Besztof 2011 (I.): Futottak még

Kezdődik, azaz kezdjük akkor idén is, tehát a lemaradtakkal. Nem állítható, hogy rossz zenei évünk lett volna, de összességében az ellenkezője sem, volt jó pár csalódás (összességében talán több is, mint örömteli meglepetés), arról nem is szólva, hogy feloszlott az R.E.M.. Ez utóbbi hír már önmagában is elég ahhoz, hogy elcsessze az évet. De további meggyőző indokaink is vannak azt ecsetelendő, hogy azért idén sem volt fenékig tejfel minden. Nem bírta ugyanis a top50-be kvalifikálni magát az idén basszusgitárosát veszítő TV on the Radio (51.), az e hasábokon is kritizált Coldplay (55.), a (magához/műfajához képest amúgy nem is olyan rossz anyaggal visszatérő) Bush (56.), az év egyik legfájóbb csalódásaként nem rossz, csak éppen dögunalmas lemezt összehozó Atlas Sound (58.), a jobb sorsra is érdemes British Sea Power (60.), az ugyancsa botrányosan elvárásokon alul teljesítő The Strokes (64.) vagy a szívünket ugyancsak mozsárban ripityára törő Kiscsillag (68.). Az elbírálás szempontjai a szokásosak ("idén megjelent hazai és külföldi nagylemezek, továbbá 15 percnél hosszabb játékidejű EP-k, válogatás- és koncertlemezek nem") voltak, a lista alapján az év abszolút (minden tekintetben) utolsó lemezének a White Lies Ritualját találtam, igaz, hogy idén mennyivel kevesebb időm (és szűkebb merítésem) volt erre, jól jelezheti, hogy míg az előző évben 101, 2011-ben már csak 74 lemez listáztatott. Vigaszdíjul jöjjön tőlük, a hetvennegyedikektől valami középszar dal.