A tavalyi év toronymagasan kiemelkedő három legjobb három lemeze közt volt (az Era Vulgaris és az In Rainbows társaságában) a Kings of Leon harmadik nagylemeze, azaz a nagy lemeze, a Because of the Times, amely a legfontosabb rockzenekarok közé kvalifikálta őket. A 2007-es lemez magában hordozta a Kings of Leon minden előnyös tulajdonságát, helyenként ellenállhatatlanul dögös volt, máshol szívettépően melankolikus és mindez méghozzá jó arányérzékkel vegyítve is. Igazi mestermunka volt ez, belépő a nagyok közé. Igazán meglepő ehhez képest, hogy a folytatásra mindösszesen egy évet kellett várni.
Az amúgy is igen termékeny kompánia most még magához képest is megindult, saját bevallásuk szerint egyre csak írják a számokat és alig győznek lépést tartani magukkal. Pedig az azért nem ártana. Az Only by the Night kétféleképpen is értelmezhető: egyrészt a hiányzó láncszemként a 2005-ös Aha-Shake Heartbreak és a 2007-es Because of the Times közt, másrészt (és e poszt szerzője is az utóbbit érzi helytállóbbnak) a tavalyi csúcslemez kisöccseként. Bár a KOL házatáján mindenféle modern, kísérletező szellemiségről beszélnek, a maga nemében a Because of the Times sokkal kirívóbban kísérleti és sokrétű, mint az ahhoz képest már leginkább az időközben megszokottá minősülő fogásokkal és hangzásokkal operáló Only by the Night. A Closer című lírai nyitódarab már fel is mutatja a kísérletinek szánt jegyeket, nevezetesen egy, a háttérben végigzakatoló gitárloopot (nos, ami azt illeti, pláne ismervén a Bloc Party kísérleteit - soha vadabb, rosszabb, satöbbibb kísérletet, ez az REM Leave-jére hajazó ötlet nagyon is kellemes és organikus). A hangzás és a megszólalás ettől függetlenül mind dögösségben, mind szívtépésben a Because of the Timesé, egy kicsit tompultabban, kevésbé kreatívan és főleg a melankólia (a dögös rakenról hangzással szembeni) erőteljes térnyerésével. Hogy azért halljunk némi harapós gitárt is, arról többek közt az ingyenes kislemezként is terjesztett Crawl gondoskodik, igaz, nem maradéktalanul. A dalok nem rosszabbak, mint a 2007-es szerzemények, de érezhetően kevesebb ötlet és eredetiség van bennük, leginkább egy béoldalas lemezhez hasonlít az Only by the Night első hallásra. Az üdítő kivételt a (jó érzékkel második kislemeznek is kiválasztott) Sex on Fire képviseli, egyikeként azon kevés pillanatoknak a lemezen, ahol nem a Because of the Times jut eszünkbe, hanem egyszerűen csak magával ragad a zene. Említésre méltó (bár véleményem szerint nem egészen kiérlelt) szerzemény a Manhattan is, igaz, ilyen címmel rossz dalt nem is nagyon lehet írni.
Leginkább az anyag középrésze sűrűsödik be, egymást követik a jó és fülbemászó, de semmi különöset sem felmutató számok, ilyet a 2007-es, a maga nemében tökéletes lemezen nem képzelhettünk volna el. És bár erőszakoltnak hathat ez a sok párhuzam az előző albummal, nem az, a hallgató ugyanis akaratán kívül kényszerül méricskélésre, tekintve hogy ez a nagyon jó alapokon nyugvó, de kissé szedettvedetten kidolgozott anyag lépten-nyomon (kvázi megerősítést várva) visszakacsintgat az előző nagylemezre, mintha csak annak a sikerétől várná az átütő hatást. Egyáltalán nem rossz lemez ez, de messze sem olyan jó, mint amilyen mondjuk még egy év munkával lehetett volna. A Kings of Leon gyakorlatilag erőből (vagy ahogy a gimis menő srácok mondták nálunk anno) izomból készített még egy leöntést az előző lemezéből, ami ugyan hígabb is, ötlettelenebb is lett, de a Because of the Times svungja (és ez egyben újabb bizonyíték a 2007-es anyag nagyszerűségére) elég volt azért ide, ugyanis kiforratlanság, kapkodás stb ide vagy oda, az Only by the Night nem jelent visszalépést a Kings of Leon eddig óriásléptekkel megtett útján - igaz, nagy kár, hogy előre sem haladtak sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése