A Hadouken! engem valahogy mindig elkerült, de többnyire kifinomult ízléssel bíró ismerőseim kedvelték. Gondoltam, ha már kijött a 2010-es lemez, épp itt az idő, hogy (már ha rákapok) felvegyem a fonalat. Bevallom, csak a lemez meghallgatása után olvastam utána, hogy a mindent skatulyázó, mérvadó angol szaksajtó hogy nevezi ezt a műfajt. No igen, ezért is nem készülhettem fel rá előre, hogy mikor életemben először hallok majd dance punkot (!) kábé olyan pofát fogok vágni, mintha egyszeri magyar földműves, ha meghívót kapott volna a Jurassic Parkba. Jahogy ilyen is van. És ami azt illeti, nem is rossz, még ha határozott meggyőződésem szerint nem is jó. Kábé olyan ez a dolog, mintha valaki a radiátoron felejtene egy drum 'n bass és valami francia hiphop cédét (bár a szövegek angolok, az "ének" jellegében inkább a francia hiphop-szcénát idézi jellegében, érdekes módon) a kettő pedig egybe olvadna. Persze a mostani tizenhat-tizenhét évesek az ilyen leírásokon nyilván csak röhögnek, hogy zárkózz fel, nagyapó, ez az egész nyilván csak nekem valami nagy újdonság, a világ már túl is van rajta. Nade akkor erények és hiányosságok. Ami mindenképp nagyon nagy erőssége a Hadouken!-nek, az a kreativitás: nagyjából annyi kiváló zenei ötlet van a For the Massesben összezsúfolva, amennyiből egy közepes zenekar húsz évig teljes lelki nyugalommal vígan eléldegélne. A számokban felhalmozott energia mértéke is óriási, minden dal bombasztikus, nagyívű, hangos és gyors, az ember nem győzi kapkodni a fejét (megint úgy érzem magam, mint egy nyugdíjas, aki rácsodálkozik a beat-zenére, mindegy). A hátrányok is azonban valahonnan innen gyökereznek: nevezetesen a monotonitás. Ez ugyanis nem a dalok szintjén jelentkezik, ellenkezőleg, a számok olyan változatosak, műfajilag, stilárisan viszont olyan mértékig korlátozottak a lehetőségek, hogy az egész lemez egy nagy masszává érik az ember fejében. Ami persze nem baj, de a Hadouken! (legalábbis számomra) az a zenekar emiatt, akiknek egy lemezét egyszer nagyon nagy lelkesedéssel meghallgatom és élvezem is, de magamtól többé az életben eszembe nem jutna ilyet hallgatni. Egyszerűen jóllaktam vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése