Ha hirtelen nekem szegeznék a kérdést: melyik a világ perpillanat legjobb zenekara, ha nem ejthetem ki a Radiohead szót, feltehetőleg (még mielőtt eszembe jutnának a sablonosabb válaszok, úgyismint: REM, u2, Red Hot Chili Peppers etc.) rávágnám, hogy a The National.
A 2007-es Boxer című lemez folyományaként megjelent A Skin, a Night című, Vincent Moon által rendezett dokumentumfilm mellé csomagolva kapható jelen posztunk resztligyűjteménye, egy olyan EP ami átlagos esetében maximum az unott ásítás és legyintés, illetve a párszor meghallagtás után polcra száműzés skáláján mozoghatna. A lemezt alapvetően három részre tagolhatjuk: az első három dalt stúdióverzióban kapjuk, nevezetesen a korábban még soha meg nem jelentetett, megunhatatlan You've Done it Again, Virginia-t, illetve két b-oldalas gyöngyszemet: a Santa Clarat és a Black Slate-t. A középső rész demokat tartalmaz, illetve a Lucky You Daytrotter session verzióját, nem is beszélve a Without Permission című Caroline Martin feldolgozásról. Az utolsó, megintcsak háromtrekkes rész élő verziókat tartalmaz, nevezetesen a Mansion on the Hillét, a Boxeren hallható Fake Empire-ét, illetve a The Cherry Tree EP-ről ismerős About Today-ét.
Összességében egy nagylemez igényességével és komplexitásával versengő EP-t kaptunk, ami hosszát (12 track) és színvonalát tekintve is tökéletesen beilleszthető a zenekar LP-inek sorába. Arról, hogy zeneileg mi zajlik ezen a korongon, nem nagyon lehet írni és ez a jó benne, nevezetesen, hogy valami olyan, ha tetszik spirituális élményt nyújt a The National zenéje, amit szavakkal elég nehéz lenne visszaadni. (Nem megfeledkezve a méltató szempontok között egy gyakran elfelejtettről sem: Matt Berninger költői igényességű dalszövegei a világ legjobbjai közt vannak.) Nem tartom kizártnak, hogy az év legjobb lemezével van dolgunk, bár még hátra van 7 hónap, ezt nem lesz könnyű felülmúlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése