2008. június 1., vasárnap

Bon Iver - For Emma, Forever Ago



Justin Vernon (művésznevén Bon Iver) wisconsini indie zenész, aki felváltva ír nagyon unalmas és nagyon jó dalokat (a kettőt néha egyszerre is) és bár letagadhatatlanul egy kaptafára mennek az egyszálgitáros, lassú folkballadák a (2007-es megjelenése óta idén újra kiadott) For Emma, Forever Ago többnyire elég jó lemeznek bizonyul. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az anyag bár tömör és egységes, exponenciálisan javul elsőtől a kilencedik trekkig, olyannyira, hogy nemrég még arról akartam írni, hogy mennyire semmitmondó. Az első benyomásom valóban ez volt.
A szomorkás melódiák mindenhol nagyon szépek, de néhol céltalanul keringenek és látszólag nem vezetnek sehova (főleg a lemez enyhén lesüppedő középrészén). A legemlékezetesebb pillanatok (a jó szerkesztés eredményeképp) a végére maradnak, bár elfogult eljárás, de különösen kiemelném a záróakkordot, a House negyedik évadának szívszorító zárlatában is az egyik legkatartikusabb ponton felcsendülő re: Stackst. Érdemes meghallgatni ezt a harminchétperces anyagot, de még érdekesebb bizakodva várakozó álláspontra helyezkedni a folytatást illetően.

2 megjegyzés:

Nyerkös írta...

Itt jegyzem meg hogy igen hülye voltam és elhamarkodott, a vélemény azóta többszörösen is felülbírálva. Egyszerűen remekmű pont.

Nyerkös írta...

a megjegyzést csak kritikusi melléfogásaim illusztrálása végett hagytam fenn. Tervbe van véve - sok lemaradás pótlásán túl - egy rendes és immáron igazságos For Emma kritika