2010. július 7., szerda

Björk & Dirty Projectors: Mount Wittenberg Orca

Na fel a kezekkel, ha valaki tudott erről. Mert én bizony tényleg nem. Mármint annyit lehet tudni, hogy Björk dolgozik egy filmzenelemezen és egy várhatóan teljesen elmebeteg és gyönyörű scifi-musical akármin Michel Gondryval, de azt még legvadabb álmaimban sem képzeltem, hogy az amúgy igen laposra sikerült, lagymatag Volta után idén végre megint hallom énekelni kedvenc énekesnőmet. Méghozzá a Dirty Projectorsszal karöltve. Hm. Emlékszünk a tavaly nagyon felkapott és az egekig magasztalt Bitte Orca lemezre, amivel nem tudom, mások hogy voltak, de engem kifejezetten irritált. Ehhez képest ez a lemez, azaz csak EP kifejezetten érdekes. És jó értelemben. Nemcsak Björk miatt, aki természetesen zseniális, hanem a DP is egész jól működik mögötte. Már az eleve érdekessé teszi a dolgot, hogy bár Björk hangját halljuk, semmi pittyegés vagy furi zaj, csak az a kicsit lófáj, kicsit hippigarázs bütykölés, amit a zenekar mellesleg nagyon tud. És végre nem idegesítően, mint a Bitte Orcán. Björk amúgy nem főszereplő, hanem pluszvokalista, néha a háttérben úú-zik, űű-zik, ee-zik, néha átveszi a lead vokált, ahogy az adott dal megkívánja. Szép munkamegosztás, jó arányérzék, a Dirty Projectorstól meglepően fogyasztható zenei alapok, az EP összes számát jegyző Dave Longstreth igazán kitett magáért. És ez pláne ebben a zenei évben igen nagy szó, hiszen kevés jó lemez jelenik meg, azok közül is sok, amire nagyon vártunk, közepesnél is jóval szarabb, erre teljesen váratlanul és minden előzmény nélkül beelőz ez a nagyon szépen egymásra talált előadó és zenekar és ha nem is mindent, de a legtöbb idei dolgot üti. Pedig jóformán semmi különöset nem csinálnak, csak zenélnek egy jót. Lehet, hogy ennyit kéne a többieknek is? (erőteljes bólogatás)



( + termékminta)

Nincsenek megjegyzések: