Ha van olyan fiatal rockzenész, akitől nehéz lenne elvonatkoztatni a világ egyik legtehetségesebb embere címet, az Alex Turner, az Arctis Monkeys frontembere, aki a Rascals gitáros énekesével Miles Kane-nel alkotja az utóbbi idők egyik legjobb sideprojectjét (szupergruppját?), a The Last Shadow Puppetst.
Mindössze két nagylemez fűződik Turner nevéhez, ami az Arctic Monkeyst illeti (reméljük, mielőbb lesz ez három is, mindenesetre örömteli a hír, hogy a legendás és zseniális Josh Homme producerkedik a fiúk új anyagán), igazán nem mondhatjuk tehát, hogy mindent kiírt volna már magából ezzel a zenekarral, mégis úgy döntött, hogy csinál valami mást. Igaz, kérdés, hogy mennyiben más ez a valami más, mint az AM. A dalok mindenesetre hasonlítanak, elsősorban Turner összetéveszthetetlen vokáljai miatt, másrészt szerkezeti felépítésükben is. Ami az Age of the Understatementen kicsit kevesebb hangsúlyt kapott az anyazenekarhoz képest: a gitárjáték, holott két gitáros frontember dugta össze a fejét, a hangzás mégis sokkal nagyzenekaribb, mint amilyet ezektől a fasziktól várhatnánk, helyenként keleti hatások, orgonaszólamok, nagyzenekari aláfestések és még éppen elégséges western-folk hatás, kész a recept és valóban ínycsiklandó. A slágerek (The Age of the Understatement, Standing Next to Me, My Mistakes Were Made for You) slágeresek, de a többi dal is épp kellő mennyiségben ötvözi a slágeresséket a kellemmel, Kane és Turner legbrilliánsabb hangszere ugyanis a stílus és az arányérzék, ezért is lehet ez az album az idei (elég felemásra sikerült) év egyik legjobbja, a TLSP pedig a legjobb sideproject Damon Albarn két szépemlékű alkalmi zenekara (Gorillaz, The Good, the Bad and the Queen) óta. Bravó és lefelé azokkal a kalapokkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése