Szolgálati közlemény

Nos, mint tudjuk, nyakunkon az évvég és hát a nagyobb presztizsű médiaizék már el is számolták minden éves elszámolnivalójukat, mint például a legfontosabb magyar ilyen, az est.hu, vagy a legdivatabb divatdiktátor angol NME. Mi még csücsülünk egy kicsit a készülő éves besztoflistánkon, amin úgy látom már most, lesz egy-két meglepetés a fősodor trendhez képest (no azért nem túl sok, csak úgy épphogy). Ezek mellett majd közreadok egy hosszú és unalmas listát is arról, hogy miért is olyan baromi nehéz egy ilyen listát összeállítani, mi minden maradt le joggal és anélkül, milyen szempontok és megszorító kritériumok vezéreltek, illetve mik voltak még szerintem a legek az évben (utóbbit hosszas gondolkodás után nem egy mini házi Grammy-díj mintájára kívánom csinálni, ahogy a legtöbb szánalmas és szerencsétlen blogger szokta, nem állítok egyértelmű kategóriákat, ahol meghatározott számú jelölt közül kiemelkedik egy győztes, csak teszek néhány megjegyzést, hogy mi tetszett idén is mi kevésbé, nem mintha ez olyan nagy dolog lenne.) Körülbelül ennyi lesz, de addig is fél szemmel kacsintsunk már a jövő évre, természetesen a teljesség és az elfogulatlanság igénye nélkül. Viszonylag korán jön már az Animal Collective új lemeze, ami valamilyen szempontból bizonyára érdekes lesz, ha jó, azért, ha nem, azért, ha semmitmondó, méginkább, bár utóbbira kevesebb az esély. Jön végre az Antony and the Johnsons harmadik nagylemeze is, aminek már az előszele (Another World EP) sem sikerült akárhogy, ergo bizakodhatunk. Bár e poszt szerzője nem rajong értük igazán, sőt, azért mégis érdekes lesz az új Depeche Mode lemez, egy hallgatást azért a rivjuztól is meg fog érdemelni. Jön az új U2 is, amiről már legalább annyi elkedvetlenítő dolgot hallhattunk mint lelkesítőt, mi inkább rosszra tippelnénk, de ez csak egyéni pesszimizmus. Jön új Placebo is, ha minden igaz, itt is inkább aggódunk egy hangyányit, de jó hír, hogy legalább újra három tagú a zenekar, jelen pillanatban (és pláne a remekműnek számító Meds után) nagyon nagyot koppanhatott volna egy végig dobgéppel kopogtatott anyag. Állítólag a Coldplay is kiad valamit már megint, de három jó lemezük (már az idei EP-t is beleszámolva) úgysem lehet egyhuzamban, tehát kár túlságosan lelkesedni. Lesz új Franz Ferdinand, ami olyan istenigazán sosem hatott meg, de hátha majd jövőre, a Muse is készül valamire, itt teljesen a sötétben tapogatózunk, bármi kisülhet belőle. Elvben a Radiohead is ígért valami zenét, de ezt még elképzelni is túl szép lenne jelenleg. A magyarok közül már biztosan jön az új Kiscsillag, amit (egyelőre) nagyon bizakodva várunk, dacára a kissé nagyon kiábrándító új dalnak, új Kispál is lesz talán, már amennyire lehet még hinni nekik, azt már (leginkább kegyeleti okokból kifolyólag) sokkal kevésbé várjuk. Visszatér a Massive Attack is, akik bízzunk benne, hogy hasonlóképp (és hasonló színvonalon) tudnak majd túllépni a triphopon (nem mintha az olyan rossz lett volna) mint a Portishead idén. Ezenkívül az év nagy attrakciója lehet és reméljük mostmár tényleg lesz is a Blur visszatérése a Hyde Parkban és a Glastonbury festiválon, ami remélhetőleg új lemez(ek) írására is ösztönzi őket idővel. Jut eszembe, Damon Albarn is ígérgetett egy új Gorillaz lemezt. Címszavakban ennyi, de most tényleg csak amik hirtelen eszembejutottak. Reméljük, ennél jóval több említenivaló is lesz egy év múlva ilyenkor.