Apex Manor: Year Of Magical Drinking

Az Apex Manor bemutatkozó lemeze, a Year Of Magical Drinking igazán méltó idei első rivjúnkra, hiszen - minek húzzam az időt - fantasztikus zenét nyújt. A tavaly alakult zenekar előtörténete igen egyszerű, a The Broken West feloszlása után Ross Flournoy frontember az NPR egyik online dalszerzőversenyére összedobott pár számot, aztán úgy gondolta, ér ez annyit, hogy új zenekart gründoljon köré. Jól tette. Az Apex Manor enyhe lo-fi beütéssel fűszerezett, visszafogottan érzelmes, enyhén beates hatásokat mutató indie popjára nagy szükség van ebben a mostani mezőnyben. Nem véletlen, hogyha a The Broken Westről olvasgatunk, gyorsan ráakadhatunk az infora, miszerint korábban a The National előtt is léptek fel párszor. Ez is érthető, mi több, hallható is, immáron az Apex Manortől visszaolvasva, különösen a gyors számok emlékeztetnek az Alligatorön hallható életerős, kicsattanó Berningerékre. Egy szó, mint száz, hibátlan, átlag háromperces, többnyire gyors, mégsem buta vagy túl egyszerű popszámokat hallunk, amikre egyaránt hathatott a már emlegetett The National, de akár a Pixies vagy a Yo La Tengo is, abban az értelemben legalábbis mindenképp, hogy ötvözik az okos, intellektuális és az egyszerű, fülbemászó zene kategóriáinak főbb attribútumait. Semmi kétségem afelől, hogy nem az én évvégi besztof-listám lesz az egyetlen, ahol a friss zenekar jó magasan fog nyitni.