Animal Collective: Fall Be Kind EP

Függetlenül attól, hogy az AC-től valahogy mindig karácsonyi hangulatom lesz és ezért már eleve megérdemlik tőlem a pirospontot. Ezen felül azonban az EP is jó, kellemes hangulatú és végre kicsit jobban kapcsolódik az őt megelőző Animal Collective kiadványhoz, mint a zenekar többi műve szokott. Igen, olyannyira így van ez, hogy mint Avey Tare Pitchfork-interjújából is kiderül, az öt dalból több is a Merriweather Post Pavilion sessionök alatt fogant, vagy legalábbis kezdett foganni. Eggyel arréb van persze már ez a zene, télibb, sötétebb egy picit, helyenként érdekesebb is, több a dalon belüli váltás mint az év eleji nagylemezen, egyszóval ha ezen sorok írójának ízlését vesszük alapul (legalább jobbhíján) az AC egyre jobb dolgokat csinál, holott már a MPP lemez is az év legjobbjai közt van. De ez majd úgyis kiderül nagyjából egy hónap múlva, a Fals szokásos év végi besztofjából.

Them Crooked Vultures - Them Crooked Vultures

Zeneileg kevés dolog izgathatja föl jobban az embert, mint mikor meghallja, hogy három zseni összeáll. Ez most megtörtént. A doboknál a világ egyik legjobb dobosa, generációjának legnagyobbja, a frontemberként meglehetősen visszásan működő, eredeti hangszere mögött ülve azonban mindig varázsló Dave Grohllal, a Led Zeppelin, igen, a Led Zeppelin basszista (és mellesleg multiinstrumentalista) John Paul Jones-szal és végezetül, frontemberként, azzal az emberrel, aki Kurt Cobain 94-es öngyilkossága óta egy személyben tartja fönn az amúgy mára már kihalt rockzenét, Josh Homme-mal. A kritika érdemi része ezen a ponton tulajdonképp véget ért. Vannak olyan helyzetek, amikor már csak a méltóságunk megőrzése végett sem érdemes megpróbálnunk ellenállni, úgyis értelmetlen.
Mondhatjuk persze most, hogy pozitív prekoncepcióm volt, hogy magamban előre elterveztem, hogy ez lesz az év lemeze, tudtam előre, hogy imádni fogom stb. Ez így is van. Ami azonban tényleg meglepő, hogy nem estem pofára (ahogy például a U2 vagy a Placebo idei anyagával igen). Josh Homme az az ember, aki nagyjából még életében nem adott ki rossz lemezt (még közepest se igen, makszimum a saját mércéje szerint kicsit gyengébbet), így feltételezhetjük, hogy ezzel a jó szokásával nem másik két rockszuperhős társaságában fog felhagyni. Ami külön meglepő, hogy bár Homme gitárja és Homme éneke miatt egyértelműen sok a párhuzam a Queens of the Stone Age-dzsel, a dolog elkülöníthetően más zeneileg. Már csak azért is, mivel a QUOTSA által nagy előszeretettel vállalt stoner hatásnak itt nyoma sincs, ami nem előny, nem is hátrány, egyszerű tény. A produkció tiszta és a legklasszikusabb értelemben vett rockzene.
Az album ügyesen két szürkébb trekkel indít (Nobody Loves Me and Neither Do I; Mind Eraser, No Chaser), ami már csak azért is jó húzás, mert ami ezen a lemezen szürkébbnek hat, jóformán bármelyik másik zenekarnak fennállása legnagyobb teljesítménye lenne (igen, aki még nem vette volna észre, nem is tagadom, el vagyok fogulva és fogódva). A New Fang az első olyan tétel, ami (fülbemászó riffje miatt) azért halványan eszünkbe juttathatja a Queenst. (Hasonló a helyzet a meggyőződésem szerint az album abszolút csúcspontjának tekinthető Scumbag Bluesnál is.) Csak finoman jegyezném meg ezen a ponton, hogy többször ne kelljen, mivel az egész albumra jellemző, hogy tessék egyszer, nyilván nem az első hallgatáskor, hanem mondjuk a harmadik-negyedikkor egy picit csukott szemmel kifejezetten a dobra koncentrálni: Dave, a mi Dave-ünk, a régi, a Nirvana óta ilyennek csak nagyon ritkán (pl: Songs for the Deaf) hallott Dave Grohl most végre megint konkrétan a szart is kidobolja az előtte feltornyozott zajkeltő alkalmatosságból. Ami külön óriási pozitívumnak tekinthető, hogy a lemez képes autentikusan egyesíteni magában a kérlelhetetlenül kemény, feszes, odabaszó hangzást és a slágerességet, jóformán minden egyes tétel megállná a helyét slágerként is, igen, még a poszt elején említett szürkébbek is.
Na jó, be kell látnom, ez az írás egy komoly publicisztikai kudarc, ilyen mértékig elfogultan már nem illik egy lemezről beszélni, másképp viszont meggyőződésem szerint nem lehet. Tessék inkább meghallgatni ezt meg kikapcsolni.

ps: Mivel a lemez a zenekar tízből tizenegyes jófejfaktorának köszönhetően ingyen végighallgatható a Youtube-csatornájukon, szokásos klip helyett ím a link a lemezhez.