Feltehetően nem én vagyok az egyetlen olyan pofátlanul alulművelt zenehallgató, aki ezidáig csak a 2001-es Vodafone reklámkampányból (Bohemian Like You) ismerte a Dandy Warhols zenéjét. Túlélheti egy népszerű garázszenekar a totális világsikert és megmenekülhet az egyslágeres csoda státusz elől? Nos, ennek a lemeznek nem ez a tétje. A 2000-ben megjelent, az ominúzus slágert is tartalmazó Thirteen Tales from the Urban Bohemia óta ugyanis (egy kiadatlan 1997-es lemez megjelentetése: The Black Album; és egy ritkaságválogatás: Come On Feel The Dandy Warhols mellett) megjelent már két lemez.
Az Earth to Dandy Warhols promóciós szempontból a legfrissebb trendekhez igazodik, a Radiohead / Charlatans manőver (pay what you want illetve ingyenes akció) folytatásaként immáron az ő albumuk is ingyen onlájn meghallgatható és a fizikai cd-s megjelenés (idén ősszel) előtt (igaz, pénzért) már le is tölthető. Maga a zene azonban (mint mindig) most is érdekesebb. Komplex, kellően modern és kísérletező, mégis dallamos, a dalformátumot tisztelő zenét kapunk, amit már csak hagyománytiszteletből hívhatunk kitartóan garázsrocknak. Annál is inkább, mivel néhol meglepően diszkós hangzásokat (Mission Control, Welcome to the Third World - utóbbiban kicsit a U2 Pop-korszakára emlékeztetően) kapunk ettől az eredendően Velvet Undergroundon, Beatlesön és Rolling Stoneson nevelkedett gitárzenekartól. Máshol már-már az indusztriális rock határait súrolja a zenekar a tompítva torzított gitárhangok és az erős Trent Reznor-hatást mutató vokálmodulációk hatásával. Ezen kívül kapunk egy kis Damon Albarn/Blur utánérzést is (And Then I Dreamt of Yes, Talk Radio) az egyik legjobban sikerült dalpárosban. Hol van már a Bohemian Like You? Jelentem, a helyén. Izgalmas és élvezhető lemezt kaptunk a The Dandy Warholstól, aminek külön érdeme, hogy nemcsak többszöri meghallgatásra buzdít, de a kritika elején említett kínos alulműveltség mielőbbi felszámolására is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése