek. Persze Brooklyn, szóval kicsit fals a kép, az ember mégis szinte látja a lelki szemei előtt, ahogy valami nagy mező közepén fekszik ez a három-négy (tényleg, három vagy négy?) kopottfarmeres, nemtörődöm pacák, szájukban szalmaszál, lassan alkonyul, ők meg sört szürcsölnek. Ha van elég a hűtőládában, mi is. És persze az önkény vad, értelmetlen csapongása, hogy én most ezért a hangulatért képes vagyok azt mondani, hogy ez jobb a legtöbb idei lemeznél és az utóbbi évek egyik legfontosabb új zenekara, mégis így teszek. Talán nemcsak a hangulatról van szó. Közhely vón azzal zárni, hogy ez az az eset, mikor zenéről?

Besztof 2010 (III.): 5.

2011-01-05T14:33:00.000-08:00

5. The Coral: Butterfly House

A The Coral az az együttes, amibe itt-ott-amott többször is belefutottam, legtöbbször úgy jártam vele, hogy kapcsolgatunk, apám kérdi, mi ez, mert egész jó, mondom, nem tom, de olyan ismerős. Igen, az ez a zenekar szokott lenni. Igaz, az, hogy csak ilyen felszínesen ismerem őket, nem kizárólag az én hibám, ha jól vettem észre, országszerte sem sokan tudják, hogy milyen jó kis banda ez.
Pedig hát. Elég csak meghallgatni a Butterfly House-t. Mert hát most komolyan, aki még a Walking in the Wintertől vagy a Falling All Around Youtól sem andalodik el legalább egy pillanatra, bizonyára bébifókákat nyúz egész nap. Holott igazság szerint nincs ebben a zenében semmi különös, kis ez, kis az, visszafogott melódiák, katarziskerülés, jó ritmusok. Nincs túlságosan kiemelkedő teljesítmény, dobbravúrok, eszement gitárszólók, bonyolult énekdallamok. Mégis minden rendben van, mármint az egész, úgy egyben, mint csapatmunka. A korai R.E.M. juthat erről eszünkbe, és hogy nem is csak teljesen önkényesen, annak bizonyítására némi zenei rokonságot is találunk, mondjuk a Sandhillst hallgatva. Meg persze sok helyütt (pl. a címadó kapcsán, vagy még inkább: Two Faces) a Bitlisz. De még egészséges mértékben, értsd: nem penetránsan zavaró nyúlásként, mint pl. a tökéletes epigon, de meglehetős fantáziátlan Tame Impala esetében. Amúgy, ha belegondolunk (azaz frászt gondolunk, inkább hallgatunk), valahogy pont ezeknek a nagy zenei kunsztoknak a hiánya (azaz a helyettük meglévő harmónia) teszi ilyen kellemessé ezt a korongot. És amellett, hogy semmi kunszt, azért hogy beeszik magukat az ember fejébe az olyanok, mint a She's Coming Around, a 1000 Years vagy a Walking in the Winter. És ezzel összefüggésben persze az is nagy szó, hogy minden egyes szám külön-külön is megteremti a maga egyedi, autentikus hangulatát (a lemez összhatásán túlmenően is), anélkül, hogy ehhez bármit is nagyon erőltetnie kéne a zenekarnak. A zene, úgymond, egy percre sem marad(hat) beleéletlenül. És, írom ezt persze elsősorban mentegetőzés gyanánt, amiért ilyen rövid lett itt az indoklás, erről nem is nagyon van még mit mondani. Tessék ilyet hallgatni, sokat.

PS: külön kijött a lemez akusztikus verziója is, amit külön ajánlunk, csak nem akartuk (=nem akartam, csak többesben jobban hangzik) ugyanazt a zenei anyagot kétszer is szerepeltetni a listán

Besztof 2010 (III.): 6-10

2011-01-03T09:41:00.000-08:00

06 - Avey Tare: Down There

Avey Tare már az Animal Collective-vel bebizonyította, hogy az egyik legfontosabb ember napjaink zenéjében. Ettől még persze a szólólemez nem feltétlenül lesz jó. De az. Méghozzá nagyon, ötletes, dallamos, szép. Ha gonosz lennék, és hát mi más is, azt mondanám, hogy a Down There nem is különbözik túl sokban egy (jobban sikerült) AC-albumtól. Mintha a Merriweather Post Pavilion kisöccsét hallgatnánk. Hogy valamivel mégis halványabb lett nála, azért mégis tettenérhetjük (ennyiben bizonyított, hogy igenis, hiányzik azért a kollektíva többi tagja), de mivel nem sokkal és említett alkotás az évtized egyik meghatározó, kimagasló műve, ez még bőven rendben van. Mit rendben van, egyenesen nagyon jó. Amennyiben van ilyen zenekari tagok közti szólórivalizálás (és hát van, mindig van), fel van adva a lecke Panda Bearnek. (Legalábbis ezek alapján) Jó kis idők járnak, annyi szent.

07 - Vampire Weekend: Contra

Erről a lemezről egyszer már írtam itt és korábbi soraim alapján engem is meglepett, hogy végül ilyen magasan végzett a listán. Vagy talán a jó szereplés alapján lepett meg visszamenőleg, hogy mennyire ellenkezve fogadtam. Mindenesetre a VW letagadhatatlan érdeme, hogy a lemez, amelyet nagyjából egy éve hallgatok (újra és újra - ez már önmagában sem rossz), egyre inkább a szívemhez nőtt, egyre inkább megszerettem a számait és még magát a koncepciót is. Meg kell követnem a zenekart, ez az év egyik (szerintem szám szerint hetedik) legjobb lemeze.

08 - Sufjan Stevens: Age of Adz

Nehéz olyan egyszerre tisztességes (=művelt) ÉS jó ízlésű zenerajongót mondani, aki ne várta volna kiemelt figyelemmel Sufjan Stevens új anyagát. Stevens minden kétséget kizárólag ennek a kornak az egyik legnagyobb zenésze és zeneszerzője (legalábbis a könnyű műfajban, ha még létezik ilyen). Persze hatásvadász, persze sokszor a giccset súrolja, van, hogy bele is merül. E manírjai viszont olyan profizmussal, szakmai alázattal és főleg lélekkel, ösztönös, belülről fakadó muzikalitással találkoznak, hogy nem bánjuk. Már hogy a hatásvadászatot. És ha ezen a színvonalon folytatja, őszintén remélhetjük is, hogy kitart még pár évtizedig ez a vadászidény.

09 - Gorillaz: Plastic Beach

Nincs könnyű helyzetben a kritikus, hiszen míg a 2010-es Gorillaz-lemezről ír (nem mellesleg: elismerően), már a 2011-es szól a winampból, relaxációs céllal. A 11-es, ami, bár valóban nehezebben emészthető anyag, mintha összességében jobb zene lenne. De erről majd annak idején. Ami a Plastic Beachet illeti, az is jó zene. Jó, csak hát nagyon pop (műfaját tekintve is leginkább az a hiphop mellett), meg hozzáállására nézvést is. Sok a sztárvendég, akik persze mind nagyon kitesznek magukért, meg hát Damon Albarn is a legjobb (de vajon a legjobb legjobb?) formáját hozza, mégsem ezt szeretjük tőle elsősorban. És amennyivel több (az én olvasatomban: kevesebb) ez a lemez egy alternatív zenei kísérletnél, amennyire készebb és populárisabb, slágeresebb, stb., annyival lejjebb kerül az én listámon is (9.), mint amúgy kerülhetne. Tudniillik, ha van zenekar, ami aztán simán jegyezhetné akár az év albumát is, az ez. Csak nem ezzel a lemezzel. Majd talán máskor, mással. (Korábbi írás: itt.)

10 - These New Puritans: Hidden

A These New Puritans nagy lépésekben menetel előre, méghozzá a népszerűségre és a zenei teljesítmény színvonalára nézvést egyaránt. Holott egyre kevésbé médiabarát dolgokat csinálnak, mégis, nekik mintha valahogy elnézné a világ. És bár a Hidden szerintem azért nem az év albuma (ld. NME), igen jól sikerült, valóban mélyen szántó anyag. Kellemetlen, nehezen, sok próbálkozással befogadható, mondhatni posztmodern zene. Mégis, a szó legnemesebb vett értelmében: élmény. Olyan munka tehát, amivel - sok, hasonlóan posztvalami zenei lózunggal ellentétben - tényleg megéri bíbelődni. És, hogy a reklámszöveget is kifacsarjuk egy kissé, mivel a TNP még csak nagyon az elején jár és szemmel láthatóan nem áll szándékában elkurvulni, mondhatjuk talán, hogy egyszerre bizonyíték és ígéret. Elismerésem. (Mindez terjengősebben: itt.)

Besztof 2010 (II.): 11-50

2011-01-02T10:41:00.000-08:00

Akkor tehát a helyezettek 11-50-ig:

11 - Broken Social Scene: Forgiveness Rock Record youtube

12 - Wolf Parade: Expo 86 youtube

13 - The Smashing Pumpkins: Teargarden by Kaleidyscope Vol. 1: Songs for a Sailor youtube

14 - The Charlatans: Who We Touch youtube

15 - Foals: Total Life Forever youtube

16 - Stone Temple Pilots: Stone Temple Pilots youtube

17 - Antony and the Johnsons: Swanlights youtube

18 - British Sea Power: Zeus EP youtube

19 - Caribou: Swim youtube

20 - The Smashing Pumpkins: Teargarden by Kaleidyscope Vol. 2: The Solstice Bare youtube

21 - Broken Social Scene: Lo-Fi for the Dividing Nights EP youtube

22 - Röyksopp - Senior youtube

23 - The Drums: The Drums youtube

24 - Titus Andronicus: Monitor youtube

25 - Lenin: Lenin youtube

26 - Liars: Sisterworld youtube

27 - Tame Impala: Innerspeaker youtube

28 - Björk & Dirty Projectors: Mount Wittenberg Orca youtube

29 - Yeasayer: Odd Blood youtube

30 - Band of Horses: Infinite Arms youtube

31 - Beach House: Teen Dream youtube

32 - Interpol: Interpol youtube

33 - 30y: Városember youtube

34 - Isten Háta Mögött: Ü youtube

35 - The Tallest Man on Earth: The Wild Hunt youtube

36 - Robert Pollard: Moses on a Snail youtube

37 - Sufjan Stevens: All Delighted People EP youtube

38 - Brandon Flowers: Flamingo youtube

39 - Óriás: Példák hullámokra youtube

40 - Eels: End Times youtube

41 - Johnny Cash: American VI - Ain't No Grave youtube

42 - Jónsi: Go youtube

43 - The Vaselines: Sex with an X youtube

44 - Klaxons: Surfing the Void youtube

45 - MGMT: Congratulations youtube

46 - Girls: Broken Dreams Club EP youtube

47 - The Walkmen: Lisbon youtube

48 - Kistehén: Picsába az űrhajókkal youtube

49 - Belle & Sebastian: Write About Love youtube

50 - Quimby: Kicsi ország youtube

Besztof 2010 (I.): Futottak még

2011-01-01T05:40:00.000-08:00

Na akkor kavarjuk meg egy kicsit a dolgot és osszuk el pár napra. Tehát úgy lesz, hogy ma az ún. honorable mentions kategória következik, tehát azok közül szemezgetünk, akik nem jutottak be az ötvenbe. A játékszabályok tavaly óta nem változtak, tehát a versenyben idén megjelent hazai és külföldi nagylemezek, továbbá 15 percnél hosszabb játékidejű EP-k vettek részt, válogatáslemezek és koncertlemezek nem. Holnap jönnek a top helyezettek 11-50-ig, holnapután a 6-10. helyezettek, rövid ismertetőkkel, majd öt napon keresztül egy-egy hosszabb kritika az első öt lemezről (és a magyar mezőny legjobbjáról ráadásként). Az év amúgy szerintem jó volt, jobb mint a tavalyi, főleg a második felében sűrűsödött be az év, vagy lehet, hogy csak én éreztem úgy, mert akkor hallgattam meg sok mindent korábbról is. Nem mehetünk el szó nélkül a Kispál megszűnése mellett, egyszersmind a kiváló búcsúkoncert cd/dvd mellett sem, szép volt fiúk, elegáns, stílusos távozás. Ezt már csak azért is fontosnak láttam megemlíteni, mivel a koncertlemez, bármily jó is legyen, nem szerepelhet ugye a listán.
A listán, amin tehát ugyancsak nem szerepelnek ezek: épphogy csak lemaradt a Massive Attack kicsit uncsi, kicsit sötét, de mindenképp inkább kellemes mint ciki visszatérése, a Heligoland (51.), az egyre lejjebb süllyedő Kings of Leon Come Around Sundown-ja (53.), a Tokyo Police Club ígéretes, mi több, kiváló első lemezének szégyentelenül gyenge folytatása, a Champ (54.), a Deerhunter általános körberajongásnak örvendő, amúgy szép is, de általam eléggé unt Halcyon Digest-je (56.), a Grinderman ugyancsak unalomba (és unott önismétlésbe) torkolló Grinderman II (59.) lemeze, Neil Young amúgy kellemes csalódást nyújtó Le Noise-a (62.), Phil(ip) Selway erőtlen szólópróbálkozása, a Familial (63.), a Hot Chip új lemeze, a One Life Stand (64.), Eminem Recovery-je (65.), a The Dead Weather Sea of Cowards-a (66.), a KoRn erőlködése, a Remember, Who You Are (69.), az LCD Soundsystem-től a This is Happening (71.), amit, ha addig ütnek, sem értem meg, mit zabál annyira a nemzetközi kritika, a Linkin Park egyre szánalmasabb szerencsétlenkedése, A Thousand Suns (83.), Michael Jackson posztumuszlemeze, a Michael (89.) és Serj Tankian egyszerűen kínos parádézása az Imperfect Harmonies-on (93.).
Összesen 101 lemezt listáztam idén, ebből a százegyedik, a (mondhatjuk így is, ha muszáj) citromdíjas, a számomra torony magasan az év legrosszabb alkotása, a Crystal Castles II-es anyaga, ami leginkább nukleáris anyagokkal kínzott valahai mutáns macskák feldarabolása közben keletkező agonizáló vernyákolásra emlékeztetett, némi dobgépes püffögéssel.
Holnap már a jók jönnek. Addig is egy nagyon jó szám egy az ötvenről amúgy finoman szólva is lemaradó (96.) albumról, a Daft Punk Tron Legacy filmzeneanyagából.

Michael Jackson: Michael

2010-12-10T09:38:00.000-08:00

Persze illik meghatottan hozzáállni. Még akkor is, ha az embert egy pillanatig sem hatotta meg Michael Jackson kapcsán sem az élete, sem a halála. Annál inkább az, hogy ez az ember élete során valóban összedobott úgy húsz-harminc igazán jó dalt, (főleg a vége felé) számottevő énekhang nélkül. A kultusz, ikonság, honnan felkapaszkodás és a könnyfakasztó történet egyéb flitteres-csillámporos részletei ugyancsak hidegen hagynak. Nyilván óriási munka van bennük, de attól még, hogy valaki a pop királya, még bőven lehet szar. És Michael Jackson azért, ha a teljes diszkográfiát és az arányokat nézzük, többnyire az is volt.
Magyarán úgy teszünk most, mintha nem posztumusz, pusztán valami mezei rarities-lemez lenne ez, egyszerű számokkal, amik vagy jók, vagy nem. Az első (Hold My Hand) például nem az, ebben persze nagy szerepe van ennek az Akon nevű vizesnyolcasnak is, akinek, bár hallottam már valahol a nevét, szóval tudom, hogy igazán nagy popsztár, meg nem mondanám, hogy ki a rosseb, mindenesetre a dal szar, uncsi és giccses. A második (Hollywood Tonight) már sokkal inkább rendben van, bár nekem Jacko mindig kicsit túl van szirupozva, ezt még elviselem. Most persze nem fogok végigmenni egyenként, hogy ez jó ez meg nem, pláne mivel úgyis szubjektív a dolog, idegen tőlem a stílus és kész, no, csak azt kívántam érzékeltetni, hogy milyen lazán van egymás mellé szerkesztve a lemezen giccs és mezei popzene. És mielőtt ezt hibaként rónánk fel a pénzéhez kiadót szidva, épp ellenkezőleg, úgy érzem, pont ez a vonása teszi a lemezt méltó és hű darabjává a MJ-életműnek. Ugyanúgy és ugyanabban gyarló, mint minden társa.
Persze senkinek se legyen kétsége afelől, hogy (megint csak a hűség jegyében, meg amúgy is) a giccses vonulat győz a lemezen. Igaz, még az amúgy csöpögősök (Best of Joy, Much Too Soon) közt is akadnak jobban, igényesebben sikerültek, mert bár a Keep Your Head Up végén majd ránkolvad a plafon is a nagy érzelmi löttyök hullámzásától, a zenei alapok (igaz, főleg a szám első, kevésbé kiáradó felében) mégis igen rendben vannak, á la nagykönyv, ti., ahogy meg van írva. Még inkább a jobban sikerültek (Breaking News, (I Can' Make It) Another Day) közt lehet azért említeni a Monster című dalt, amelynek külön érdeme, hogy bizonyságul szolgál rá, hogy 50 Cent ezek szerint, ha akar, tud a tőle megszokott egy perc/egy szó sebességnél gyorsabban is reppelni. Persze, mikor jónak titulálunk egy dalt, az inkább a lemez keretein belül igaz. Maga a Jacko által hátrahagyott anyag (vagy legalábbis azon szelete, ami most megjelent), tehát minden ellenszenves hatásvadászatával, zenei közhelyeivel, giccsbehajló, gusztustalanul kiáradó nagyotszólniakarásával pont megfelel a célnak, a teljes életmű átlagánál pusztán csak annyival gyengébb, hogy ezen bizony (tehát a Michael című lemezen) már a legnagyobb jóindulattal sem találhatunk semmi maradandót.

Kings of Leon: Come Around Sundown

2010-10-03T05:32:00.001-07:00

Nehéz a szív. És persze nem kéne itt részletezni az előtörténetet, hogy milyen bitangjó volt az első két lemez, ami megteremtette a Kings of Leon-stílt, ezt az egyedi, kissé melankolikus, kissé karcos valamit, ami olyan, mintha favágók és vaskohó-munkások játszanának Mendelssohnt teljes átéléssel ("I'm looking forward to your letters", ahogy Craig Ferguson mondja hasonló szitukban), arra sem vesztegetem az időt, hogy megint az egekig magasztaljam a Because of the Timest, mert azt már megtettem az Only by the Night kritikájában. Amit viszont még fontos lehet jelezni, az a lemezszülő szándék, nevezetesen, hogy újabb lépés(eke)t kéne tenni a grunge felé, kevesebb csilingelő gitárszomorkodással, több kezdeti karccal, sötétebben, vadabban. Ehhez képest a zenekar saját bevallása szerint is olyan szomorkás, kellemes, "tengerparti" hangzású, nyugis, naplemenős lemezt csinált. Nos, nem tudom, más hogy van ezzel, de nekem ez az ücsörgünk és megy le a nap dolog is tökéletesen megfelel, elvégre is a Kings of Leonnál kevés zenekar tud szebb, melankolikusabb rockballadákat írni, méghozzá abból a filmek utolsó öt percébe való, na, azért végülis minden rendben van, keserédes fajtából. Úgy látszik, a karcot nem lehet most erőltetni, nem megy, no. Hiszen még a lemez felütésében is egyedül a valamivel rockosabb-keményebb Radioactive kandikál ki lefelé, nem mintha komoly baj lenne a dallal, de nem igazán válik be. Az amúgy tipikusan kingsofleonos című The End és Pyro tök jók, ott sincs semmi extra, de szépek, szomorkásak, tényleg azt kapjuk, amit ígértek, nyugis magunkbaszállást. A negyedik tracknél azonban nőni kezd a tét. Az embernek elsőre talán nem is sikerül eldöntenie, hogy akkor most tetszik-e ez, vagy nem, mert a Mary kifejezetten ügyesen bizonytalanít el minket, ahogy régebbi korok giccshagyománya felé biccent, mondhatni megtáncoltatja az amerikai szerelmesdaltoposzokat, flörtöl velük, majd emeli a kalapját és a padló közepére hány, mert hát azért rakenról van. Kezd jó lenni a dolog, lelkesedünk neki. Hogy a főszereplő mégis a naplementében egykedvűen sörtkortyolgatás, a The Face megkapó dünnyögése húzza alá többszörösen. Helyenként az embernek most is a Because of the Times jut eszébe, ahogy az előző lemezről zeneileg, itt már inkább csak (bármily sután is hangozzék) hangulatilag. Igaz, bármily jó kis csemege a Come Around Sundown, többnyire azért mégsem éri el annak a színvonalát, amit felidéz, némiképp szürkébb, fásultabb témákkal. Érezhetően kevesebb például a riff, az egyértelmű, nem maszatolt ritmika, a hangzás, bár másokból is építkezik, de a stadionos-U2-s hangfüggöny felé mozdul el. Ahol mégis, legalább nyomaiban felfedezhető egy riff (The Immortals), az is újrahasznosítottnak tűnik. Kb ezzekel a hangokkal, nagyjából ebben a ritmusban már írtak ennél sokkal, de sokkal jobbat. Igaz, a zárójeles példa pont a lemez talán leggyengébb pontja, uncsi a refrén, fantáziátlan a kidolgozás. Pedig szép dolog, amikor ennyi visszhangzó gitárhang cseng össze, minden harmonizáls, a dob sokatmondó bólintásokkal püffent rá alkalomról alkalomra a nagy meghatottságra, de a Kings of Leon veleje, az, amit szerettünk benne, hiába jó ez is, valahogy mégsem erről szólt. Az ember már-már megörül neki, hogy a Mary szalagavatózenés giccshommage-a után a countrynak is odavetnek egy csontot (pedig, főleg az első két lemezen mennyit is köszönhettek a műfajnak, áh *sóhaj*), ez volna a Back Down South, a lemez gyakorlatilag legaranyosabb száma. Még a hegedűk is rendben vannak benne, sőt, azok vannak csak igazán, pedig hihetetlen, hogy manapság, a hirtelen támadt nagy divat hatása alatt mennyi, jobb sorsra érdemes dalt nyomorítanak meg felesleges hegedálással, itt azonban mindez helyénvaló, kap funkciót a hangszer, olyannyira, hogy ez, a hegedülés a spiritusz igazi forrása. A dal végi önfeledt álhejehujogatás szinte könnyet csalna a szemünkbe, nevezetesen, hogy igaz, a Because of the Times egyszer majd, reméljük, megkapja a maga méltó és megérdemelt fejezetét a rocktörténetben, de rövid távon lám, mekkora kárt okozott. Hány jó kis grunge-country lemezt recseghetett volna össze ez a kurvajó kis zenekar még, ha nem csinálják meg azt a nagy művet, amihez emberileg-művészileg sajnos nem bizonyultak elég érettnek. Legalábbis a 2008-as Only by the Night és a mostani, ilyen is, olyan is, végeredményben kissé semmilyenke lemez alapján. Mindenhova nyúlnak egy kicsit, ezt-azt megpróbálnak, minden megy is többé-kevésbé, srácok, tök jók vagyunk, csak mi a franc legyen, halljuk ki szinte a számok mögül. A Beach Side is olyan kis helyes dal, rendben van, szép is, még ötlet is van benne, csak hát mi ez, mire jó, mit akarnak vele. Ugyanaz az érzésem az összhatást illetően, ami két éve volt, nevezetesen, hogy ezek a számok alapjában véve jók. Egyértelműen kár lett volna értük, ha nem készültek volna el, mert hát mégiscsak, node ettől még nem biztos, hogy kitesznek majd egy jó lemezt. Márpedig a KOL első három nagylemeze elejétől a végéig album volt: az első kettőnél inkább a kisebb konceptekből állt össze a nagyon erős kohéziós erő, a Because-nál pedig egyszerűen eleve annyira erős volt az a bizonyos nagy lemezösszetartó erő, külön-külön is olyan jók voltak a számok és olyan szépen összeálltak, olyan jól mentek egymás mellé, hogy fel sem merült az emberben, hogy ennek nem pont így kéne lennie. Magyarán szólva nem rakosgatnánk össze-vissza a trekkeket a winamp-ben vagy az ipod-on (pláne, mert utóbbihoz már kéne is egy). Az Only by the Night és a Come Around Sundown esetében, bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden tiszteletem a zenei produkcióé, lazán újrarendezném a két lemezt, talán a kettőből csinálnék egyet, kidobálnék számokat, felforgatnám a sorrendeket, még így is sok minden hiányozna egy olyan igazán ütős cédéhez. Egyszerűen esetlegesnek hat a kész termék, megint csak magamat tudom ismételni, mintha - egy-két kivétellel - egész jól sikerült béoldalak gyűjteményes lemezét hallgatnám. Márpedig az amúgy jó műfaj, az egyik kedvencem. Ha tudom, hogy ténylegesen béoldalakról van szó. Onnantól, hogy ezek mennének csatába kvázi aranycsapatként, sokkal inkább zavarban vagyok. Mert hülye a helyzet, hogy olyan jó dolgokat hallgatok, mint a Pony Up (már eleve a cím!...) vagy a Pickup Truck és közben itt fanyalgok, hogy a zenekar 2007 óta, mióta mainstream és műfajának (mi amúgy a műfaja? Pláne említett időszak óta??) koronázott királya, szóval, hogy azóta bezony válságban van. Tudom én, nekik legyen mondva, soha rosszabb válságot, bárkinek, de akkor is. Egyrészt jönnek a jó (de jónál aztán semmi több) számok, nyerik a díjakat, Grammy és társai, minden tök jó, de tényleg, tökéletes a hepiend, mind zenekari, mind rajongó részről, én meg aggódom, hogy hogy heverik majd ki ezek a szerencsétlen lókötők, meg hogy beleroppannak-e idővel, hogy bizony sajna túl tehetségesek magukhoz.

Serj Tankian: Imperfect Harmonies

2010-09-17T00:07:00.000-07:00

Addig csinálod ezt édes fiam, amíg végül senki sem fog szeretni. Mert az még hagyján, hogy elkészítetted a földkerekség legdemagógabb lemezét, az Elect the Dead-et, amiről sajnos csak úgy sütött sajna, hogy mennyire hiányzik Daron Malakian (nem feltétlenül hasonlóképp a kolléga Scars on Broadway lemezével), most tehát olyan vagy, mint egy kissé kifacsart, félbevágott narancs. Az is súlyos érvként szólt ellened, hogy minden megalomániád zöld utat kapott, ld. Elect the Dead Symphony. Abba is csak szomorú szívvel törődött bele a világ, hogy kértek legalább még egy rundot, tehát te és Daron is csináltok egy-egy újabb lemezt. És azt persze nem tudhatom, hogy milyen lesz az új Scars, de tippjeim azért vannak. No de most ne másokhoz méricskéljünk, foglalkozzunk csak veled, büdös kölök. Hát mi ez? Mik ezek az unásig ismert manírok, ez a gunyorosnak szánt, de igazából csak nevetségesnek ható hanghordozás, ugyanazok az énektémák újra meg újra, a mindig túllőtt hangszerelés, a szükségesnél mindenhol legalább két hangszerrel többel. Ami valamivel érdekesebb, inkább lefelé lóg ki, mint például a Beatus a maga slattyogó, megfáradt, gyakorlatilag gusztustalan hangzású dobgépével. Pedig látom én, hogy igyekszel. A számok kifejezetten egyediek, abban az értelemben, hogy mindben mintha kétszer, vastagon lenne aláhúzva a dallam, szánkba van rágva, hogy EZ-EGY-DAL, EZ-EGY-MÁSIK-DAL, ilyen és ilyen dallammal. Mégis az az érzésünk, hogy hiába játszik már másik trekket a lejátszónk, nem haladunk semerre, addig van ugyanis tömítve, bazsalyintva, túlgondolva, felpumpálva és hangszerelve minden, hogy végül úgyis ugyanúgy szól az egész massza. Aztán néha még emlékeztetsz magadra, de bár ne tennéd, így ugyanis még rosszabb érzés ezt hallgatni. Mert hát milyen jó is az a másfél fejhangú sor a Reconstructive Demonstrationben. Persze hol van ez attól, mikor még másodpercenként műfajt váltva hol fejhangon pittyegtél, hol öblös belső szerveid legmélyéről hörögtél fel, úgy néztél ki, mint a sátán, ördögi szakállad és bozontos szemöldököd mögül kivillanó, ádázan forgatott szemedben mégis minduntalan megcsillant az önirónia, értsd: gyerekek, mégis egy kő gazdag LA-i rocksztár vagyok, nyugi már, de mire ezt tudomásul vettük volna, már megint előtört belőled, immáron nem is a sátán, hanem egyenesen annak a kutyája és eresztetted ki magadból a mindenféle hihetetlennél hihetetlenebb hangokat és egyszerre megint komolyan volt véve minden. És ez a váltás dalonként ötvenszer. Ez persze főleg az első három System of a Down lemezen, a másik kettőn már kevésbé, de azért úgy-ahogy jók voltak azok is. Most meg zongora és vonósok és, bár imperfect harmóniákat ígér a cím, itt bizony minden perfekt, túl perfekt is. Ki nem mennél aktuális dal keretei közül, a világ minden pénzedért meg nem sértenéd a magad alkotta (magad paródiájaként értelmezhető) műfaj határait, ripacskodsz, áriázol, túl komolyan veszed magad, különösen az iróniád csontosodott meg, túlságosan rászoktál magadra, tudod, hogy na most, ezen és ezen a ponton kell némi ironikus ellenpontozás, és ott, pontosan ott kicsivel inkább orrhangon énekelsz, jelezvén, hogy most voltam önironikus. És akkor a helyenként már a SOADban is idegesítő, de ott a jó zene (meg úgy általában, a rockhagyományok) miatt elviselhető tömény demagógiáról még szót sem ejtettem. Hogy ezek a dalszövegek ugyanolyanok, mint a zene, már-már illetlenül túl sokat akarnak belenyomni a pofánkba. Minden egyes sorban valami lényegbevágó(nak szánt), valami különösen fontos üzenet. A dolog persze visszafelé sül el, az embernek ugyanis már annyiszor kellett meghatódnia az örmény nép, és úgy általában elnyomott ember, a kizsákmányolt szegények és jogfosztott tömegek satöbbi satöbbije hallatán, hogy még ha korábban a legvérmesebb hippi békeaktivista volt, most akkor sem tud mást tenni, mint szarni a dologra és egy feszültet ásítani, hogy ugorjunk már. Mert értem én persze, Serj, hogy te nagyszabású célokért küzdesz itt, hogy a zene a te fegyvered, de ez a fegyver már rég visszafelé sül el. Ilyen töménységben, ilyen ordenáré túlkontúrozásban ez nem megy, így a legkomolyabb mondandó is bohóctréfába fordul át. Pedig felteszem, nem ez volt a célt. Mondjuk, lehetne ez is. Régen, amíg félig ez is benne volt, sosem untalak vagy röhögtelek volna ki. Most meg nézz csak ránk.

Nem állhatom meg, hogy:

Linkin Park: A Thousand Suns

2010-09-16T12:42:00.000-07:00

A South Park kicsit olyan mint a Biblia, legalábbis amennyiben az élet szinte bármely pontjának szimbolikus értelmezése kiolvasható valamely részéből. Van például az a rész, amikor Mr. Garrison ráébred a homoszexualitására, s a Star Wars vonatkozó jelenetét idéző belső tusakodás keretében végre megbékél magával. Akik követik a Linkin Park nevű fiúcsapat pályafutását - azokkal mindenek előtt együtt érzek, másrészt viszont - azok már a dolog elején sejthették mindazt, ami mostanra végre eljött. Kezdődött a dolog azzal, hogy a Hybrid Theoryn meg akarták csinálni ugyanazt, mint a Limp Bizkit, csak jobb hangzással és fantáziadúsabb frontemberekkel. Meglett. Majd lehúztak minden bőrt az első lemezről, kiadtak egy elég fantáziátlan, de legnagyobbrészt meglepően hallgatható remixlemezt (Reanimation), majd egy kifejezetten jót is csináltak, ami, amennyiben a korai KoRnt tekintjük nu metalnak, nem mondhatjuk, hogy azon műfaj legjobb lemeze, ahhoz azért kétségtelenül túl nyálas, maradjunk hát annyiban, hogy egy nagyon (de őszintén, tényleg nagyon) jó poplemezt. Ez a Meteora. Aztán megint jöttek az egyértelműen pénzszaporító kiadványok, köztük a Jay-Z lemezzel, az se lett rossz amúgy. Igaz, jó se. Aztán az előző, a Minutes to Midnight album már kifejezetten kínosan szar volt. Pedig voltak jó számok rajta, kettő legalábbis mindenképp, naná, hogy két kislemez, a What I've Done és a Bleed it Out. Most természetesen a 'jó' minősítéssel kellőképpen szabadon bánok, ugyanis viszonyrendszerem alapvetően a híg nyál zenei műfajra vonatkoztatható, nem abszolút. Nincs ezzel azonban semmi probléma, szólókarrierje kezdetén, mikor még helyenként szégyenszemre én magam is belefutottam pár ilyenbe a rádióban, Justin Timberlake-nek is voltak (ilyen értelemben) jó számai. Nos, ez a korszak, amikor még bármilyen értelemben jó dolgot csinálhatnak, sokáig úgy tűnt, le is zárult a Linkin Park számára. Hogy az új lemezzel mit kezdjek ehhez képest, bevallom, nem tudom. Holott tudtam, hogy eljön, hogy előbb vagy utóbb ennek a lemeznek el kell készülnie, hogy mindez, amit eddig ez az együttes csinált, egyszerűen nem vezethet máshova, most azonban, hogy mégis az A Thousand Suns szól a lejátszóból, nem igazán tudom, mire véljem. Az mindenesetre biztos, hogy a Linkin Park végre meglelte a saját garrisoni pillanatát, szembenézett a lelke mélyén rejlő setét (=ez esetben rózsaszín) árnyakkal és engedett a legkisebb ellenállás vonzásának. Ez ugyanis pop. Már nem gitárorientált, nem is szkreccselős, kicsit számítógéppel buzerálgatott, nem is annyira reppelt és főképp: Chester Bennington részéről már korántsem elhörgött hamisítatlan, híg fospop. Ez pedig a zenekar rajongói számára feltehetően katasztrofális hír, nemzetközi gyász, meg ilyenek, de mi, ti. akik végülis szarunk rá, megláthatjuk azért a pozitívumokat is. A számok ugyanis a maguk már-már zavarba ejtően ízléstelen rádiópop genre-alányalásával megszabadultak az "elkényeztetett újgazdag kölykök keménykedni próbálnak, na anyukádat röhögtesd" - bélyegtől és végre vállalják, amit már eddig is illett volna: nevezetesen, hogy mindenfajta eredetiségtől, ötlettől, zenei elkötelezettségtől és meggyőződéstől mentes, kommersz kis pénzgyárosok, akik voltaképp (hozzánk hasonlóan) ugyancsak szarnak mindenre, amíg elegen hallgatják és megveszik a dolgaikat. Bizonyosak lehetünk benne, hogyha eléggé jövedelmezne, jazzt vagy komolyzenét is játszanának, de talán egymás székletét is megennék a színpadon, ha kellően megfizetnék érte őket. És ez, bármily meglepő is, így van rendjén. A lemez ugyanis egy-két lehagyható butaságot (Burning in the Skies, Robot Boy, Iridescent) és a természetesen szokás szerint eltúlzott és túlagyalt producelést leszámítva teljesen rendben van, felszabadult, könnyed és bármit pittyegnek, zajonganak, satöbbiznek össze, ugyancsak szokás szerint: tök fantáziátlan (a giccsfaktorra már hadd ne is kelljen külön kitérnünk). A szövegek amúgy ismételten igen viccesre sikerültek, még ha a srácok nyilvánvalóan komolyan is gondolták őket, lázadó kamaszos hevületükben. A számok közül viszont ettől még meglepően sok az egészen elviselhető (When They Come For Me, Waiting for the End - többé-kevésbé -, Blackout). Van azért emlékeztetőül pici rep is (abból maradt a legtöbb), valami hörghurutszerű kiabálózás és persze agyoneffektelt gitárhősködés is, akik már erőlködtek valamit a hangszerrel, pontosan tudhatják is, hogy léteznek azok az effektek, amikre rákapcsolva a hathúrost, bármi jól szól. Na és ez pont a bármi. Jó poplemez.

Az már persze más kérdés, hogy popnak azért hallottunk már ennél sokkal jobbat is.

PS: Azért az az akusztikus gitár viszont már kicsit túlzás volt. Fujj, köpöd ki?!

Brandon Flowers: Flamingo

2010-09-05T05:24:00.000-07:00

Miközben még mindig a The Killers tavaly előtti, egyszerűen gusztustalanul szar lemezének hatása alatt vagyok némileg, próbálgatom megfejteni, hogy mit szeretett (mit szeretett, imádott) annyira a világ (és a világ valamely részeként nem szégyellem, én is) ebben az amúgy nem sok különöset csináló popzenekarban. Elvégre is minden mozdulatuk, minden egyes hangjuk, ötletük, ritmusképletük ismerős már valahonnan, újat szinte semmit sem csinálnak, minden apró ötletük már megszületett a New Order, a U2, a The Cure vagy más zenekarok lemezein. A dolog (dolog alatt elsősorban a Sam's Town lemezre gondolok) mégis (tudom, ellentmondás) bombasztikusnak és egyedinek hatott elsőre (említett lemez sokadikra is). Lehet annyira rossz lemezt csinálni, hogy az visszamenőleg érvénytelenítsen minden korábbi érdemet? Nyilvánvalóan nem, mégis, a Day & Age-ről annyira sütött a fantáziátlanság, az átlátszó hülyeség és zenei bunkóság, hogy még most is gyanakvóan felhúzott szemöldökkel méricskélem Brandon Flowers frontember szólólemezét. Pedig igazán nem kéne, a lemez a maga nemében kiváló. A maga neme pedig természetesen a pop. Helyenként szinti, helyenként vegaszi diszkó, máskor rockosabb, de mégis velejéig pop marad. Méghozzá a legjobb fajtából, abból (és kísértetiesen ugyanabból) a fajtából, amilyet a The Killers is csinál, jobb pillanataiban. A hangzás persze gayebb valamelyet (bár már maga a Killers sem kutya e tekintetben), de mégsem túl extravagáns, sehol sem annyira pozőr, hogy az már megfeküdje a gyomrot. Ami a stílust illeti, itt tényleg patikamérlegen van kimérve minden. Pont jó. Azaz nagyon jó. Igaz, a kérdés azért adja magát, hogy végülis mi a rosseb az, amit a The Killers nevű zenekar tesz hozzá ehhez az emberhez, aki szólóban startból túlszárnyal az együttes három lemezéből kettőt. Hogy az általam amúgy rendszeresen az egekig magasztalt Sam's Townnál jobb-e ez, egyelőre nem tudom eldönteni, de még az is meglehet. Legalábbis bizonyos szempontból nézve. És talán, ha így vizsgáljuk, jövünk rá, miben más (legalább egy icipicit) a The Killers és Brandon Flowers zenéje. Előbbi valamivel több rockmanírból építkezik, picit, ha nem is keserűbb, de kesernyésebb, míg Flowers zenéje csupa fény, csillám és a határokig cukrozott, de még jólesően desszertízű műanyag. Komoly fogyasztásra, bár kétség kívül tartalmas élmény, nem ajánlott, nemes egyszerűséggel azért, mert komolyan - komolyanvehetetlen. Ez azonban nem a lemez hibája, ilyen alapon a komplett popzenei műfaj értelmezhetetlen. Márpedig - és talán nem kell újfent részleteznem, hogy e sorok írója mennyire idegenkedik a fent említett műfajtól -, ha ez a popzene, túl sok jó dologról maradnánk le nélküle. Ami pedig a The Killerst illeti: a következő lemezt ismét várni fogom. Méghozzá izgatottan.

Philip Selway: Familial

2010-08-28T03:16:00.000-07:00

Az eleve mindig aranyos dolog, mikor egy máshonnan ismert zenész picit változtat a nevén szólólemezét kiadva. Nekem legalábbis atyai mosolyt csalt az arcomra, hogy Phil Selway most Philip. Van egy jelenet a Family Guyban. Ringo azzal jön a próbára, hogy írt egy tök jó dalt. Erre (ha jól emlékszem) Paul odamegy hozzá és megígéri, hogy kirakják a fridzsiderre, hogy minden nap láthassák. Fog egy mágnest és tényleg kirakja. Nekem valahogy mindig ez jut eszembe, ha egy dobos szólózni kezd. Pláne, mivel dobolni valahogy mégiscsak olyan, mint fociban a kapuban állni, ha vannak is nagy pillanatok, többnyire a háttérben van az ember. Selway esetében a dolog a 7 Worlds Collide nevű valamiből ered, ez az a Neil Finn által szervezett zenei kollektíva, amelynek tagjai közös dalokat írva, együtt zenélve készítettek valami, ha jól emlékszem, jótékony célokat szolgáló lemezt és koncerteztek egy sort (mindkét esetben vegyes színvonalon), nos ennek a keretei közt nyílt először lehetősége a Radiohead dobosának, hogy eddig suttyomban, nagy titokban plöntyögetett szomorkás dalait mások előtt is kipróbálja. És a koncerteken játszott számok meglepően jók is voltak. A The Ties That Bind Us (munkacímén: Family Madness), illetve a The Witching Hour a legvérmesebb Radiohead-fanatikusokat is meg kellett, hogy győzzék Philip barátunk dalszerzői tehetségéről. Most persze megint kicsit kezd az agyunkra menni a mi Ringonk, mivel jelenleg minden épeszű zenebarát az új Radiohead-lemezt várná, ehelyett ugyebár (igaz, nagyrészt az amúgy is szükséges lemezkészítési szünetnek kinevezett időszakban) a Familial készülgetett, most pedig Philip nem átallik turnézni is az anyaggal. Ahelyett, hogy szépen visszamenne dobolni a stúdióba. Node nézzük, megérte-e a sok munka, a nagy várakozás, a sok előkészület. Pláne, mivel minél tovább tart valakinél az az időszak, mikor elárulja ugyan, hogy szokott ő dalokat írni, de szemérmesen nem mutatja meg magukat a számokat, annál nagyobb legenda kezd köré nőni. Phil(ip) esetében ez mindenesetre nem tett jót a dolognak. A lemezen ugyanis a korábban már bemutatott By Some Miracle-n és a fent említett kettőn kívül nem nagyon találhatunk jó dalt. Némi jó indulattal közepeseket. A dallam mindig esetlegesnek tűnik, Selway hangja túl fátyolos, túlságosan meg van hatódva magától, az akkordfelbontások a legtöbb esetben fantáziátlanok, a szövegek gyakran közhelyesek (sokkal jobb akkor már az neurotikus-paranoid vonulat, ami néha fel-felsejlik mögöttük), az egész túl van lihegve: az előadó megpróbálja azt az érzetet kelteni, mintha negyvenes, kopasz angol muki helyett inkább valami remegőszárnyú szűz erdei tündérke lenne, aki lelke legmélyére rejtett titkolt sóhajait rebegné el nekünk meglehetős unalmas gitármenetekre alkalmazva. Nem lenne ezzel semmi baj amúgy, ha nem egy Radiohead-tagról lenne szó, ha nem a Beatles mellett a huszadik (és most már a huszonegyedik) század legfontosabb zenekarának húsz százalékát kitevő Philip Selway csinálna itt komplett hülyét magából, minimális és kommersz zenei fantáziájával (illetve gyakrabban annak bántó hiányával) és rosszul álló pozőrködésével. Megbocsáthatatlan bűnről, súlyos vétekről persze szó sincs. Pláne, hogy a három jól sikerült dal tényleg egész szép. Remélhetőleg pár év múlva már mindenki csak azokra emlékszik majd. De azért nem állhatom meg, hogy hangot ne adjak a civilizált világ minden tagja által egyöntetűen táplált közös reménynek: Phil(ip), ne csinálj több lemezt. Vagy ha mégis muszáj, legalább a Radioheadet ne tartsd fel vele. És még valami: ha esetleg mellőzhetnénk az olyan közhelyeket, mint: "I hope that you'll find /peace for the very first time" stb., leköteleznél.
Írja inkább Thom Yorke a szövegeket. Meg esetleg a zenét. És ha már, elő is adhatná ő. Csak hát szegény Ringo...

*

és az összevetés kedvéért:

Klaxons: Surfing the Void

2010-08-21T08:01:00.000-07:00

Mikor a Klaxons berobbant (nem a közhely kedvéért, tényleg robbanásszerűen vették át az irányítást az angolszász poprockban egy időre), méghozzá nem is oly rég, még a leginkább azzal voltunk elfoglalva, hogy most akkor van is olyan, hogy new rave, vagy ez csak valami média által generált újabb divathülyeség és nemlétező skatulya. Egyrészt (nem nagy meglepetésre) kiderült, hogy az utóbbiról volt szó, másrészt, ha új divatot nem is teremtett a Klaxons, két dolgot mindenképp el kell ismernünk: a Myths of the Near Future valóban a 2007-es év egyik legjobb lemeze volt, másrészt a zenekar sokfelől szedegetett, mégis egyénivé összerázott stílusa végigszántott a fél zenei világon, itt-ott mutatkozott meg áldásosabb, avagy éppen kevésbé előnyös hatása, rendesen utánozni viszont senki sem tudta. A fő kérdés így az lett, hogy második lemezén maga a Klaxons mennyire tudja utánozni saját magát. Meg persze (és főleg), hogy akarja-e egyáltalán.
Igaz, a verseny (ti. önmagukkal) nem tekinthető teljesen tisztának, miután a Polydor a hírek szerint a létező leggusztustalanabb és idiótább kiadó eszközzel élve újravetette a zenekarral az album jelentékeny (na és itt az égető probléma, hogy nem tudjuk pontosan, hány és mely) százalékát, mivel a készülő anyag nem volt nekik elég populáris.

A végeredmény ennek ellenére nem rossz. A Surfing the Void kellemesen indul, az Echoeszal a zenekar kb ott folytatja, ahol bemutatkozó lemezén abbahagyta, hogy aztán egy fájdalmasan gyenge kisiklástól (The Same Space) eltekintve hasonló jó formában folytassa. A címadó dal is tartja az elmebeteg/diszkós-slágeres és színvonalas zene közti, amúgy egyáltalán nem könnyen meglelhető egyensúlyt, ahogy a későbbiekben a többi dal is. A deficit, tekintve, hogy a kiadó is csak egy bizonyos pontig mindenható (=azért az ízlés az úr) egyértelműen a slágeresség terén jelentkezik, a zene maga viszont helyenként érdekesebb, merészebb, mint a Myths of the Near Future-ön. Az eredmény tehát nagyjából döntetlen, bár más erényeket kidomborítva, a zenekar végülis nagyjából azt hozza, amit első lemezén is, igaz, a fanyalgók és telhetetlenek (itt vagyok példának okáért mindjárt én magam) most azzal jöhetnek, hogy ezúttal ugyanaz már nem elég. És még ha kevésbé slágeres és kiszámítható is a dolog, mint az előző lemez, szólni mégis ugyanúgy szól, pontosan ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik a zenekar, egyszerű, dudorászható dallamok, torz, de nem túl torz gitárhangok, sejtelmes, összetett billentyűs hangzás, diszkós dobok, helyenként még a jóízlés határain belül maradó fejhangú énekelgetés.
Csak ugye ezért tisztességtelen ez az egész dolog, mert még így a végére érve sem tudom, hogy a Polydor vagy a Klaxons szűklátókörűsége miatt fanyalgok, de mindenesetre, bármily kellemes hallgatnivaló is összességében ez az album, azt teszem.

Björk & Dirty Projectors: Mount Wittenberg Orca

2010-07-07T10:26:00.001-07:00

Na fel a kezekkel, ha valaki tudott erről. Mert én bizony tényleg nem. Mármint annyit lehet tudni, hogy Björk dolgozik egy filmzenelemezen és egy várhatóan teljesen elmebeteg és gyönyörű scifi-musical akármin Michel Gondryval, de azt még legvadabb álmaimban sem képzeltem, hogy az amúgy igen laposra sikerült, lagymatag Volta után idén végre megint hallom énekelni kedvenc énekesnőmet. Méghozzá a Dirty Projectorsszal karöltve. Hm. Emlékszünk a tavaly nagyon felkapott és az egekig magasztalt Bitte Orca lemezre, amivel nem tudom, mások hogy voltak, de engem kifejezetten irritált. Ehhez képest ez a lemez, azaz csak EP kifejezetten érdekes. És jó értelemben. Nemcsak Björk miatt, aki természetesen zseniális, hanem a DP is egész jól működik mögötte. Már az eleve érdekessé teszi a dolgot, hogy bár Björk hangját halljuk, semmi pittyegés vagy furi zaj, csak az a kicsit lófáj, kicsit hippigarázs bütykölés, amit a zenekar mellesleg nagyon tud. És végre nem idegesítően, mint a Bitte Orcán. Björk amúgy nem főszereplő, hanem pluszvokalista, néha a háttérben úú-zik, űű-zik, ee-zik, néha átveszi a lead vokált, ahogy az adott dal megkívánja. Szép munkamegosztás, jó arányérzék, a Dirty Projectorstól meglepően fogyasztható zenei alapok, az EP összes számát jegyző Dave Longstreth igazán kitett magáért. És ez pláne ebben a zenei évben igen nagy szó, hiszen kevés jó lemez jelenik meg, azok közül is sok, amire nagyon vártunk, közepesnél is jóval szarabb, erre teljesen váratlanul és minden előzmény nélkül beelőz ez a nagyon szépen egymásra talált előadó és zenekar és ha nem is mindent, de a legtöbb idei dolgot üti. Pedig jóformán semmi különöset nem csinálnak, csak zenélnek egy jót. Lehet, hogy ennyit kéne a többieknek is? (erőteljes bólogatás)

( + termékminta)

Crystal Castles: Crystal Castles (II)

2010-07-06T09:58:00.000-07:00

Mindenekelőtt jelezném, hogy ezúttal rövidre fogom. A Crystal Castles nem az a zenekar, amiről jogom lenne írni, mivel nyilván valami genetikai oka lehet, hogy ez nekem ennyire fizikailag fáj. Holott hallgatok ennél sokkal betegebb zenéket is, disszonancia és egyebek nem akadályok, ez mégis egyszerűen nem megy. Mármint végighallgatom én, ahogy az első lemezüket is, mert tudom, ennyivel tartozom az emberiségnek, egyáltalán, örüljek, hogy nem Etiópiába születtem, tudom én, de ez akkor is kínzás. Ezzel részemről le is zárnám ezt a kritikát, mégpedig egy Woody Allen-idézettel: "Ajánlaná a filmet egy barátjának? - Igen, ha a barátom Hitler volna."

KoRn: KoRn III - Remember Who You Are

2010-07-04T04:35:00.000-07:00

Üres lap, villog a kurzor. A KoRnról írni, jézusom. Ilyenkor mindig rövid elmélkedésbe kezdek, most is megteszem röviden. Első lemez, wtf, mondja az egyszeri loncsoshajú rokker 1994-ben, kemény, nyers, idegbeteg zene, elég bunkó, egyszerű, hangos, mégis dallamos valami, pont ez kell a világnak a Nirvana és a grunge-nemzedék addigra már leáldozóban lévő artisztikus akármije után. Egy fickó (Jonathan Davis), aki a szart is kiordítja magából, többnyire nem is tisztán vagy hamisan, hanem egyszerűen olyan hangtartományban, olyan kordinálatlan, eszeveszett, hiteles elmebajjal, ami akkoriban egy egész nemzedékben... no, megint a közhelyek. Pedig valóban igaz, a KoRn hatott, és elhihetjük, nem magasfokú zenei tudásuk miatt, egyszerűen azért, mert meg tudták fogalmazni, ahogyan akkoriban egy új nemzedék éppen szorongott (mint grunge-ék is egy-két évvel ezelőtt). A második lemez ugyanez pepitában, a harmadik már merészebb húzás, kis rep, kis pop, a nu metál dekonstrukciójára tett finomkodó, nem is igazán komolyanvehető kísérlet, csettint az ember a nyelvével, ez is rendben van. Negyedik-ötödik lemez, Issues és Untouchables, KoRn a népszerűsége csúcsán, srácok még zenélni is megtanulnak úgyahogy, artisztikus, helyenként szép zene, ügyes, kissé túl patetikus húzások, már érződik a jövő leendő nagy problémája, hogy túl komolyan veszik magukat, de ezen a szinten ez még pont erősíti a produktumot, két kiváló lemez, kritikai siker, Grammy-díj, minden anyámkínja, a KoRn a legnépszerűbb modern rockzenekar, kétezres évek eleje. A Take a Look in the Mirror (ötödik lemez) már sokkal gyengébb dalcsokorral dolgozik, viszont bitangjó a hangzása, a gitárok olyan élesen szólnak, hogy tényleg mintha elvágnák az ember torkát zenehallgatás közben, a basszus úgy zörög, mintha csontokat ütögetnének össze, Jonathan Davis már rutinból hörög, nem idegbajból, de az egész dögös, kemény, keménycsávó hangzás jól sül el, a lemez egyszerre kiábrándító és lelkesítő és akad rajta pár elévülhetetlen, feledhetetlen szerzemény is (Did My Time, Y'all Want a Single, stb. Innentől jön, hogy csak lefelé. A két gitáros közül az okosabbik, Head (nomen est omen), ráébred, hogy mégis inkább Jézus, mint hangos rockzene (hadd ne minősítsük), megkeresztelkedik a Jordán-folyóban, és azzal próbál bevágódni az Úr színe elé, hogy szar zenét kezd csinálni, egyedül. A KoRn nem oszlik fel (nagy híba), de még nevet sem változtat (még nagyobb hiba), Jonathan Davis pedig egyedül marad mint kreatív főnök. Holott JD csak egy idióta nyafogógép, aki (legalábbis régebben) mélyről tudott hörögni és elég komoly neurózisa volt a bizniszhez. Esze, műveltsége, stílusa, arányérzéke semmi. Ez meg is hallatszik a See You on the Other Side lemezen, ami amúgy a közhiedelemmel ellentétben nem annyira szar, csak épp semmi köze a KoRn nevezetű zenekarhoz. A koncerteken ciki, plüssállatnak öltöztetett szessönzenészek ugrálnak a hangfalak mögött, Davis elhízik, inkább affektál, mint hörög, Munky (a megmaradt gitáros) pedig hiába korunk egyik guitar hirója, fantáziája semmi, nem képes eredeti ötletekkel előállni. Jönnek a billentyűk, a kifinomultnak tűnni akaró hangzások, jajistenem. A zenekar teljesen lejáratja magát egy MTV Unplugged keretében, majd, hogy még tetézzék is, Jonathan Davis szólóban turnézik akusztikus nyavalygásaival, komolyan, már nekünk ciki. Hetedik lemez, fogadkozások, hogy vissza a régi hangzáshoz, ilyen kemény, olyan kemény, na majd ez nagyot szól, kijön a címnélküli, nem szól igazán semmit, közepes dalok, de legalább nem olyan ciki, mint amilyet vártunk, Munky továbbra is képtelen egyetlen érdekes gitártémát kitalálni, a lemez pedig kábé annyira kemény, hogy kenyérre lehetne kenni.
És akkor most itt a KoRn III - Remember Who You Are, amiről annyit hallottuk, hogy na de ez aztán tényleg olyan kemény lesz, mint a harmadnapos zsírosdeszka, hogy legalább abban biztosak lehetünk, hogy ezúttal tényleg meg fogják próbálni. Hallgatom is a lemezt, első hallgatás, ha nem a híresen felszínes poptrióról, a modern KoRnról lenne szó, azt is mondanám, hogy ez nem elég, így talán az első benyomás le is fedi az összes többit. No hát mik is a tapasztalatok? A lemez tényleg keménykedik, helyenként kicsit erőltetetten, kodik-kedik-ködik, de azért hangosnak elég hangos, hogy ne lehessen nyugodtan, kényelmesen olvasgatni, ha szól (anyám már legalább harmadszor húzza fel a szemöldökét, jelezvén, hogy ilyen lármában nem tud koncentrálni, pedig hát edzett már szegény), máskor tényleg egész tökös a hangzás, durr-durr, bumm-bumm, piff-puff, a nagy hangorkánból néha kiáll egy ügyesebb megoldás, váratlan(féle) hajlítás, ütemtörő kiállás, egy-egy basszusfutam, de inkább metallicaszerű minden egyszerre makszhangerőn bömböl megoldás a jellemző. Értjük, miért, Munky továbbra sem elsőgitáros, mármint a jelenlegi felállásban az, de nem alkalmas rá, inkább ritmusok vannak a fejében, mint dallamok. Jonathan Davis végre kevesebbet primadonnáskodik, kevesebb az affektált elfúló kiáltás, több az ének és a hörgés, nincs benne ugyan a régi őserő (nem is lesz már soha), de rendes popiparosként végre elsőrangúan végzi a munkáját, nem fél(negyed, nyolcad, tizenhatod stb)gőzzel. A gitárhangzás kicsit fantáziátlan, sehol a furi effektek, fülcsikorgató nyávogások, egyszerű, torzított héthúrosok, de azért elmegy a dolog. A lemez is. Egy konkrét dallamot nem vagyok képes felidézni, még az éppen a lejátszóból süvítőt sem, a számok egybefolynak, nem állítom, hogy ugyanolyanok, inkább csak, hogy a lemez masszív és homogén, ebben valóban az első két KoRn-lemezre emlékeztet. Meg hát az elkülönítéshez valóban második és harmadik meghallgatásra lesz szükség. Mondjuk ezt a lemezt legalább meg is akarom hallgatni másodszor és harmadszor. Többször valószínűleg soha, de még ezzel is az utóbbi három KoRn-anyag előtt végez.

Na most mi legyen a konklúzió? Fanyalogjak, hogy ez már sosem lesz rendben, még ha Head újra beüti a fejét és megcsalva az Urat, visszatér, akkor sem? Ez feltehetően így van. Vagy dicsérjem a zenekart, hogy végre készített egy olyan lemezt, amit nem rózsaszín borítóval lenne a legautentikusabb piacra dobni? Ez is stimmelne. Egyikhez sincs kedvem. Úgy érzem magam, mint egy korrekt üzlet résztvevője, kaptam valamit, ami fair, ami rendben van, épp jó, de semmi több. Ennél többet pedig nincs is kedvem mondani a dologról.

Gorillaz: Plastic Beach

2010-03-21T06:21:00.000-07:00

A Plastic Beach ott van az öt általam legjobban várt album közt idén. Időm azonban eddig nem jutott rendesen meghallgatni, mindig csak négy-öt számig jutottam és megállapítottam magamban, hogy hát ez szar. Holott nem. Nagyon nem. Idő azonban kell hozzá. Első hallásra ez az anyag valami nagy katyvasz, minden össze-vissza zúg az ember fejében, a dalok stilárisan túlságosan széthúznak, stb. Maga Albarn is csak a negyedik trekkben lép a mikrofonhoz (ha a háttérvokálokat nem számítjuk). Ugorjuk viszont most át az emésztési folyamatot és szemléljük a Plastic Beachet abban az állapotban, mikor az embernek már leesik végre, hogy milyen jó. A rövid Orchestral intro után Snoop Dogg köszönti szegény meglepett zenehallgatókat a műanyag parton. Snoopot lehet szeretni és nem szeretni (én az utóbbi kategóriába tartozom), azt azonban nem lehet nem elismerni, hogy a pasasnak van stílusa. Mi több, mása nagyon nincs is, tekintve, hogy egész karrierje során nem csinált semmi más, mint hogy szavakat mondott, még nem is mindig ritmusban, csak úgy beszélt, ahogy bárki más, csak ő zenére. És mégis jó hallgatni, legalábbis egy számnyi vendégeskedés erejéig feltétlenül. A White flag kellemes világzenei kitérője után a cédé talán két legjobb egymás után pakolt dalával megyünk tovább, a Rhinestone Eyeszal (itt lép színre ugyebár maga Damon Albarn), majd a lemezt beharangozó kislemezre kimásolt, hihetetlenül eredeti, nagyon dögös és még a slágeresség terén sem utolsó Styloval.

A Superfast Jellyfish, bár olvastam már olyan véleményeket a neten, miszerint a lemez titkos nagy slágere, számomra továbbra sem kompatibilis, nem akar tetszeni, bár a Plastic Beach hihetetlen, sokszínű kavalkádjába a maga infantilis hibbantságával, el kell ismerjem, tökéletesen illeszkedik. És ha már elfelejtettük volna (lehet ezt?), hogy Albarn micsoda mestere a szívszorító, mégsem giccses lassú számoknak, hát pont időben halljuk az Empire Ants édesbús, visszhangosított csilingelését. Bár amúgy mélységesen és utálom különböző előadók tematikus válogatáslemezeit (ezek nem véletlenül, főleg már posztumusz jelennek csak meg), speciel egy Damon Albarn: The Sad Songs lemezt azért rongyosra tudnék hallgatni. A Gorillaz lemezeit amúgy is jellemző szabadosság valóban sosem volt még ilyen mértékű, az instrumentális Glitter Freeze és a minimálkidolgozású Some Kind of Nature, bár töltelékszámként funkcionálnak a lemezen, magukban is működnének. A Melancholy Hill bájos popja pedig egyszerűen szívetmelengető. Külön érdekes megfigyelni a dalok vágását, ahogy Albarn nem finomkodik a végén, hanem nabazmeg, ennyi alapon lekeveri és/vagy elhalkítja a többségüket. Egészen rokonszenves így az ellentmondás: a világ egyik per pillanat legfelszabadultabb, legartisztikusabb zenekara úgy hagyja abba a számait harmadik lemezén, mint mikor a hentes úgy tessék-lássék alapon leüt valamennyi húst a csont mellől. Semmi művészkedő kecmec. Szép. Mikor egy kedves és igencsak hozzáértő kollégám rám szólt úgy két hete, hallván, hogy még mindig nem hallgattam végig a Plastic Beachet, ami "tényleg óriási", gondoltam, ráhagyom a dolgot, most meg egyértelműnek tűnik, hogy eddig az év lemeze. Nemcsak a rapbetétek ellenére, hanem azok miatt is. Pedig isten látja lelkem, nagyon nem szeretem a műfajt, de a Gorillaz ez esetben is a legigényesebbjéből válogat. Ez legékesebben a Sweepstakes címűben tapasztalható. Ezt hallgatva valahogy kezdem megérteni a hiphop rajongóit, hogy mi a francot is esznek ezen. Egyben meg is fogadom ünnepélyesen, hogy (ha kis adagokban is, óvatosan) elkezdek művelődni Mos Def munkásságából, aki amúgy azt nyilatkozta az imént említett opusról, hogy "az egyik legnagyszerűbb dolog MC-ként, amiben valaha is részem volt". Igaza lehet. Nem is Albarn humoráról lenne szó persze, ha a címadó Plastic Beach nem egy instrumentális poén-dalocska lenne, többszöri (változtatás nélküli) újrakezdéssel, ami zenei motívumként már a nyitó Welcome to the Plastic Beach teljesen elmebajos műfanfárjaitól kezdve vissza-visszatér a lemezen. Amúgy a Styloban is hallható Bobby Womack külön magánszámát, a lenyűgöző Cloud of Unknowingot még muszáj kiemelnem és külön is mindenki figyelmébe ajánlanom, mielőtt soraim zárásaként kijelentem, hogy számomra idáig, az év első negyedének végéről visszatekintve az eddig eltelt három hónapra egyértelműen a Plastic Beach az év lemeze. Persze nem kizárt, hogy hallunk még idén valami jobbat, de mivel a Gorillaz ismét, illetve továbbra is egy kategóriával magasabban játszik a legtöbb előadónál, azért olyan sokat biztos nem.

MGMT: Congratulations

2010-03-21T05:33:00.000-07:00

Én bevallom, azon kisebbséghez tartozom, akik nem ájultak el az MGMT bemutatkozó lemezétől. Persze a Kids és a Time to Pretend nekem is a legfontosabb 2007-es (más időszámítás szerint 08-as) számai közt voltak, de ez azért még nem akkora dolog. Volt akkoriban egy ilyen hullám, a szerintem némiképp túl- és főleg elhamarkodottan értékelt elsőlemezes zenekarok mennybemenesztése: emlékszünk még, Vampire Weekend, MGMT, Fleet Foxes. Nem volt tehát rossz az Oracular Spectecular, egyáltalán nem, nekem persze kicsit túlcukrozott, helyenként unalomba és önismétlésbe fulladó, mégis, összességében üdítő erejű, friss, érdekes anyag volt. A Congratulations pedig most megerősített abban a hitemben, hogy az MGMT igenis fontos és jó zenekar. Bár nem az első kategóriában játszik. Nagyjából fejfejmellett halad a Vampire Weekenddel, ez talán jobb is kicsit, amennyiben a második lemezük is jobb lett, mint a vámpírhétvégéé. És hát jobb. Már az It's Working feszes, élénk indítása jelzi, itt valami tényleg izgalmas következik. A furi, helyenként nyávogós vokálok most sokkal kevésbé irritálóak, mint a bemutatkozó lemezen voltak helyenként (pláne olyan ügyes kiállásoknál, mint a lemez egyik fénypontjaként szolgáló Flash Deleriuménál). Sajnos, amit az MGMT csinál, még legjobb, legeredetibb formájában sem igazán karakteres. Mármint megvannak persze a hozzájuk kapcsolható (elsősorban hippis) manírok, amik aztán dalonként változtatják összetételi arányaikat, ez a tény tartja fenn az izgalmat sokkal jobban, mint a debütlemezen, a dolog azonban mégsem annyira eredeti, mint egy gyengébb Vampire Weekend-szám (ha már erőltetjük a párhuzamot). Az MGMT azonban ettől függetlenül az év eddigi egyik legjobb lemezét dobta össze, azonban ne feledjük, hogy az idei (zenei) évkezdettel azonban - néhány kivételtől eltekintve - még nem voltunk nagyon elkényeztetve és főleg, hogy még csak március van.

(Embeddelt videó kivételesen a Weezertől, de hát ezt nem lehet nem megmutatni.)

Jónsi: Go

2010-03-07T02:12:00.000-08:00

A Sigur Rós az ezredforduló egyik legfontosabb zenei jelensége. Nem önmagában álló, mégis az egyik legátütőbb, legeredetibb és különlegesebb csodája a kilencvenes évek végének, különösen azzal, hogy ilyen, a szokásos struktúrákat még hírből sem ismerő, furcsa, kísérleti zenével (és nem utolsó sorban anyanyelven énekelt dalszövegeikkel) képesek voltak befutni. Le a kalappal. A zenei/szakmai csúcs szerény megítélésem szerint azonban már egy évvel az ezredforduló előtt is eljött, még az Ágætis byrjun albummal. Hasonló színvonalon folytatta mindezt a ( ) és a 2005-ös Takk miatt sincs ok panaszra (még ha helyenként kissé talán túl hatásvadászra is sikeredett). Új és üdvös irányba nyitott a SR a 2007-es Hvarf/Heim korábban kiadatlan gyöngyszemekkel és akusztikus verziókkal. Az akusztikus verziók (furcsamód a legtöbb esettel ellentétben itt ezeken van a hangsúly) szépek lettek, kicsit unalmasak, de határozottan szépek. Na és ez lett később a gond. Nem, mintha a 2008-as Með suð í eyrum við spilum endalaust olyan rosszra sikeredett volna, csak hát éppen, immáron másfél év távlatából, folyamatában szemlélve a dolgokat, mégis mintha már a Hvarf/Heimnél változott volna meg valami, ami végülis nem egyértelműen rossz, de kár érte. Emiatt tekinthető a legutóbbi lemez kissé túlcukrozottnak.
Na de mire föl ez a marha hosszú bevezető? Elvégre is buta hiba egy szólólemezt az illető zenész anyazenekarának teljesítményéből levezetni. Jónsi esetében azonban mégis ezt kell tennünk. Ő ugyanis, a Sigur agyaként most kísérleti (mármint az eredeti kísérletihez képest kísérleti korszakát éli. Olyan szinten experimentális előadó, annyira formabontó, hogy nagy formabontásában már mintha vissza is fordult volna a klasszikus dal felé. (Persze most még csak távolról integetve annak.) Ez a szándék pedig dicséretes és gyümölcsöző. Hiba mindössze egyszer csúszott a számításba, nevezetesen a már sokat emlegetett 2008-as produktumon, amikor is saját, amúgy igen rokonszenves elfajzásához magával rántotta a teljes zenekart is. Pedig hát erre találták ki a szólót. És Jónsi most örömmel él is vele, először a tavalyi, élettársával, Alex Sommersszel jegyzett, kellemesen unalmaskás, de szép Riceboy Sleepsszel, majd idén végre a várva várt Go című (immáron teljesen szóló)lemezével. És minő meglepetés: kábé a Takk óta ez a legjobb, legérdekesebb, változatosabb és kiforrottabb produkció, amihez Jónsinak köze volt. Az okot persze nem nehéz kisakkozni: a Sigur Rós frontemberének is hasonló (kreatív értelemben, nem a művészi színvonalt leszólva) levezetésre volt szüksége, mint anno 2006-ban Thom Yorke-nak a The Eraserrel. Vannak ugyanis olyan időszakok egy dalszerző munkásságában, mikor a többiektől függetlenedve sokkal felszabadultabban és jobban zenél. Itt tart most Jónsi is, ez egyértelmű, mivel a Go (eddig legalábbis) az év egyik legpozitívabb meglepetése, az egyik legjobb idei lemez. Reméljük azonban persze, hogy idővel a Sigur Rósba visszatalálva is kamatozhat ez a sok kreatív energia, kár lenne ugyanis, ha egyik kedvenc zenekarunk 2010 januárja óta sejtett kreatív pihenője véglegesedne.

These New Puritans: Hidden

2010-02-14T04:34:00.000-08:00

Állítom, hogy a These New Puritans a 2000-es évek egyik legfontosabb zenekara. Holott nem csinálnak semmi igazán különöset, az indie (poszt-indie?), a posztpánk és az avantgárd szentháromsága közt kóricálnak ide-ode, első, Beat Pyramid című, a maga nemében gyakorlatilag hibátlan lemezükkel inkább az első kettő felé közelítve, második, Hidden című, friss albumukkal inkább a harmadik bűvkörében. Ez pedig egyben annyit is jelent, hogy a TNP vesztett valahai (nem is elhanyagolható) mértékű slágerességéből, ezen a lemezen még hasonló szám sincs, mint anno a Beat Pyramidon az Elvis volt. Ennek ellenére a mostani lemez szinte ugyanolyan jó mint az első. Az első korong nyersgitár-sample uralma után most a dobok és zajok korszakát éli a zenekar, emiatt talán a slágeresség visszaszorulása is: a lényeg most a ritmus, a már-már törzsi zenéket idéző, monotonitásba még épphogy át nem csapó, meditatív, manipulatív suggesszió. BUMM-BUMM-BUMM, ahogy a We Want War című klipes dal is mondja az amúgy kifejezetten szép instrumentális bevezetés után. Mondjuk el is vagyok fogulva alaposan és nem csak mert ezt tartom az utóbbi idők egyik legtehetségesebb per legszimpatikusabb zenekarának, hanem mert egy olyan zenekar frontembereként*, amiben majdnem három évig egy zseniális klarinétos fújta a fújnivalót, még szép, ha máig levesz a lábamról, ha egy együttes elkezd fúvósokat alkalmazni. Pláne, hogy nemcsak azokat, hanem zongorát, kard-hangeffekteket, gyerekkórust, meg minden egyéb elképzelhető lószart, ami csak jól hangzik (erről bővebben lásd itt). A slágerességhez (megint csak igen nagy mértékben relativizálva a fogalmat) amúgy még az Attack Music közelít a legjobban, elsősorban a megkapó refrén miatt. Azonban nehéz egy-egy számot is kiemelni ebből a totálisan elmebeteg, azonban a maga kaotikusságában egészen gyönyörű hangorkánból, mikor (a már említetteken túl) a Three Thousand, a Fire-Power, az Orion vagy a Drum Courts - Where the Corals Lie is olyan csodálatos, hogy az ember összepisálja magát gyönyörében. Egy lépés persze még mindig hátra van. Míg ugyanis a Beat Pyramid albumként, teljes egészként szuperált kiválóan, a Hidden igazán az egyes számok kidolgozottsága terén erős. Ha tehát a harmadik lemezre összejöhetne valamiféle szintézis az első slágerességéből és szerkesztettségéből és a második pszichedelikus, vadul elmebeteg kísérletezéséből, nos... hadd ne mondjuk ki, milyen magasra emelkedne ez a már amúgy is (méltán) körbehozsannázott és még mindig pimaszul fiatal és kezdő zenekar. Legyen így.

* a zenekar és a frontember szavakat itt a lehető legtágabb értelemben használva

Hadouken - For the Masses

2010-02-14T04:09:00.000-08:00

A Hadouken! engem valahogy mindig elkerült, de többnyire kifinomult ízléssel bíró ismerőseim kedvelték. Gondoltam, ha már kijött a 2010-es lemez, épp itt az idő, hogy (már ha rákapok) felvegyem a fonalat. Bevallom, csak a lemez meghallgatása után olvastam utána, hogy a mindent skatulyázó, mérvadó angol szaksajtó hogy nevezi ezt a műfajt. No igen, ezért is nem készülhettem fel rá előre, hogy mikor életemben először hallok majd dance punkot (!) kábé olyan pofát fogok vágni, mintha egyszeri magyar földműves, ha meghívót kapott volna a Jurassic Parkba. Jahogy ilyen is van. És ami azt illeti, nem is rossz, még ha határozott meggyőződésem szerint nem is jó. Kábé olyan ez a dolog, mintha valaki a radiátoron felejtene egy drum 'n bass és valami francia hiphop cédét (bár a szövegek angolok, az "ének" jellegében inkább a francia hiphop-szcénát idézi jellegében, érdekes módon) a kettő pedig egybe olvadna. Persze a mostani tizenhat-tizenhét évesek az ilyen leírásokon nyilván csak röhögnek, hogy zárkózz fel, nagyapó, ez az egész nyilván csak nekem valami nagy újdonság, a világ már túl is van rajta. Nade akkor erények és hiányosságok. Ami mindenképp nagyon nagy erőssége a Hadouken!-nek, az a kreativitás: nagyjából annyi kiváló zenei ötlet van a For the Massesben összezsúfolva, amennyiből egy közepes zenekar húsz évig teljes lelki nyugalommal vígan eléldegélne. A számokban felhalmozott energia mértéke is óriási, minden dal bombasztikus, nagyívű, hangos és gyors, az ember nem győzi kapkodni a fejét (megint úgy érzem magam, mint egy nyugdíjas, aki rácsodálkozik a beat-zenére, mindegy). A hátrányok is azonban valahonnan innen gyökereznek: nevezetesen a monotonitás. Ez ugyanis nem a dalok szintjén jelentkezik, ellenkezőleg, a számok olyan változatosak, műfajilag, stilárisan viszont olyan mértékig korlátozottak a lehetőségek, hogy az egész lemez egy nagy masszává érik az ember fejében. Ami persze nem baj, de a Hadouken! (legalábbis számomra) az a zenekar emiatt, akiknek egy lemezét egyszer nagyon nagy lelkesedéssel meghallgatom és élvezem is, de magamtól többé az életben eszembe nem jutna ilyet hallgatni. Egyszerűen jóllaktam vele.

Vampire Weekend: Contra

2010-02-03T01:34:00.000-08:00

Meg kell mondjam, én azon nagyon kevesek közé tartoztam még 2008-ban, akik sem a Fleet Foxesban, sem a Vampire Weekendben nem láttak semmi különöset, kellemes, középszerű, hallgatható zenekaroknak tartottam ezeket, akik körül már megint (ahogy minden évben megvan ez a jelenség más-más együttesekkel) túl nagy a hűhó. Hogy igazam volt-e, nem tudom, de azért már reflexből kételkedem magamban. Mondván annyi rajongó és kritikus nem tévedhet. A döntést meggyőződésem felől végül elnapolhattam kicsit, onnantól kezdve, hogy elkezdtek szivárogni a hírek: a VW már 2010 elején új lemezzel fog jelentkezni. Na, gondoltam, majd az. És bizonyos értelemben be is jött a dolog. A Contra első számú és talán legnagyobb erényeként végre karakteres anyag lett, határozott és egyértelmű zenei irányokkal, hangulattal és még azt is hozzátehetném, lassan sajátosan vampire weekendessé merevedő stílusjegyekkel. Hogy aztán ezek kinek-kinek mennyire tetszenek, avagy épp nem, jórészt ízlés dolga. Ami engem illet, nekem ez a finomkodó, erőltetetten vidám bazsalygás már túlcukrozottnak hat. Ez persze kizárólag az én (s önnön setét, érzéketlen lelkem) magánügye. Mindez azonban érdekes módon nem azt jelenti, hogy a lemez ne tetszene. Megjegyezhető, érdekes számokat találunk rajta, amiket december óta lelkesen dudorászok magamban. Normális esetben például borzalmas lemeznyitásnak nevezném a Horchata-White Sky-Holiday indítást, hiszen ezek a számok a saját édeskés giccsfaktorukkal eléggé gyengítik egymást, külön külön azonban mégis jók. Végső soron pedig azért ismerjük be, ez a lényeg. A Contra mélypontja számomra mindenképp a California English. Ebben is van egy nagy adag szubjektivitás, személy szerint ugyanis ahhoz az egyre növekvő számú csoportjához tartozom az emberiségnek, amely azonnal és sugárban kezd öklendezni, ha bármit hall autotune-nal. Pláne egy olyan, fantáziátlan, szürke számot, amit ennek a szarnak kéne feldobni. Jaj, ugyan már. Középszerű számból is akad azért a lemezen, mint a kedveskés, halk Taxi Cab, a maga (bár fenntartom, az arányok, a mérték itt is már eltúlzott) egyszerű gögyögésével, vagy a szimplán unalmas Diplomat's Son és az ugyancsak érdektelenségbe fulladó címadó. Közben, zárójelben jegyezném meg, hogy az Animal Collective-hatást legnagyobb mértékben felvállaló dal, a Run viszont ugyancsak nagyon kellemes. És amiről eddig nem szóltam: a Giving Up the Guns számomra legalábbis eddig az év dala. Persze, elég nagy giccs (hasonlóan a tavalyi év egyik legjobb dalához -> The Big Pink: Dominoes), mégis a maga műfaji keretein belül egyszerűen hibátlan. És ami még fontosabb: lassan harmadik hónapja nem megy ki a dallama a fülemből. Engem ugyan már rohadtul zavar, valamit azonban mégis jelez. Nevezetesen, hogy még az én hiperkritikus látókörömben is lassan kezd feltűnni ez a zenekar, még ha egyelőre csak a szimpla említés és elismerő biccentés szintjén is.

Besztof 2009

2010-01-03T09:34:00.000-08:00

Mindenekelőtt: akit nem érdekel a rizsa, ugorjon a top ötvenhez. A többieknek néhány járulékos megjegyzés. Ami a formai dolgokat illeti, a versenyben idén megjelent hazai és külföldi nagylemezek, továbbá 15 percnél hosszabb játékidejű EP-k vettek részt, válogatáslemezek és koncertlemezek nem. Ez alkalommal mind az ötven helyezetthez lesz youtube-videó, az első tízhez (mivel sok olyan lemez van köztük, amiről év közben nem született kritika) néhány sornyi értékelés mellett lemezborító és wikipedia, illetve myspace-link is. A kiemelt első tíz mellett ezentúl ugyancsak kiemelést fog kapni az év legmagasabban rangsorolt magyar lemeze (ami ez esetben nem szerepel a tíz közt), ehhez is jár majd pár rövid sor és videó. Az idei év hosszú ideig sokkal rosszabbnak tűnt a tavalyinál, hiába hallgattam mindenféle dolgot, csak nem akart semmi kiemelkedő jönni egy-két albumon kívül, holott a hiba végig bennem volt, pont azokat a lemezeket tettem el év végi meghallgatásra, amik a legjobbak lettek idén. Az én listám (mint legtöbbször, most is) nagyban el fog térni a nemzetközi trendeket tükröző (mi több, irányító) fontos lapokétól, sok náluk elöl helyezett lemez került nálam eléggé hátra és nem egy, arrafelé leszart lemez végzett nálam igen dicső helyen. Kedvcsinálónak (vagy épp ellenkező végkifejlettel) íme egy rövid lista azokról az amúgy favoritnak tartott lemezekről, amik nálam még az ötvenbe sem fértek be (igen, gyanítom, sokan fogják emlegetni legközvetlenebb nőági felmenőmet), tehát még a top50-be sem fért be a The Flaming Lips (51.), a Muse (53.), a Doves (54.), Tori Amos (57.), a Dirty Projectors (58.), a U2 (63.), a The Nationallel amúgy az év legszebb feldolgozását eléneklő St. Vincent (66.), a The Enemy (57.), a Starsailor (70.) és a Manic Street Preachers (73.) idei anyaga. (A helyezéseket 75 fölött már nem osztottam ki.) Jöjjön akkor tehát a 2009-es év ötven legjobb lemeze, szerintem:

01 - DO MAKE SAY THINK: OTHER TRUTHS

A Do Make Say Think lemezt az utolsó pillanatok egyikében hallgattam meg, mikor már végképp kétségbe estem, hogy nem találok idén olyan lemezt,
ami valóban, érdemben kimagaslik a többi közül és ezzel megkérdőjelezhetetlenül kiérdemli az első helyet. Ami innentől történt, engem is meglepett, eddig még az sem fordult elő, hogy olyan lemez végezzen az első helyen, amelyről nem íródott itt külön kritika. Most ha ehhez még hozzávesszük, hogy az Other Truths volt az első Do Make Say Think lemez, amit életemben hallottam, a dolog egész romantikus színezetet kap. A zene maga gyönyörű és változatos, sokrétű, összetett és rabulejtő, van benne szív és lélek és mindeközben zavarbaejtő technikai tudás is, ez a zenekar nemcsak, hogy mindent tud, de tudják is, hogy mit kezdjenek ezzel a mindenttudással. Számomra egyértelműen az év lemeze.

youtube | wikipedia | myspace

02 - ANIMAL COLLECTIVE: MERRIWEATHER POST PAVILION

A bezzeglemez. Már év elején, mikor megjelent, lehetett sejteni, hogy a legtöbb éves listán az év lemeze lesz és így is lett, pontozással bizonyára ez az év lemeze. Kishíján nálam is. Ha egyszerűen próbálnám összegezni a legnépszerűbb idei zenei trendet, kaotikusnak hívnám. Mármint érdekes és különös hangszerelések és kompozíciók voltak hallhatók egy rakás zenekartól (és díjazva a kritikusok által, ld. még pl. Dirty Projectors vagy Grizzly Bear), de csak nagyon kevesen tudtak ebből a túlerőltetett sokszínűségből valami határozott koncepciót kihámozni. Az Animal Collective azonban ravaszabb róka annál, mintsem hogy bajba keveredjen a saját hangzásával. A Merriweather Post Pavilion gyönyörű hangszínekkel, fülbemászó dallamokkal és érdekes, különös ritmusokkal dolgozta bele magát az ember fülébe. Kiradírozhatatlanul.

youtube | wikipedia | myspace

03 - YO LA TENGO: POPULAR SONGS

A Yo La Tengo legendás zenekar és bizonyos körökben olyan feltétel nélküli imádatnak örvend, hogy az ember gyakran már gyanakodni kezd, mégis mi a gnút szerethetnek ennyire az emberek ezen a többnyire lo-fi alapon felvett és előadott, zajpermelódia alapú zenén. Hát gyakorlatilag mindent, ahogy arra a mostani bejegyzés szkeptikus írója is újra meg újra rádöbben. Bár a Yo La Tengo igazi műfaja a koncert, lemezt is alkottak már maradandót, nem is egyet és bár idén kissé nagyüzeminek tűnt a termelés (a Condo Fucks néven kiadott Fuckbook és az Adventureland filmzenék ezt valamelyest meg is sínylették), a főcsapás, a Popular Songs lemez az év egyik (ezen lista tanúbizonysága szerint egész pontosan harmadik) legjobbja lett, olyan anyag, ami méltón illeszthető az évtized fontos klasszikusainak sorába.

youtube | wikipedia | myspace

04 - YEAH YEAH YEAHS: IT'S BLITZ

Az It's Blitz egy remekmű. És nem sokon múlott, hogy az év lemeze is legyen. Már a Yeah Yeah Yeahs bemutatkozásása (Fever to Tell) és éreztethette az egyszeri zenehallgatóval, hogy itt most nem egy újabb tucatindiezenekar gördült le újból a futószalagról, hanem valami ténylegesen komoly és figyelemreméltó dolog történik, mikor ez az együttes zenél, a mostani lemez azonban még ennél is messzebb ment, gyakorlatilag minden dala egyenként is kiemelkedően jó (paradoxon, mégis igaz), lemezként pedig a dolog olyan erős, hogy méltán volt képes több igazán biztosnak tűnő befutót is leszorítani a dobogóról, mielőtt a végül, hosszas és idegtépő mérlegelés után maga is leszorult az alsó fokról a Yo La Tengonak köszönhetően.

youtube | wikipedia | myspace

05 - BAT FOR LASHES: TWO SUNS

Nekem valahogy az év végére maradtak a jó lemezek, nem tudom, hogy csináltam, hogy jóm reflexszel pont az olyan kiváló alkotásokat kerültem el egész évben, mint Bat For Lashes Two Sunsa. Gyönyörű, pszihedelikus remekmű. Sok énekesnőt hallgatok szívesen, szeretem a hangjukat, de itt a zeneszerzői kvalitások legalább olyan fontosak, mint az a jellegzetes hang, amin megszólalnak a számok. Natasha Khan már első lemezével is a Mercury Prize-jelölésig jutott és nincs ez másképp most a másodikkal sem, igaz, akkor sem lennék meglepve, ha ezúttal el is vinné a díjat.

youtube | wikipedia | myspace

06 - THEM CROOKED VULTURES: THEM CROOKED VULTURES

A Them Crooked Vultures lemez olyan pozitív hendikeppel jött világra (pláne az én ízlésem tekintetében), hogy őszintén csodálkozva vártam, hogy lesz-e, lehet-e egyáltalán olyan lemez, ami megelőzi. Végül négy is lett. Azonban ne felejtsük el, az hogy egy zenekar rockzsenikből áll, csak egy bizonyos pontig előny. Az elvárások per teljesítés mezőt nézve már könnyen lehet hátrány is, mint a mostani esetben, ahol természetesen a lemez minden elvárásunknak megfelelt, de (skandallum) ennél nem is nyújtott többet. Magyarul nem döbbentett meg, sokkolt, vett le a lábunkról és csábított el még annál is jobban, ahogy lehetséges, ami a zenészek anyazenekarainak (Nirvana, Led Zeppelin és leginkább a Queens of the Stone Age, igen, a Foo Fighters ebből a szempontból kakukktojás) mindig sikerült. Ezért csak a hatodik hely.

youtube | wikipedia | myspace

07 - THE BIG PINK: A BRIEF HISTORY OF LOVE

A tavalyi év tele volt jobbnál jobb bemutatkozásokkal, elég ha csak a Foals, a Tokyo Police Club vagy a These New Puritans jut eszünkbe, e sorok írója le volt nyűgözve ezektől a fiatal, modern, energikus és az üres indie-semmitmondáson túllépő zenekarok teljesítményén. Hogy idén hol vannak ezek? Vannak azért, csak kevesebben, már csak ezért is éri meg megbecsülnünk az év olyan üde színfoltjait, mint például a The Verve néhai emelkedett himnikusságát némi retró slágerességgel és divatokon felülemelkedő, elegáns kreativitással keverő Big Pinket. Rég nem hallottuk ilyen jó számokban ennyiszer a love szót. Egyáltalán, rég nem hallottunk ilyen jó számokat.

youtube | wikipedia | myspace

08 - WILCO: WILCO (THE ALBUM)

A Wilco esete kicsit hasonló a Them Crooked Vultureséhez. Persze, a lemez zseniális, de hát valljuk be, nem is vártunk mást a Yankee Hotel Foxtrotot is megalkotó zenekartól. Azaz talán pont ez az egyetlen dolog, amit most hiába várunk tőlük, a YHF merész zsenialitása, kiszámíthatatlan húzásai, őrült (mégis slágeres) kísérletei. A Wilco most sokkal inkább a bevált receptre támaszkodik, tudják már, hogy mi áll jól nekik, tudják, hogyan kell jó lemezt csinálni és meg is csinálják azt. Csak az a kár, hogy amikor ezeket épp nem látszanak tudni, még jobb lesz az eredmény.

youtube | wikipedia | myspace

09 - ANTONY AND THE JOHNSONS: THE CRYING LIGHT

Antony Hegartyé a világon az egyik legszebb férfihang. És emellett tudja is használni, tudja, mi áll jól neki és mi nem, milyen manírokat érdemes átvenni a múltból és mik azok a zenei közhelyek, amiket kerülni kell. Az év legelején kijött, kissé monoton, melankolikus mesterművön, a The Crying Lighton majdnem mindent hallhatunk, ami egykoron - remélhetőleg - a legendás zenekarok sorába emeli az Antony and the Johnsonst, kivéve (és nálam talán itt úszott el a dobogó) az olyan sötét, koszos hangzású, elmondhatatlanul dögös, életteli zenéket, mint a lemezt beharangozó, tavalyi Antoher World EP-n megjelent Shake that Devil.

youtube | wikipedia | myspace

10 - BON IVER: BLOOD BANK EP

Bon Iver csak reméljük, hogy meggondolja magát. Mármint abban a kérdésben, hogy mostani zenekarával nem nagyon akar tovább működni. Mind a 2007-es Emma lemez, ami az évtized egyik legjobbja volt, mind ez a mostani (igazából már majdnem egy éves) EP azt mutatja, hogy Justin Vernon így, a Bon Iver név mögött hozza a legjobb formáját (nem felejtkezünk el azért természetesen a Volcano Choir kiváló lemezéről sem). A Blood Bank EP címadó dalát külön melegen ajánlom minden zeneszerető
figyelmébe, pláne élő változatban, az év egyik legszebb száma lett.

youtube | wikipedia | myspace

11 - KISCSILLAG: ÖRÖKRE SZÍVEMBE ZÁRTALAK (AZ ÉV MAGYAR LEMEZE)

Tizenegyedikként csak épphogy nem fért fel a top10-be az idén legmagasabban rangsorolt magyar lemez (tavaly Kollár-Klemencz László amúgy részemről is szégyenteljesen alulértékelt melankolikus lemeze lett a legjobb magyar), a Kiscsillag második anyaga, amely, meggyőződésem szerint sokkal jobb az elsőnél, egyszerűen jó számok vannak rajta, elmondhatatlanul dögös a gitárhangzás, jók a riffek és Lovasi András ismét legjobb formáját hozza énekes/szövegíróként. A meggyőződésem szerint a végső verziójában elrontott kedvenc KCS-dalom, az Igazságos kálváriája miatt is engesztelve érezheti magát a rajongó, mivel az Örökre blogról minden változatot megkaptunk ingyen és bérmentve magától a zenekartól. Nemcsak a lemez, maga a zenekar is bőven megérdemli az év magyar előadójának járó (mivel ez csak egy blog, jelképes) elismerést.

youtube | wikipedia | myspace

12 - Atlas Sound: Logos youtube

13 - Arctic Monkeys: Humbug youtube

14 - Animal Collective: Fall Be Kind EP youtube

15 - Sonic Youth: The Eternal youtube

16 - Destroyer: Bay of Pigs EP youtube

17 - Volcano Choir: Unmap youtube

18 - Flight of the Conchords: I Told You I Was Freaky youtube

19 - Moby: Wait For Me youtube

20 - Depeche Mode: Sounds of the Universe youtube

21 - Wolfmother: Cosmic Egg youtube

22 - Hobo: Circus Hungaricus youtube

23 - Doveman: The Conformist youtube

24 - Jarvis Cocker: Further Complications youtube

25 - The Horrors: Primary Colours youtube

26 - British Sea Power: Man of Aran youtube

27 - Editors: In This Light and On This Evening youtube

28 - A Place to Bury Strangers: Exploding Head youtube

29 - Péterfy Bori & Love Band: 2 youtube

30 - Girls: Album youtube

31 - Nemjuci: Nemjuci youtube

32 - Super Furry Animals: Dark Days / Light Years youtube

33 - The Dead Weather: Horehound youtube

34 - Deerhunter: Rainwater Cassette Exchange EP youtube

35 - Phoenix: Wolfgang Amadeus Phoenix youtube

36 - The Pains of Being Pure at Heart: The Pains of Being Pure at Heart youtube

37 - The Cribs: Ignore the Ignorant youtube

38 - Kasabian: West Ryder Pauper Lunatic Asylum youtube

39 - Art Brut: Art Brut vs. Satan youtube

40 - jj: jj n° 2 youtube

41 - John Frusciante: The Empyrean youtube

42 - Green Day: 21st Century Breakdown youtube

43 - Placebo: Battle for the Sun youtube

44 - Erik Sumo Band: The Trouble Soup youtube

45 - Franz Ferdinand: Tonight: Franz Ferdinand youtube

46 - Grizzly Bear: Veckatimest youtube

47 - Mando Diao: Give Me Fire youtube

48 - Why?: Eskimo Snow youtube

49 - Múm: Sing Along to Songs You Don't Know youtube

50 - The xx: xx youtube

Az amúgy versenybe nem szálló műfaji kategóriákon belül is készültek figyelemreméltó alkotások, elsősorban a válogatások terén, a Dark Was The Night-ról ugyebár írtunk, a New Moon Soundtrack is meglepően jóra sikeredett, továbbá ne feledkezzünk meg a Ciao My Rising Star feldolgozásgyűjteményről sem. A koncertlemezek közül a két legfontosabb talán Tom Waits Glitter and Doomja és Leonard Cohen londoni felvétele lenne, ha nem 2009-ben jelent volna meg két olyan klasszikus, kiemelkedő koncertfelvétel, mint a Nirvana várva várt, legendás readingi koncertje és az R.E.M. legjobb formáját mutató (a múltkori elég műanyag/flittereshangú koncertcédéhez képest) dublini felvétel. Említésre bőven méltó azonban a Wilco Ashes of American Flags dévédéje, illetve az Elbow ihletett koncertje a BBC zenekarával. Bár csak futott még, el kell ismerni, szép gesztus volt a Coldplay részéről a LeftRightLeftrightLeft koncertlemez ingyenes megjelentetése. Ha pedig EP-k, elsősorban a Kispál és a Borz nagy meglepetést okozó (legalábbis számomra nagy meglepetésként ható), baromi jó, cím nélküli négy számos EP-jére kell gondolnunk, ami pusztán rövid játékideje miatt nem fért fel a listára, amúgy igen szép eredményt ért volna el.

Na hát asszem ennyi.
Akkor ugye buék.

Szolgálati közlemény

2009-12-31T03:28:00.000-08:00

Kedves Mindenki,

megnéztem, tavaly pont 31-én érkezett a 2008-as besztof lista, aztán láthattátok, milyen lett, sok elhamarkodott dolog, lefelejtett lemez, stb. Most van még egy kis lemaradásom, így előreláthatóan január 2-3 magasságában (legkésőbb 5-én) jön az évértékelés, azonban cserébe (bár most sem a teljesség igényével) sokkal körültekintőbben, tavaly.

Addig is boldog új évet mindenkinek és hogy ne csak ezzel a baromsággal teljen ez a poszt, megint csak a teljesség igénye nélkül nézzük át, kb mire is számíthatunk jövőre. Januárban jön ki a These New Puritans, a Vampire Weekend és az MGMT új lemeze, mindhárom elég érdekesnek ígérkezik ugyebár. A hírek szerint az Elbow, a Portishead, a Radiohead és a The National is egész jól áll az új anyagával, bár egész konkrét lemezigéret mintha csak utóbbitól hangzott volna el. Ugyancsak lemezt várhatunk a Kraftwerktől, Four Tettől, februárban jön a várva várt új Massive Attack lemez (mégha a Spitting the Atom EP nem is volt annyira lelkesítő, a lemez akár jól is elsülhet) és a Hot Chip új anyaga, továbbá a Supergrass, a Does it Offend You, Yeah?, a Frightened Rabbit, a Gorillaz, a U2, az UNKLE, az Arcade Fire, a Hot Hot Heat és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban e sorok írójának egyik kiemelt kedvence, a Tokyo Police Club 2010-es lemeze. Mindezek mellett állítólag lesz végre új Kispál anyag, ami mint nemrég kiderült, egyáltalán nem biztos, hogy szarnak ígérkezik, illetve még nagyon sok dolog (pl. új RHCP immáron Frusciante nélkül?) ami most épp nem jutott eszembe. Talán jövőre még jobb évünk lesz zeneileg, mint idén.

szal buék.

*

ps: addig is pár évvégi besztoflista csak a majdani összehasonlítás kedvéért. Hát, ahogy elnézem ezeket, lesznek bizony eltérések.

Pitchfork,

NME,

SPIN,

Stereogum,

Q,

Rolling Stone,

Time,

Metacritic,

Rateyourmusic,

Amazon,

MTV

Kitérő

2009-12-17T06:53:00.000-08:00

Nem szoktunk itt kritika nélkül csak úgy jútyúbolgatni, de most kivételt teszünk. A szétmenőben lévő Kistehén zenekar előtt tiszteletnyilvánítni álljon itt ez a zseniális, ámbátor kissé belgás beütésű, minimalista Kistehen klip.

Kollár-Klemecz Lászlónak pedig, aki feltehetően (nagyjából tízmillió társával együtt) nem olvassa ezt a blogot, kívánjuk, hogy tartson ki, ne adja föl és vigye tovább a Kollár-Klemencz László és a Kistehén Melankolikusok prodzsektet, mert azzal jöt össze minden idők egyik legjobb magyar lemeze (és igen, már elszégyelltem magam párszor amiért a tavalyi listán anno nem volt a top10-ben). Hajrá Laci, kívánjuk mi, azaz csak én mivel ezt egyedül én írom, de rajtam ragadt a sznob királyi többes.

nyerkös

Quimby - Lármagyűjtögető EP

2009-12-17T06:29:00.001-08:00

Hogy a tudás önmagában még nem feltétlenül eredményez jót, az atombomba esete is bizonyíthatja. A Quimby pedig már túl sokat tud. Túl jó zenészekkel sokszor esik meg az, hogy már nem tudják, mit kezdjenek túlburjánzott képességeikkel. Ilyenkor többnyire elég szar dolgokat csinálnak. Nincs ez másképp Magyarország egyik legjobb zenekarával sem, ámbár nem árt megjegyezni: amit a Quimby-féle szar színvonalát a legtöbb magyar zenekar egész karrierje során sem tudja megközelíteni. A helyzet tehát nem olyan rossz.
Van ugyebár három új dal, amik közül kettőben (a két hosszabban) pozitívum, Livius énekel. Az entellektüellebb tinilányok lucskos álmaiban feltűnő, bohém macsó amorózó Kisstibi csak az Én és a bank című kis szösszenetben lép színre, vicces/bús gesztusokat gyakorolva elég feledhető módon. A dalok ettől függetlenül teljesen érdektelenek. Az első szám (Cuba lunatica) vázlatos értékeléséhez kell tennünk egy kisebb kitérőt: van ugyebár az a magyar zenekar, Siesta vagy Fiesta (várjuk az olvasói leveleket a helyes megfejtéssel, ezekért nem fogok én guglizni) ami ugye azt csinálja, hogy az összes Greatest Latino Hits Top 20 teszkógazdaságos válogatáscédét szépen magyarítják és nincs rajtuk mellszőr. Namármost a Quimby dal (ne hittem volna, hogy valaha ilyet fogok leírni, de) kábé ebben a szellemiségben fogant, annyi különbséggel, hogy ők tényleg tudnak zenélni. A Haverom a J.J. Cale című opus legfőbb erénye, hogy igen érdekes rálátást nyújt magyar underground sztárok popzeneszerzési kísérletére, jelen esetben kevés értékelhető eredménnyel.
És kábé ennyi az EP. Vannak persze még dalok, öt korábbi Quimby sláger 2009-es verziója, amikről már elsőre is tudtuk, hogy jók, most is biccentünk persze a lemezjátszónak, mikor felcsendülnek. Ezeket (csak ritkán volt/van szerencsém a Quimbyhez élőben) úgy rémlik, koncerteken variálgattak (lehet megerősíteni/kijavítani kommentben), tekintve, hogy már egy jó ideje mintha a könyökükön jöne ki ez az egész. Nos, ez nem baj, csak sajnos lassan a zenehallgatóknak is.

Kiscsillag: Örökre szívembe zártalak

2009-12-03T11:46:00.000-08:00

Lovasi András már rég nem alkotott maradandót, különböző projektjei rendre jól funkcionálnak, de a 2000-ben megjelent Velőrózsák című Kispál és a Borz album művészi csúcsteljesítményének a közelébe sem értek az azóta szép számban megjelent kiadványok (Lovasi szólólemeze, két Kispál albuma, Lackfi-versmegzenésítései és a Kiscsillag bemutatkozó anyaga). A kétezres években megjelent anyagok legnagyobb gyengeségei nem is (csak) zenei természetűek voltak, Lovasinak ennyi ideje nem volt igazán mit mondania, szomorú, hogy a már megszokott toposzok ragozásának hogyanja is hagyott maga után kívánnivalót.
Ilyen előzmények után jelent meg – vagy egy év csúszással – a Kiscsillag zenekar második lemeze, az Örökre szívembe zártalak. Ami elsőre szembe(fülbe?)tűnik az új dalokat hallgatva, hogy bátrabban szakítanak Lovasi András és Leskovics Gábor dalszerzői múltjával mint korábbi szerzeményeik, nem igazán érzünk Pál Utcai Fiúk vagy Kispál és a Borz utóhatásokat, előbbieket azért sem, mert ezúttal szinte végig csak Lovasi énekel a lemezen, utóbbiakat pedig csak bizonyos gitármanírokban, de ezek nem hogy bocsánatos hatások, sokkal inkább szívderítőek.
A lemez egyik legnagyobb erőssége, hogy Lovasinak végre lett témája, nevezetesen, hogy milyen szar itt élni, mármint nem úgy általában, hanem ma, Magyarországon (A pénz miatt, Az a világ nincsen), méghozzá a borostás, kedvetlen, kiégett, széteső életét szenvtelenül szemlélő negyvenes férfi szempontjából, akire leginkább az Elegáns tűnődés és a Szomszéd sorai jellemzők: „Szétállítottam a gombokat / nem megy a készülék. / Talán egy elegáns tűnődés? / De nincs, amin tűnődnék. / Nézem magamat a tükörben / hogy lóg a farkam / most azt játszom, hogy itt vagy / Már el is takartam. / Nincs mit ragozni. / Nincs mit tagadni. / Nincs mit”; illetve: „Nem akarom végignézni / hogy elkopik az asztal / hogy elfordulsz az ágyon / hogy esszük a krumplit a szafttal / Eggyel odébb lakom / A sövény felett lesek / A gyerekek hogy meg nőttek / Jó szomszédod leszek neked”. A lemez abszolút főszereplője azonban nem az általában vett negyvenes pasas figurája, hanem sokkal inkább a nagybetűs Idő, ami néha úgy tűnik, csak álldogál itt Magyarországon (Jó napot, Az a világ nincsen, illetve a Szomszédban: „Betont kever az idő”.), máskor mintha mi magunk is igyekeznénk megállítani (ahogy az egész lemez kezdődik: „A világ állásán parázó, múlásán nevetők, / könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők, / az érdeklődve néző kutyák a tompa csillagok, / mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott.”) Természetesen nem kell mindenáron valamilyen magasabb koncepciót belelátnunk a cédé szövegegyüttesébe, a rendezőelv nagy valószínűséggel inkább zenei volt mint szövegközpontú (dacára az olyan szép egymásra rímelgetéseknek, mint a Jó napot!-ban bemutatott szomszéd-archetípus esetleges visszaköszönése a Szomszéd című számban, természetesen, ami a legizgalmasabb, száznyolcvan fokban elfordított kontextusban).
Maga a zene érettebb és összetettebb mint az előző lemezen (Greatest Hits Vol. 1) volt. Érződik rajta az egyéves továbbérlelés, ami ezúttal nem ártott, hanem kifejezetten használt a félkész állapotban már koncerten is bemutatott daloknak. A tempó inkább gyors, a két lassú szám, a hátborzongatóan placebosan induló Nehézbörtönsúlyzó és az elmúlt évtized toronymagasan legszebb Lovasi-balladája, a Fecskés kiemelkedően jóra sikerültek. Maga Lovasi is érezhetően sokat fejlesztett gitárjátékán, ezt már a legelső számban (Örökre) is megfigyelhetjük, mikor egyenrangú gitárosokként együtt szólóznak Leskoviccsal. A lemez két fontosabb zenei újítása, a zongora (Légy szíves, Igazságos) és a hármashangzatokkal színezett vokálok közül az előbbi nem igazán tud szervesen beilleszkedni az album hangzásvilágába (bár nem kell közvetlen összefüggést keresni, mégis a két zongorával színesített dal az album két leggyengébbje, holott az Igazságos régi verziójában még kifejezetten jó szám volt), utóbbi annál inkább, a három vokálhang helyenként egészen gyönyörűen funkcionál, mint például a Szomszédban.
Azokra a rajongókra is gondolva, akiknek egy-egy szám régebbi verziója nőtt inkább a szívéhez, a Kiscsillag legénysége volt olyan figyelmes, hogy külön blogot indított ( http://orokre.blog.hu ), ahová az ígéretek szerint felkerülnek ezek a régebbi változatok is. Összességében, ha nem is a Velőrózsák szintjén, de újra egy hallgatható és szerethető, nagyon is élvezetes lemezt kaptunk Lovasi Andrástól és aktuális kollektívájától.

(utánközlés, eredeti megjelenés: Folyam, I./1.)

Animal Collective: Fall Be Kind EP

2009-11-29T02:32:00.000-08:00

Függetlenül attól, hogy az AC-től valahogy mindig karácsonyi hangulatom lesz és ezért már eleve megérdemlik tőlem a pirospontot. Ezen felül azonban az EP is jó, kellemes hangulatú és végre kicsit jobban kapcsolódik az őt megelőző Animal Collective kiadványhoz, mint a zenekar többi műve szokott. Igen, olyannyira így van ez, hogy mint Avey Tare Pitchfork-interjújából is kiderül, az öt dalból több is a Merriweather Post Pavilion sessionök alatt fogant, vagy legalábbis kezdett foganni. Eggyel arréb van persze már ez a zene, télibb, sötétebb egy picit, helyenként érdekesebb is, több a dalon belüli váltás mint az év eleji nagylemezen, egyszóval ha ezen sorok írójának ízlését vesszük alapul (legalább jobbhíján) az AC egyre jobb dolgokat csinál, holott már a MPP lemez is az év legjobbjai közt van. De ez majd úgyis kiderül nagyjából egy hónap múlva, a Fals szokásos év végi besztofjából.

Them Crooked Vultures - Them Crooked Vultures

2009-11-14T09:19:00.000-08:00

Zeneileg kevés dolog izgathatja föl jobban az embert, mint mikor meghallja, hogy három zseni összeáll. Ez most megtörtént. A doboknál a világ egyik legjobb dobosa, generációjának legnagyobbja, a frontemberként meglehetősen visszásan működő, eredeti hangszere mögött ülve azonban mindig varázsló Dave Grohllal, a Led Zeppelin, igen, a Led Zeppelin basszista (és mellesleg multiinstrumentalista) John Paul Jones-szal és végezetül, frontemberként, azzal az emberrel, aki Kurt Cobain 94-es öngyilkossága óta egy személyben tartja fönn az amúgy mára már kihalt rockzenét, Josh Homme-mal. A kritika érdemi része ezen a ponton tulajdonképp véget ért. Vannak olyan helyzetek, amikor már csak a méltóságunk megőrzése végett sem érdemes megpróbálnunk ellenállni, úgyis értelmetlen.
Mondhatjuk persze most, hogy pozitív prekoncepcióm volt, hogy magamban előre elterveztem, hogy ez lesz az év lemeze, tudtam előre, hogy imádni fogom stb. Ez így is van. Ami azonban tényleg meglepő, hogy nem estem pofára (ahogy például a U2 vagy a Placebo idei anyagával igen). Josh Homme az az ember, aki nagyjából még életében nem adott ki rossz lemezt (még közepest se igen, makszimum a saját mércéje szerint kicsit gyengébbet), így feltételezhetjük, hogy ezzel a jó szokásával nem másik két rockszuperhős társaságában fog felhagyni. Ami külön meglepő, hogy bár Homme gitárja és Homme éneke miatt egyértelműen sok a párhuzam a Queens of the Stone Age-dzsel, a dolog elkülöníthetően más zeneileg. Már csak azért is, mivel a QUOTSA által nagy előszeretettel vállalt stoner hatásnak itt nyoma sincs, ami nem előny, nem is hátrány, egyszerű tény. A produkció tiszta és a legklasszikusabb értelemben vett rockzene.
Az album ügyesen két szürkébb trekkel indít (Nobody Loves Me and Neither Do I; Mind Eraser, No Chaser), ami már csak azért is jó húzás, mert ami ezen a lemezen szürkébbnek hat, jóformán bármelyik másik zenekarnak fennállása legnagyobb teljesítménye lenne (igen, aki még nem vette volna észre, nem is tagadom, el vagyok fogulva és fogódva). A New Fang az első olyan tétel, ami (fülbemászó riffje miatt) azért halványan eszünkbe juttathatja a Queenst. (Hasonló a helyzet a meggyőződésem szerint az album abszolút csúcspontjának tekinthető Scumbag Bluesnál is.) Csak finoman jegyezném meg ezen a ponton, hogy többször ne kelljen, mivel az egész albumra jellemző, hogy tessék egyszer, nyilván nem az első hallgatáskor, hanem mondjuk a harmadik-negyedikkor egy picit csukott szemmel kifejezetten a dobra koncentrálni: Dave, a mi Dave-ünk, a régi, a Nirvana óta ilyennek csak nagyon ritkán (pl: Songs for the Deaf) hallott Dave Grohl most végre megint konkrétan a szart is kidobolja az előtte feltornyozott zajkeltő alkalmatosságból. Ami külön óriási pozitívumnak tekinthető, hogy a lemez képes autentikusan egyesíteni magában a kérlelhetetlenül kemény, feszes, odabaszó hangzást és a slágerességet, jóformán minden egyes tétel megállná a helyét slágerként is, igen, még a poszt elején említett szürkébbek is.
Na jó, be kell látnom, ez az írás egy komoly publicisztikai kudarc, ilyen mértékig elfogultan már nem illik egy lemezről beszélni, másképp viszont meggyőződésem szerint nem lehet. Tessék inkább meghallgatni ezt meg kikapcsolni.

ps: Mivel a lemez a zenekar tízből tizenegyes jófejfaktorának köszönhetően ingyen végighallgatható a Youtube-csatornájukon, szokásos klip helyett ím a link a lemezhez.

Editors: In This Light and On this Evening

2009-10-08T13:48:00.000-07:00

Bevallom, a nagy indie-robbanás sokadik hullámából az Editors nekem szinte teljesen kimaradt, csak a közhelyes körvonalak ragadtak meg nagy vonalakban: egy zenekar, ami azt csinálja, amit a Coldplay és az Interpol azért jobban és a Snow Patrol jóval rosszabbul, az énekesnek meg tényleg jó a hangja és nagyon szívhezszóló tud lenni, amikor valaki szomorúan ül egy zongora mögött és egy egész fesztiválnyi ember tud együtt szomorkodni vele (az ilyesfajta dolgok kedvelőinek, ld: ez).
Bevallom, lett volna elég időm felzárkózni a zenekar egyelőre nem túl vaskos életművéből, mégse tettem, mégpedig azért, hogy szűz füllel hallgathassak bele az - ígéretük szerint - tőlük szokatlan, új, diszkós irányt vevő lemezbe. Mit mondjak, az irány valóban diszkós és - meglepő -, nem is kellemetlen.
Az ének az oka, természetesen, de mégis az egész zenére kiterjed az az érzésem, hogy talán ilyen irányba ment volna a New Order, ha Ian Curtis pár év múlva feltámadt volna. Vagy nem, persze, viszont az kétségbevonhatatlan, hogy az Editors 2009-es hangzására mindkét formáció nagy hatással volt. A dalok már csak feszes diszkóütemeikből és angyalian buta szintetizátorszólamaikból fakadóan is slágeresek, van bennük egy kis Franz Ferdinand is, sőt, Thom Smith helyenként mintha a Rammstein félkopasz bumburnyákjainak szavakat recitálva ropogtató előadásmódját is eszünkbe juttatná, más kérdés, hogy mindez nála még szellemesen is hat. Körülbelül azt csinálta meg mostani lemezén a birminghami zenekar, ami a White Lies-nak az év elején olyan kiábrándítóan nem jött össze. A lemez legnagyobb szépséghibája azonban hasonló, mint az előbb említett kollektívánál: nevezetesen az eredetiség hiánya. No nem mintha nem lennének nagyon ötletes, váratlan húzások a lemezen (akadnak azért - pl. külön pirospont a hátborzongatóan beteg The Big Exit - The Boxer blokkért), vagy fületgyönyörködtető megoldások, nem erről van szó, csak hát a dolog mégiscsak mintha egy újabb leöntése volna a 80-as évek lassanként már inkább letűnőben lévő reneszánszának. Alkalmi kitekintésnek, egyszeri kísérletnek per poénnak nagyon is jó ez és bizonyára nem egy év végi listán igen előkelő helyre kerül az In This Light and On This Evening, ehhez nem is fér kétség, meg is érdemlik a kiváló zenei teljesítményért, de az igazán nagy kérdés az lesz majd, hogy mit kezd magával az Editors a negyedik lemezén, hogy kombinálja a(z időben) visszafelé nyitást saját hangzásvilágával. Ez utóbbival vagyok én még adós ugyebár, a harmadik lemez azonban olyannyira lekenyerezett, hogy becsszó megfogadom, be fogom pótolni a zenekar első két lemezét, most már érdekel a dolog.

Pearl Jam: Backspacer

2009-09-27T00:52:00.000-07:00

Úgy vagyok én a Pearl Jammel, hogy mindig elhatározom, hogy felzárkózom belőle, magam elé készítem a diszkográfiát, hogy végre prekoncepciók nélkül hallgatom végig a Tent (=igyekszem nem gondolni Kurt Cobain masszív megvetésére), hagyom meggyőzni magam, hogy a No Code az egyik legjobb lemez a világon és egyáltalán, végre én is Pearl Jam rajongó leszek. Eddig ez még nem jött össze, de a hiba nyilván az én készülékemben keresendő. Annál is inkább, mivel az előző selftitled lemez eléggé tetszett, kellemes, bár kissé sablonos volt a lüktetése. Nem teszem tönkre tán a meglepetést, ha elárulom, most is nagyjából ez az összbenyomás.
Szóval így a nullanullás évtized végén már a szándékot is komolyan meg kell becsülni, ha jön egy zenekar, akik a dob-bassz-gitár szentháromságban gondolkodnak, akik még mindig a kilencvenes években élnek és klasszikus rockot játszanak. A Pearl Jam ugyanis azt teszi, amiért nem lehetek elég hálás, hiszen visszahozzák a kamaszkoromat, amikor felfedeztem magamnak a rockzene talán legnagyobb korszakát (magánvélemény), a 90-es éveket és a 80-as évek ide vezető folyamatait. Ettől még a Pearl Jam továbbra is súlyosan sablonzenekar marad, tökéletes zenészek, akik nem tudnak mellényúlni, mindig borotvaélesen tisztában vannak vele, hogy mit akarnak és azt hogyan kell megvalósítani egy stúdióban, még a nekik kevésbé jól álló pózokban (pl. Just Breathe - ugyanerre rossz példa: The End, egyszerűen le kellett volna hagyni) sem jönnek zavarba, minden hang, ütem, gesztus, kiállás, gitárbőgés a helyén van. Ez egy bezzegzenekar. Egészséges lelkületű, rendes társaság. És e sorok írójától ezért is áll ennyire távol. Az a bizonyos szikra hiányzik innen (legalábbis nekem), az a kis egyediség, amitől az ember megszállottja lesz ennek az elmondhatatlan profizmusnak, amit a PJ képvisel. Mindenesetre, ha rajongás továbbra sem, tisztelet még mindig van, sőt, egyre több, hála ennek az amúgy nagyon dallamos, fülbemászóan slágeres, tiptop kis lemeznek.

Kispál és a Borz - A cím nélküli EP

2009-09-21T12:17:00.000-07:00

Ember nem volt a világon szerintem aki nálam jobban féltette a Kispál és a Borzot bármilyen új zenei anyag megjelentetésétől, pláne két szörnyű youtube klip hallatán és tudván, hogy mit képes összehaknizni az amúgy jobb sorsra érdemes Csík Zenekarral a banda. A prekoncepció és sematikus gondolkodás tehát igazolódni látszott: igaza volt Lovasinak, tényleg kövér öreg köcsögök lettek, a zenekar meg egy nagy, mocsárba süppedt dinoszaurusz, amit fel kellett volna oszlatni 2002 körül. Ami innen következik, a kritikus (ön)kritikája, mert hogy én most már hivatalosan is tökhülye vagyok.
Nem állítván persze a következőkben, hogy ez a Kispál legjobb korszaka (véleményem szerint kettő is volt, két csúcsponttal: a Föld, kaland, ilyesmivel és a Velőrózsákkal), de hogy bőven élvezhető és fogyasztható lett a zene, el kell ismerjem.
És most nem rángatok elő a lejárt közhely helyett egy másikat, nevezetesen, hogy milyen jót tett Lovasinak a Kiscsillag (elmaradt kritika nem sokára), a hangsúly sokkal inkább azon van, hogy a második Kiscsillag lemezre végre hőn szeretett Bandibácsink számára is egyértelmű lett, hogy egészen pontosan miben és hogyan más az a zenekar, mint a Kispál, így a két sziámit végre egy nyisszantással külön utakra tudta terelni, ami a KCS részéről egy az elsőnél sokkal jobb második lemezt, a Kispálnál pedig végre (2000 óta először) megint egy elejétől végéig vállalható (igaz, csak négy szám hosszú) kiadványt eredményezett.
Na de lássuk a medvét. A két új dalt, a Többiektőlt és a továbbra is szörnyű című Űrbemarkolót ismertem én már a youtube-ról és a számokra (hálisten) jóformán rá se lehet ismerni, a Többiektőlben végre fel lehet ismerni a zenei szándékot (mióta várunk már egy ilyen riffre, Kispál Úr!), az Űrbemarkoló pedig megkapta a koncertfelvételeken még csak egész halványan sejthető (akkor még inkább csak remélhető) dögös, diszkós lüktetést. Az új új szám, a Dobog itt az igazi meglepetés, ami pedig nagyon kellemesre sikerült, bár nem lehet ilyet mondani, bír egy jó Kispál szám minden erényével, még épp megfelelően idióta szintetizátor, dorombolós Lovasibasszus, Kispál utánozhatatlan riffjei, ütős refrén, hamisítatlan Kispálhangulat, de ez még mind nem lenne elég: a lényeg itt a wait for it: G R Ú V. Igen, bevallom, én is a szkeptikusok közt voltam, nem nagyon hittem a velem egy korosztályba tartozó Mihalik Ábelben, azonban láss csodát, a dolog bevált. Ugyanolyan pontosan, precízen, mégis élesen dobol, mint Michael Zwceker, viszont utóbbinál jóval intelligensebben, ez utóbbiban, mármint zenei intelligenciájában (persze már csak fiatal korának köszönhetően is még csak nyomokban) minden idők (szerintem) legjobb magyar dobosára, bizonyos Csülökre emlékeztet, nem akarom elkiabálni, de mintha meglenne az ideális dobos.
És bár már most túlárad ez a poszt és meg fogok még bánni ennyi dicsérő szót egy bejegyzésen belül: az Alkoholra rövidített című szám EP-verziója baromi eredeti lett, vicces, ötletes, merész, de nem öncélú. Mondjuk, ha a dolog lemezre (mármint nagyra) is felkerül, azért nem bánnám, ha a konvencinálisabbat, a koncertverziót is hallhatnánk stúdióminőségben.

Ez azonban egy EP (az igencsak megcsonkított anyagú 20 éves DVD-hez bónuszként, trendi módszerrel, ingyen letöltésként mellékelve), és mint ilyen, igen, mint sokszor írtam, a magyaroknak még mindig (?!) szokatlan és újként ható műfaj (holott sokak szerint nemcsak a jövő vezető műfaja, de már a jelené is), annak pedig a maga nemében tökéletes. Mondjuk címet azért adhattak volna neki.

PS: Csúnya nagy fekete pont is jár azért, nevezetesen az Űrbemarkolóban és a Többiektőlben dilettáns és érthetetlen módon halkra kevert vokálért. Nem is értem a dolgot, legalábbis ezen a szinten...

Thom Yorke - FeelingPulledApartbyHorses/ TheHollowEarth; All for the best

2009-09-19T08:01:00.000-07:00

Gondoltam, egyszerűsítem a dolgokat, kivételesen összerántok két kritikát, ha már úgyis majdnem egyszerre jelenik meg a két Thom Yorke kislemez (és akkor még mindig fennáll a kérdés, hogy kedvenc frontemberünk melyik számát képes annyira utálni, hogy a New Moon című szörnyűség soundtrackjére pocsékolja...). A TheHollowEarth annyira valószínűtlenül kezdődik el, hogy e sorok írója majd összeszarta magát, mikor először meghallotta, Thom ugyanis egy erőteljes nyöszörgéssel indítja be a The Eraser hangzásvilágának méltó (ám kissé Squarepusher izű) utódának tekinthető nótát. Most őszintén, ki nem ijed meg, ha a csendből hirtelen a Radiohead énekesének nyávogó falsettoja rivall rá (bármily szép is amúgy)? (Teszteltem a dolgot, nemcsak rám hatott így.) Maga a szám továbbviszi Yorke minimalista elképzeléseit, az ötletesség elsősorban az IDM-esen sűrű ritmusképletben nyilvánul meg, a halkra kevert basszus fölött pedig csak Thom már-már rádióbarátul popos énekdallama szól. A dal kellemes, szépek a huhogósra visszhangosított uu-úú háttérvokálok, de azért még mindig nem Thom csúcsformáját mutatja, ahogy - valljuk be - idei megnyilvánulásai közül nem sok minden, talán egyedül a Latitude fesztiválon adott szólókoncertje. Külön pirospont az elmondhatatlanul beteg, refrénhelyzetbe rakott, agyonvagdosott vokáldarabért. A FeelingPulledApartByHorsesről nem lehet legalább egy minimális, rögtönzött történelemóra nélkül érdemben nyilatkozni. Ez ugyanis egy rég elveszett Radiohead dal (korábban névrokona volt a most Reckoner címen ismert darabnak.) Maga az alapötlet olyan kilenc-tíz éves lehet, ez idő alatt pedig két különböző verziót is hallhatott a közönség, egy kissé kaotikus nagyzenekari rockos össze-vissza sikálósat és egy (e poszt szerzője által sokkal inkább favorizált) egyszálgitárosat, Thom Yorke-tól. A mostani verzió ezekhez képest azonban legalább annyira felismerhetetlen, mint a 2007-ben újradolgozott Up on the Ladder, viszont legalább annyira jó is. Ebben a dalban egy másik Radiohead-tag, Jonny Greenwood is közreműködött papíron, bár hogy egész pontosan miben és hogyan, számomra nem igazán derül ki. A hangzás azonban dögös, a Thomtól már megszokott minimalista, karmolós-dögös basszusalapokra (két szép szólóval/kiállással) építgetett Aphex Twint idéző grúvok olyan megkapóan variálódnak végig, hogy az embernek szinte fel sem tűnik, hogy egy hét perces tételt hallgat. Főleg a szám harmadik harmadában, ahol a modulált vokálok egészen különleges dallamvilágot lötykölnek össze, enyhén Björk szellemiségét is ideidézve. (Akik megvették a limitált példányszámú 12"-es bakelitlemezt, hétfőn egy ajándék pluszletöltést is kapnak hozzá, izgatottan várhatjuk tehát hétvégén, hogy mit.)
Ami az All for the Bestet illeti, a három dal közül messze a legjobb, a jótékonysági célokra készített feldolgozás a fent említettekénél jóval finomabb, klasszikusabb elektronikával operál, billentyűi pedig (igaz, csak távolról) a Harrowdown Hill-t juttatják eszünkbe, ami abban a dalban végül a nyomasztó/szomorkás irányba ment el, itt inkább szívetmelengetően lágy és édesbús lett. Külön nagy öröm, hogy ez az első dal, amiben a két Yorke, Thom és az Unbelievable Truth énekese, Andy végre duettezik, ami túl a perverz élvezeten, hogy végre együtt halljuk a két testvért (na most komolyan, akad itt aki nem érzékenyül el legalább egy picit a "Watched my brother cutting grass outside" résznél, ahol Andy belép?) bombasztikus ötletnek bizonyul, mivel a Yorke fivérek varázslatosan működnek együtt. Nem mintha az eredeti, Mark Mulcahy szerezte szám ne lenne nagyon megható, ezzel a feldolgozással vélhetően egy új és (méltán) még nagyobb klasszikus született, mint az eredeti.

Íme a régi Pulled Apart by Horses:

És itt a Hollow Earth:

Muse: The Resistance

2009-09-08T13:10:00.000-07:00

Igen, ez alkalommal a hosszas emésztgetés helyett inkább első benyomás alapján írok, egyrészt mivel ezen poszt tárgya olyan friss, hogy még szinte meleg, másrészt meg mivel nem hiszem, hogy érdemben módosulhat a véleményem a lemezzel kapcsolatban akárhanyadik hallgatásra is. (Ha mégis így lesz, ígérem, azt sem hallgatom el.) Na de még mindenek előtt következzen a rövid előtörténet. A Muse a világ egyik legjobb zenekara, az első lemezük ígéretes, a második marhajó volt, a harmadik és negyedik pedig (a maga nemében) tökéletes, gyönyörű mestermunka, a HAARP koncertlemez/film pedig ellentmondást nem tűrően reprezentálta, hogy ez a zenekar már mostanra pofátlanul elért mindent. Hát most komolyan, nem pont most jött el az ideje elszúrni a dolgot?
Megítélés kérdése persze, de a Muse mintha túl jó lemezeket készített volna eddig, mármint legyünk őszinték, a zenekar nem hibázott eddig, pedig azért ők sem most kezdték a bizniszt. Aki valóban képes meglepődni a visszalépésen, nem képes reálisan gondolkodni az angol rocktrióval kapcsolatban. Ahogy én sem. Bár a meglepődés nem éppen a helyes kifejezés, az aggódás és csalódás sajátos keverékéből fakadó kellemetlen érzet is könnyedén elkerülhető, ha az ember nem várja izgatottan egy olyan lemez meghallgatását, amiről a korábban kiszivárgott részletek alapján sejthető, hogy finoman szólva nem fogja szeretni.
Az albumot nyitó Uprising kellemes nóta (jót tesz neki a The Resistance többi trackje), leginkább a legutóbbi, Black Holes and Revelations lemez stílusában, igaz, sokkal fantáziátlanabb manírokkal élve, enyhén lejárt szavatosságú önismétlésekkel. A címadó dal - na erre valóban csak két-három lejátszás után jöttem rá - igazából nem lenne ennyire rossz, ha az "It could be wrong" rész nem szólna annyira felháborítóan gagyin. De úgy szól és így az egész, amúgy sem valami nagy ötletre épülő tákolmány összeomlik. És a dolog csak romlik tovább. Merész kijelentést teszek, figyelem: az Undisclosed Desires egy egész jó szám, bizonyos tekintetben a legjobban megírt darab a The Resistance-t nyitó hármasból. Hogy akkor mégis miért utáltam már a lemez meghallgatása előtt is (az első négy track már ismert volt a teljes lemezanyag előtt is)? Mert ettől a zenekartól felháborítóan hányingertkeltő dolog tökéletes sziruppopszámot írni (méghozzá a giccsesebbik fajtából) egy rocklemeznek szánt valamire. Ha ugyanis Enrique Iglesias és Justin Timberlake énekli ezt duettben Timbaland produceri közreműködésével, esküszöm, még csettintek is egy kicsit a nyelvemmel, hogy popslágerhez képest egész jó. És a dolog nem javul sokat a (már címében is riasztóan bugyuta) United States of Eurasiaval, ami gyakorlatilag a Muse már-már fájón eredetietlen Queen-feldolgozása, csak épp eredeti Queen-szám nélkül. Igen, ha direktebben akarok fogalmazni: szemérmetlen koppintás. Túl azon, hogy szeretjük-e történetesen a Queent (e sorok írója sugárban hány tőle, de az érdemeit nem vitatja), ilyen mértékig utánozni egy másik előadót egyszerűen szánalmas fantáziátlanságra vall. És talán itt tapinthatunk rá a lemez lényegi pontjára (már ha van neki), nevezetesen, hogy a Muse - kétség nem férhet hozzá - továbbra is ugyanaz a zseniális kollektíva, akik a Stockholm Syndrome-ot vagy a Supermassive Black Hole-t összedobták, a tehetség nincs oda, csak épp a fantázia. Adott három nagyszerű zenész, aki jóformán mindent meg tud csinálni zeneileg, ami csak eszébe jut (megint csak, bizonyítékért lásd: HAARP), csak hogy épp egyiküknek sem volt egy kósza ötlete sem. Ettől még elzenélgetnek ők rutinból (izomból, ahogy a grundon mondanák - mondják még?), elkészítenek gyakorlatilag bárhány teljesen jellegtelen Muse-darabot, lásd a lemez középrészét: Guiding Light, Unnatural Selection, MK Ultra és ezek tűrhetően is szólnak, ahogy szólniuk is kell. Pláne, mivel Matt Bellamy (aki mindig is gyermeteg és többnyire nevetségesen gyenge szövegeinek átlagszínvonalát is sikeresen alulmúlta ezúttal) dalszerzőként ezekben a némiképp klasszikusabb (? ! ?) rocktételekben valamelyest visszább fogta mostanra már irritáló mértékig elhatalmasodó extravaganciáját. Eddig hat számot vettünk végig és még nem volt emlékezetes momentum. Valóban a Muse ez?
Néhány szóban (egész pontosan tizenötben) emlékezzünk meg a lemez hangzásáról is: pontosan úgy szól mint egy személyiségzavarral küszködő Green Day egy fiktív metroszexuális parádé Queen-blokkjában. Még egy észrevétel, míg kifújjuk magunkat: most komolyan, látta ezt a borítót bármilyen épeszű ember, mielőtt egy feltehetően rég megvakított és hetek óta halott majom rábólintott, hogy "persze srácok, tök kúl, miért is ne legyen ez?".
A majdnem hét percen keresztül kicsit céltalanul kavargó, de legalább kétség kívül élvezetes gitárriffeket is felvonultató Unnatural Selection után következő MK Ultra érdekes bé oldala lehetett volna egy jól sikerült lemeznek, ami azonban elszomorító, hogy ebben a mezőnyben röhögve a jobban sikerültek közt van az össze-vissza csapkodó Depeche Mode hommage szintetizátorfutamok, a dal fele körül majdnem izgalmassá terebélyesedő (de, vigyázat, spoilerveszély:

aztán mégse) gitárrészek kusza esetlegessége és az egyszerűen nevetséges robothangok dacára is. Mielőtt azonban túlszidnám (ha eddig még nem tettem) szerencsétlen Muse-t, nem árt megjegyeznem rosszindulatú soraim kíséretéül, hogy a lemez csak nevezett zenekar szintjén pocsék, mivel azonban nevezett zenekar az egyik legzseniálisabb rockelőadó jelenleg, az abszolútszínvonal még így is a gyenge közepes szintjén van, meghallgatásra tehát (ha másért nem, hát legalább esettanulmánynak) mindenképp ajánlott. Meg azért is, mivel hét trekknyi tömény szerencsétlenkedés után kapunk végre valami jót is a lemez második szerkezeti egységének lezárásaként: az I Belong To You/Mon Coeur S'ouvre kiváló, ötletes, eredeti és Bellamyékhoz méltó módon absztrakt szerkezetű tétel, tulajdonképpen az első megnyilvánulás a Muse-tól 2006 óta (ha a koncertlemezt most nem számoljuk), amiért érdemes velük foglalkozni. A gitárokat láthatóan unó Matt Bellamynak talán el kéne gondolkoznia azon, amin a Radiohead három gitárosa is igen sokat törte a fejét a Kid A lemez előtt, nevezetesen, hogyha az embernek nincs kedve/ihlete/hangulata/bármije gitározni, nos, talán ne tegye. Istenem, hát akkor írjanak egy rohadt zongorás lemezt, ha ilyen komisz kis gyöngyszemeket bírnak produkálni, ha Bellamy végre képes lerakni a seggét a zongorája elé.
Már nem sokkal a Black Holes and Revelations megjelenése után elterjedt, hogy Matt Bellamy valami szimfonikus izén töri a fejét, egy raklap vonóssal, még üvegtisztább fejhanggal kísérve, valami monumentális, többtételes szerencsétlenséget akar írni. Nos, ilyenje minden zenésznek van. A zenészek azonban két csoportra oszthatók: vannak, akik végül belátják, hogy ebből semmi jó nem származhat és akik nem. Attól ugyanis, hogy egy komplett rezesbanda, vonósok, ütősök és egy halom komolyzenész kíséri az embert, ha a szólamaik nincsenek rendesen megírva (ellenpéldákért lásd az Absolution lemez vonatkozó, gyönyörű momentumait), hiába állítják elő képzett zenészek, a zaj már csak zaj marad. Zaj, emberek. És ha már az előbb ellenpéldát említettem a zárójelben, tessék csak meghallgatni a végül Exogenesisként (jézusom, ezek a címek) elkészült szimfónia (sic!) első és második része közti különbséget, mert ilyet azért ritkán hall az egyszeri zeneélvező: első tétel: zaj, második tétel: zenei mestermű, ugyanabból az amúgy tébolyult, egoista, megalomán kompozícióból (ti., hogy ezt a leselejtezett díszletek közt forgatott alacsony költségvetésű magyar szcifi soundtrackjére emlékeztető lemezt ugyebár egy háromtételes szimfóniával kell lezárni) kiindulva: legyen már végre valami nagyzenekari izé a végén, meg az amúgy is mindig szép, ha szól egy hegedű. Még szebb, ha több. (Bár a harmadik tétel vége felé már inkább csak simán unalmas.)

Nagy általánosságban viszont megint csak arra a közhelyre jutottam a Muse új lemezével kapcsolatban is, hogy néha nem is feltétlenül a kevesebb lehetne több, hanem a semmi. Ezért fest úgy a The Resistance ("Love is our resistance" - anyám borogass), mint egy ementálira bombázott hajdani város, ezért omlik össze jóformán minden ötlet és vázlatos koncepció ebben a kontextusban, mert egyszerűen vannak olyan albumok, amiket jobb nem megcsinálni. És a legenda tovább él. Méghozzá, ha bejön a tippem, az év egyik legnagyobb sikereként.

*

Most:

És hogy ne feledjük el a zenéjüket sem:

UPDATE:

a földkerekség egyik legnagyobb poénja, köszönjük a Muse-nak:

The Dead Weather - Horehound

2009-08-15T09:09:00.000-07:00

Hát ilyen tényleg nincs. Nagyjából a legutóbbi White Stripes lemez óta látványosan unok Jack White munkásságára még csak rá is gondolni, mégis, az ember szinte bármely prodzsektjét hallgatja, megfeledkezik erről a csapbólistúlfolyásról és mintha nem is a könyökén jönne ki már rég az arrogáns frontember, tökéletesen élvezni tudja a zenét. Jack White-tal talán az a baj, hogy amellett, hogy egyértelműen korunk egyik legnagyobb gitárosa, kiváló dallamérzéke és énekhangja is van. És míg a The Raconteursben ez a White Stripesszal híressé váló, összetéveszthetetlenül karakteres hang nem tud eléggé háttérbe szorulni, legalább annyira, hogy a két együttes érdemben megkülönböztethető legyen, a The Dead Weatherben önként lép a háttérbe (tudom, képzavar). A TDW kulcsfigurája ugyanis bármily meglepő, nem White, hanem a The Kills frontasszonya, a magával ragadó Alison Mosshart. És nem is csak azért, mert ebben a zenekarban ő a fő vokalista és Jack White a másodhegedűs, hanem mert azzal, hogy kevesebbet kell a torkát koptatnia, utóbbi még magához képest is virtuózabbul gitározik, ami már önmagában is sportteljesítmény. Természetesen Dean Fertita és Jack Lawrence munkája mellett se menjünk el szó nélkül, már csak azért sem, mivel nagyban az ő érdemük is, hogy ez a zenekar végre nem úgy szól, mint a White Stripes. Van ebben minden, húzós, torzított basszustémákon át már-már hiphopos énekig (ld. a kislemezes Treat Me Like Your Motherben), helyenként még a CSS-t is megidézve (Bone House), sőt, a nyitódal, a 60 Feet Tall halványan még a Portisheadet is megidézi, persze elsősorban Mosshart elbűvölő éneke miatt. Úgy látszik, szép lassan kezdenek idén is szivárogni az emlékezetes lemezek, ilyen ugyanis, bőven top tizes matéria (legalábbis az eddigi éves termésből) a The Dead Weather bemutatkozása, csont nélküli, csillagos ötös teljesítmény.

Vegyesvágott III. (Radiohead, Jack White, Bloc Party, Muse)

2009-08-13T09:31:00.000-07:00

Nem mintha lenne olyan szaka az évnek, mikor nem, de mostanában aztán még csodálatosabb dolog Radiohead-rajongónak lenni. Múlt héten az utolsó első világháborús veterán, Harry Patch emlékére jelentetett meg dalt a zenekar, ezen a héten (konkrétan: ma) pedig enyhén szólva is homályos körülmények közt szivárgott ki egy (feltehetően) új szám. Hogy a rejtélyes empéhármat valóban követi-e hétfőn egy EP (ahogy a rajongók spekulálnak), nem sokára kiderül. Maga a két dal viszont érzékletesen tolmácsolja, hova jutott a Radiohead 2009-re, a Harry Patch (in memory of) Jonny Greenwood gyönyörű komolyzene kompozíciója, a szokásosnál meglepően klasszikusabbnak, konzervatívabbnak ható, fülbemászó vonósrészekkel és Thom Yorke Patch nyilatkozataiból összeollózott, pacifista stichű szövegével és véleményem szerint kevésbé szerencsésen belőtt énekével. A dal összességében szép, de felejthető (emlékszünk még az In Rainbows előtt az I want none of this-re? Azért bezzeg milyen kár, lemezt érdemelt volna.) Az újabb új dal, a These are my twisted words viszont annál inkább jobban sikerült, leginkább a 2001-es Amnesiac és a 2003-ban kijött Hail to the Thief szerelemgyerekének mondható, nyomasztó, visszhangos dark gitárdalként. A kettő egymáshoz képest persze meg mint Makó és Jeruzsálem. A Radiohead tehát ismét kísérletezget, minden irányba, így az teljességgel megjósolhatatlan, hogy mit kapunk tőlük legközelebb (ahogy a mikor és a hogyan is), csak azt sejthetjük, hogy ismét nem okoznak csalódást.

Jack White komolyan már-már betegesen hiperaktív, a White Stripes frontembere ugyanis amellett, hogy eredeti zenekarán túl a The Raconteurszel is nagyszerű dolgokat csinál és hogy idén új együttesével, a The Dead Wetherrel is lemezt jelentetett meg (kritika hamarosan), még a szólókarrierjét is beindította idén, mégpedig a Fly Farm Blues kislemezzel. Hogy mi a jó ebben az egészben? Hogy kaptunk egy újabb ütős Jack White-dalt, torzított gitárhangzás, még torzítottabb ének, feszes, karcos bluesdallam, ami elvárható. Na és a gond is pont ez. Az, hogy elvárhatjuk. Jack White ugyanis (bár a maga műfajában kétségtelenül a világon a legjobban, de) mindig ugyanazt csinálja, az ő gitár- és vokálhangzása is mindig ilyen, csak az változik, hogy kik kalapálnak mellette. Vagy ez esetben ki mindenki nem. És ami a legmeglepőbb: ez szinte mindegy is. White ugyanis túl erős egyéniség ahhoz, hogy bárki emberfia érvényesülhessen mellette. Vicces, hogy egy ilyen nagy (és még bőven folyamatában lévő) életmű ilyen kis darabkájára mondom ezt, mégis: talán kezdettől fogva ezt kellett volna csinálnia, szólóban zenélnie. Bár így visszagondolva tán mindig is ezt csinálta.

A Bloc Party kislemeze, a One More Chance már régebben kijött, mégis valamiért idekívánkozik. Hogy miért növekszik exponenciálisan a szar mértéke ennek az amúgy kezdetben tehetséges és jobb sorsra érdemes zenekarnak a zenéjében, én nem jöttem rá, de a tavalyi mélypont után azt hittem, nem jöhet rosszabb. Végülis bizonyos tekintetben igazam lett. Az Intimacy lemezről annyi rosszat írtam már ide, hogy valóban galádság lenne ezt még tetézni, mindenesetre megnyugtatásul közlöm a rajongókkal, hogy a One More Chance-ben azért már fel lehet fedezni zenei alapokat. A rossz hír azonban az, hogy a Bloc Partynak már köze nincs egykori önmagához, ez már nem indie vagy garázs, nem is avantgárd posztpánk, ez tömény, hamisítatlan rádiópop zene, nagyjából a kilencvenes évek második felének nyári klubslágereit idézve. Bőven hallgatható (táncolható, dúdolható stb. = slágeres) a szám, de a rajongók csalódni fognak. A többiek simán csak szarnak majd rá.

Most, hogy ismerjük már az Arctic Monkey új anyagát (figyelem, az év eddigi egyik legjobbja!), a leginkább várt következő nagy durranássá a Muse The Resistance lemeze lépett elő. Ám bevallom, inkább félek ettől a felvételtől, mintsem, hogy várnám. Az eddig közzétett két promóciós kislemez ugyanis nem túl bíztató. A Uniteted States of Eurasia túl azon, hogy nyakon van öntve egy nagy adag zagyva demagóg ideológiai szarral, zeneileg is lapos, bár az alapdallam nagyon szép és megkapó, sajnálatosan már sokszorosan is felhasznált ötlet. És nemcsak a Queent nyúlja galádul és szemtelenül a Muse (most komolyan, nevetségesebb idolt nem lehetett volna találni?!), hanem, ami még cikibb, saját magát is, többszörösen is, a legutóbbi lemezről például az Invincible című opust, azzal az apró különbséggel, hogy az viszont egy jó szám. Meg persze, hogy az Invincible nem kap olyan orrfacsaróan zavarbaejtő, kellemetlen gellert, mint az Eurasia (remélhetőleg) önironikusnak szánt vége. Az Uprising esetében is feldereng az érzés, hogy mintha hallottuk volna már ezt egyszer (csak egyszer?), itt sem sok az új ötlet, a dal nagy része az előző (amúgy kiváló) Black Holes & Revelations lemez zenei anyagát foglalja össze úgy öt percben, kisebb mértékben az ugyancsak a maga nemében tökéletes Absolution lemezre is ki-kikacsintgatva. Nem szép, na, még ha a zene tetszetős is: a sárgaborsó főzelékkel is így van, elsőre nagyon finom, másodszor megmelegítve kellemes, harmadikra unjuk, negyedikre sugárban hányunk. És nekem már két szám után kavarog a gyomrom. Reméljük a legjobbakat.

Arctic Monkeys: Humbug

2009-08-03T20:50:00.000-07:00

Többszörös elfogultságot kell bejelentenem: egyrészt a szerény véleményem szerint az egész indie-hacacárén már a kiváló második lemezével röhögve túllépő Arctic Monkeys irányában, másrészt pedig a mostani lemez producere, bizonyos Josh Homme személyével kapcsolatban, aki úgy vélem, kb generációjának legtehetségesebb (na jó, egyik legtehetségesebb) embere, aki nem hiszi, hallgasson bele random üzemmóban munkásságának bármely szeletébe és nem fog csalódni. Mi kéne következzen egy ilyen összeadásból, mikor egy kiváló zenekar és egy mindenhez felső fokon értő zenész összeáll? Általában a vektorok kioltják egymást és valami szar. De az Arctic Monkeys esetében. Nem Josh esetében.
A lemezzel kapcsolatos legégetőbb kérdésre a válasz természetesen: igen. Igen, még szép, hogy hallatszik Homme hatása a Humbugon, elsősorban persze a gitárbeállításoknál és némileg a dalszerkezeteknél (ld. azaz halld leginkább: My Propeller, Dangerous Animals, Fire and the Thud, Dance You Little Liar). Mit csinál azonban maga az Arctic Monkeys? Elsősorban kikezdhetetlenül slágeres, irtózatosan hatásos, mégis szimplán jó dalokat, amik még egyik korábbi hanganyagukon sem szóltak ennyire rockosan és bár még azért jó messze van az AM (hálisten) az elsősorban villázó szakállas motorosok által istenített seggfejrocktól (nevezhetjük klasszikus rocknak is, csak hát azzal nem egy előadót sértenénk meg igazságtalanul), a hangzás kétség kívül erőteljesebb, mint valaha.
Azt is el kell ismerni viszont, hogy a Humbug a slágeresség szintjén talán egy cseppet kevéssé erős mint az előde, a dalok azonban nem rosszabbak és ami tán még fontosabb: nem ütközünk önismétlésbe, bár egyes hangzások és megoldások ismerősen hatnak, ez azonban csak az egyre inkább karakterizálódó Arctic Monkeys-hangzás megszilárdulását jelenti. Ez az eset például a Secret Doorral is, néhány évvel ezelőtt komoly gondban lett volna e sorok írója, hogy kihez/mihez hasonlítsa ezt a dalt, már ha egyáltalán szükséges valakihez/valamihez, most azonban könnyedén rámondhatom: olyan Arctic Monkey-s, ami végülis nem túl kockázatos megállapítás egy Arctic Monkeys szám esetében. Mégis az egyik legfontosabb dolog, amit egy zenekar elérhet olyan könnyen és gyorsan (és el ne felejtsük: méltán és jogosan) jött sikerek után, mint a sheffieldi kvartettéi. Ez ugyanis az a dolog (na meg az AM esetében már a Favorite Worst Nightmare lemez esetében letudott úgymond tökéletes album), ami az istennek sem megy az indie-színtér legtöbb zenekarának, ezzel küszködik (ki több, ki kevesebb sikerrel) a Franz Ferdinandtól a Kaiser Chiefsig jóformán minden ide sorolható zenekar és ezzel magyarázható az is, hogy a többi színes indie-lufival egyetemben az Arctic Monkeys valahogy nem pukkadt ki három lemez után sem. Bár azért valljuk be, kevesen gondoltuk volna az I Bet You Look Good on the Dancefloor idejében, hogy itt egyszer még maradandó kulturális értékről lesz szó. Pedig arról. Nem is akármilyenről, hölgyeim és uraim, dobpergés, az év egyik toronymagasan legjobb alkotása.

Wilco - Wilco (The Album)

2009-08-03T01:50:00.000-07:00

A Wilcoról elismerni, hogy az egyik legjobb jelenleg praktizáló zenekar, nem nagy kunszt. A Wilcot szeretni viszont már olyan sznobizmusra vall, ami minden normális zenehallgató provokálásának betudható. Jelen poszt szerzője azonban (és ebben az új lemez csak még véglegesebben megerősítette) olyan sznob. Most csak nagyon röviden térnék ki arra, hogy az idei milyen kis soványka év, hol van már a tavalyi (mostanra már teljesen megalapozatlannak tűnő) nyavalygás. Idén viszont tényleg nehéz igazán jó lemezeket találni, sok a közepes, sok a gyenge is, kiemelkedő azonban alig akad. (Már most az év végi ötvenes lista miatt kezdek aggódni, hogy lesz-e egyáltalán ötven, listázható lemez 2009-ben. Mindenesetre fél év múlva meglátjuk.) Mindez a kitétel azért volt szükséges már így az eleje felé, hogy érthető legyen, hogy miért lelkesedek mostanában olyan nagyon, ha nagy ritkán a fülembe akad valami kiemelkedő.
Pedig a Wilco szempontjából teljesen értelmetlen és gyermeteg a mostani örömmámorom, ők mindig is kiváló zenekar voltak és a Yankee Hotel Foxtrot idejére ezt az egész világ számára gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlenül egyértelműsítették. Erre a Sky Blue Sky lemez csak amolyan plusz hangsúlyként rátett még egy lapáttal, most meg már szinte sértés volna meglepődni a tényen: a Wilco a Wilco lemez után is a földkerekség egyik legjobb zenekara.
Na de hogy miért, erről kéne szóljon ez a poszt és hát valóban, még egy büdös szót nem ejtettünk magáról az önironikus című lemezről. Nos, szerintem a Wilco azon a ponton tart per pillanat, ahol már nem is a konkrét zenei megoldások meglepő, ötletes és szellemes alkalmazása (mint például a Bull Black Nova finom kis kiállása) jelenti azt a bizonyos pluszt egy rakás többi zenekar tevékenységéhez képest, ez az előny már megvan, már magától értetődőnek tekinthető. Ami számomra a Wilco lemezt is ott fönn tartja (ti. az elismerési skálám egyik csúcsán), az a felszabadult játékosság (ld. Wilco (the song), You never know) és a még épphogy nem giccses, de mélyen és mélyre szántó komolyság, érzelmesség (One Wing, You and I, Country Disappeared) keresztül-kasul egymásbafonódó édesbús kettőssége. Ez az, ami úgy érzem, örökérvényűvé és emlékezetessé teszi a Wilco zenéjét, ez a (hozzánk magyarokhoz pláne közel álló) sírvavigadó-vigadvasíró hangulat, amit ebben a különleges szívszorító és egyben mégis -melengető koncentrációban kizárólag ez a zenekar tud előállítani. Ahogy az idei év (eddig legalábbis) legjobb lemezét.*

*Külön csillag az ötösre a lemezen vendégeskedő (és a csatolt videóban is látható Feist miatt.

Eminem: Relapse

2009-07-27T16:10:00.000-07:00

Hát igen. Eminemet furcsamód régóta hallgatok, kisiskolás koromban még menő is volt (azt hiszem, ez azóta sem változott, csak az én ízlésem, némiképp) és valahogy mindig belehallgattam a lemezeibe, bár nem rémlik, hogy akármelyiket is végig bírtam volna pörgetni megszakítás nélkül. Pedig a pofa a maga módján egy zseni, ezt el kell ismerni. És még azzal sincs kedvem mentegetőzni, hogy csak a háttérzene jó, Eminem, már amennyire az én alterrockhoz (meg még sok egyébhez) szokott füleim meg tudják állapítani, ijesztően jó repper, kiváló ritmusérzékkel (mármint a kellőnél is kiválóbbal), kellemes hangszínnel, izgalmas stiláris sokszínűséggel, slágeres dallamvilággal (már amennyi dallam kell a műfajhoz) és az átlagnál még legrosszabb formájában is kilókkal több szellemességgel és humorral. Arról nem is beszélve, hogy a lemezeit (bár nekem mindig túl hosszúak), nagyon jó érzékkel szerkeszti, nézzük csak meg például a Relapse felütését: a 3 am enyhe horrornak szánt nyomasztó-monotonitását egy gúnyos/feszes, Eminem által elhagyhatatlan (ön)anyázó darab, a My Mom követi, a kettő keveréke pedig a harmadik szám, a családi antiidillt szorongós-plasztikus életképekkel ecsetelő, sikító hegedű és dörmögő zongorasample-ökből építkező Insane. Sokszínűség. És jó ütemérzék. Ez marad a jellemző végig a lemez során és közhely, de igaz, jót tett Marshallnak ez a pár év csend, nemcsak az újult erővel tomboló kultusz miatt, hanem, mert ő maga is új erőre kapott, dalszövegeiben többet szorong és önemészt, mint valaha és sajátos idétlen humorát most még sötétebb tónusokkal keveri mint korábban. Az idegesítő közjátékok (skitek) sajnos továbbra sem bírnak elmaradni, persze, tudom én, hogy a replemez az replemez, nem pusztán dalok gyűjteménye, hanem mintha egy hiphop musicalt hallgatnánk a rádióban, mégis unalmas és zavaró a három zeneközbe iktatott minijelenet, egyszerűen megakasztja az embert, már azt, akit a dolog zenei része érdekel. Természetesen a tény, hogy minden dal hallgatható és fogyasztható a lemezen, már több is mint amennyit az átlag eminemhallgató elvár, mégis hiányzik egy olyan igazi nagy popsláger, amilyen a Without Me, a The Real Slim Shady vagy a My Name is volt. (A feltehetően ilyennek szánt promo kislemezként is agyonreklámozott We Made You nagyon színtelen-szagtalan.) Még ennél is jobban hiányoznak azonban az olyan, fehérholló szintű valódi értéket hordozó trekkek mint a Lose Yourself vagy a Stain volt anno. Ezek azok a dolgok, amiért a hiphoppal nem nagyon foglalkozó zenehallgató is becsüli Eminemet (túl a poszt elejefelé felsoroltakon és a zseniális üzleti képességeken), hogy nála a rep néha nemcsak a nagy csöcsökről, luxuskocsikról, vakító ékszerekről és a seggrázásról szól, igaz, mikor csak ennyi történik, azt is ezerszer inkább tőle. És hát ha már poplemez (valljuk be, mi sem mindig csak Sigur Róst és Pendereckit hallgatunk a nap huszonnégy órájában), az is legyen, ha egy mód van rá, legalább ilyen mint ez.

És hogy a humor dolog is igazolva legyen: klikk.

Kasabian - West Ryder Pauper Lunatic Asylum

2009-07-26T13:59:00.000-07:00

Nem akarom magamat ismételni, a Kasabian előtörténetének szigorúan szubjektív olvasata itt olvasható. Innentől foglalkozhatunk kizárólag az új lemezzel és mielőtt elkiabálnánk a végeredményt, menjünk most trekkről trekkre, egyrészt, mivel ilyet már úgyis rég nem csináltunk, másrészt meg mert a Kasabian megérdemli. A korongot nyitó Underdogról már a promóciós EP óta tudjuk, hogy nagyon üt, a Where Did All Love Go viszont bizonyított: nagyszerű darab, kevésbé sötét színezetű mint a zenekar átlaga, viszont energikus és dallamos, kiváló ötlet volt az Underdog után rakni. A kiváló ötletet pedig még kiválóbb lemezrendezési eljárás követi: nevezetesen a Swarfiga kétperces pszihedéliája, egy rövid instrumentális szösszenet, ami a már ugyancsak korábbról ismert Fast Fuse-ba vezet mind zeneileg, mind hangulatilag maradéktalanul, bár a szám önmagában is emlékezetesen jóra sikerült. Pont a Fast Fuse az a dal, ami a Kasabian és a különböző műfajok viszonyának végiggondolására ösztökélt, nevezetesen, hogy ebben a zenekarban van egy csipet mindenből, ami sok pályatársa csak próbál, illetve szeretne lenni a Kaiser Chiefstől egészen le az aldunáig. A Fast Fuse-t a Take Aim követi, ami bár ugyancsak hű a Kasabian zenei gyökereihez, eggyel azért még szélesebbre feszíti a palettát, elsősorban a női vokálok miatt. Ezek után két olyan trekk is következik, amelyekben igen erősen érződik a The Last Shadow Puppets (vagy legalábbis Alex Turner) hatása: az akusztikus/rafinált Thick as Thieves és az ismét enyhén pszihedelikus, félig címadó West Ryder / Silver Bullet. A Vlad the Implaerről egyszer ugye már megírtuk, hogy messze nem a zenekar legjobban sikerült alkotása, a lemezen azonban tökéletesen funkcionál, a Silver Bullet artisztikus furcsaságát bumfordi egyértelműséggel ellenpontozza a diszkós megszólalás. Az első igazi gyengébb pont itt jön azonban: a Ladies and Gentleman (Roll the Dice) egy közepes zenei ötlet olyan (a zenekarra egyáltalán nem jellemző) rossz stílusérzékkel lett kidolgozva: mintha Angelo Badalamenti és John Lennon próbálná közös erővel mesterségesen előállítani a földkerekség legsablonosabb lassú számát és sajnos menne nekik. Értjük mi, kell a líra, meg nem lehet végigdiszkózni egy egész lemezt (nem lehet?) de ez azért sok, pláne a Vlad után, túl éles is a váltás és le is lepleződik a matematikai pontossággal előállított koncepció is: kell ide egy amolyan édesbús cukor kis lassú szám. Nos, tisztelt zenekar, nem kell. Mindegy, ugorgyunk. Ha már John Lennon hommage (vagy legalábbis erős utánérzés), sokkal inkább a Secret Alphabets ajánltatik, egyértelműen jobb dal az előzőnél. A Fire-ről is írtunk már korábban és a vélemény furcsamód mit sem változott, jó dal, de semmi különös igazából, a Happiness pedig szép, szép, de ilyen nagy stiláris kanyart a soul-gospel satöbbi nagy zongorás tapsolós kórusos érzelmes zene irányába csak két zenekar tudott bevenni gerinctörés nélkül, egy szám erejéig a Blur (Tender), lemezszinten pedig a tavalyi év egyik legüdébb színfoltját szolgáltató Razorlight (Slipway Fires). A Kasabian, bár valóban nagyszerű zenekar, mikor a saját területén mászkál, azért nem egy Blur vagy Razorlight - legalábbis egyelőre. A West Ryder Pauper Lunatic Asylum pedig összességében az utolsó számok felé leereszt egy cseppet, és bár a lemez ettől még a teljes képet nézve nagyon jó (és méltán jelöltetett, méghozzá komoly esélyesként az idei Mercury Prize-ra), azért még nem tart ott ahol az első. Már majdnem megvan viszont a kezdeti színvonal, ami az Empire album után igen szép mentésnek minősül.

Bob Dylan: Together, Through Life

2009-07-26T12:26:00.000-07:00

Vannak olyan lemezek, amiknél nem érdemes megnézni a tracklistet. Egyszerűen nem vagyunk kíváncsiak a számok címére. Ritka az ilyen eset és nem is tudom, hogy jó-e vagy rossz. Így vagyok én mindenesetre a Together, Through Life-fal is, ami, leírni is nehéz: Bob Dylan harmincharmadik lemeze. Most komolyan, mit várhatunk harmincharmadikra? Valami olyat, ami még nem volt a harminckét korábbi hanghordozó valamelyikén? Nem nagyon. Dylan azonban más kategória. Nem tartozik napjaink ide-oda evickélő popsztárkái közé, akik néha kifognak egy-egy hullámot, máskor elsüllyednek, ha ők olyanok mint a szörfösök, nos, Dylan hajóskapitány. Ő ugyanis (nem mondok ezzel sok újat) legenda, méghozzá élő. Ebből kifolyólag nem kell állandó újításra törekednie, nem kell háromévente újrapozícionálnia lírai hangját és zenei stílusát, pusztán elég azt csinálnia, amit mindig is, amihez a legjobban ért, csak azt jól. Gyerekkoromban hallgattam úgy a zenéket, mint most ezt az albumot, valamilyen összefolyó masszaként, végtelen, átragadó hangulatfolyamként. Persze, hogy most érdem-e ez, vagy csak azt jelentené, hogy unom, esküszöm, nem tudnám megmondani. De azt azért ne hagyjuk ki a képletből, hogy harmincharmadikra ez a legtöbb, amit egy előadótól várhatunk. Már csak nagyon mellékesen tenném hozzá, hogy több talán nem is nagyon kell.

Depeche Mode: Sounds of the Universe

2009-07-26T11:25:00.000-07:00

Sokféle ember van, de az egyszerűség kedvéért mondjuk, hogy kettő. Jelen esetben az egyik halmaz, aki isteníti a Depeche Mode-ot, a másik szerint pedig mindig is egy kalap felfújt szarkupac volt ez a zenekar Violatorral gót szintipoppal indzsoj dö szájlönsszel bonanzabanzájjal (végképp) együtt. Néha azonban születhetnek átmenetek ilyen élesen szembenálló lövészárkok közt is. Nehezen hihető tán, mégis igaz, hogy ez életem első DM-lemeze, amit különösebb ízlésgörcs, ráncolt szemöldökök és ökölbe szorult gyomor nélkül is végig tudtam hallgatni. Sőt, még tetszett is. Miben lehet a titok? Isten tudja. Az mindenesetre biztos, hogy életem első pozitív Depeche Mode élménye egy Enjoy the Silence remix volt, amiről már akkoriban is eretneknek számító módon megállapítottam, hogy sokkal jobb, mint az eredeti. Na kábé így szól most az egész lemez. Ez persze sok tősgyökeres rajongónak jelenthet árulást, higulást, romlást satöbbit, én mégis úgy érzem, hogy a rég (és sokáig reménytelenül) remélt megújulás, a kétezres évekhez való nagynehezen megtörtént alkalmazkodás következett be a zenekarnál. Nevezetesen, a nyolcvanas (és részben a kilencvenes) éveket meglovagoló és nem túl népszerű véleményem szerint kreatívan mindig is elég lusta együttes rádöbbent, hogy a kétezres éveknek már jóformán vége, anélkül, hogy bármi maradandót csináltak volna, na akkor legalább a végén illenék odabaszni, nemde? És hát ihajcsuhaj, lemez szinte minden dala üt (ironikus módon pont a Wrong kislemez a legkevésbé, nagyon kilóg a sorból lefelé) és még össze is áll az anyag egésszé. Az elektronika végre nem diszfunkciós plöttyögés, hanem rafinált, mégis elegáns kattogás, de ami még nagyobb dolog, Dave Gahan hajlandó énekesként működni, nemcsak egy egóbajnok önelégült idiótaként. Hihetetlen, mik történnek még 2009-ben is a nap alatt! Egyébként csak zárójelben jegyezném meg, hogy aki meg szeretné érteni a Head távozása óta feltűnően agonizálva nyüglődő KoRn törekvéseit, hallgassa meg erről a lemezről a Little Soul című dalt, na Munkyék is valami ilyet akarnának csinálni, ha nem nagydarab zajongó mamlaszok lennének, akiknek egy dolog megy igazán autentikusan és jól: a nagydarab zajongó mamlaszkodás. Azonban, hogy egy zárógondolat erejéig visszatérjünk a DM-hoz: az idei évi zenefelhozatal bár nem gyenge, nem is túl izmos, főleg a nagymenő papírforma sztárzenekarok esetében, akik rendre maguk alatt teljesítettek eddig az év folyamán. Ebből a szempontból is fegyvertény a Sounds of the Universe, a Depeche Mode ugyanis nemcsak a szokott formáját hozta, hanem annál jóval többet is, egy hallgatható, mi több, kifejezetten jó lemezt. Focicsapatok esetében ilyenkor szoktak dobogós esélyekről pletykálni kezdeni. Tekintve, hogy év végén a Falsnak is lesz egy amolyan besztof listája, mint tavaly, meg azelőtt is, nem árt talán most is a dobogót emlegetni, legalábbis egyelőre és fű alatt.