MGMT: Congratulations

Én bevallom, azon kisebbséghez tartozom, akik nem ájultak el az MGMT bemutatkozó lemezétől. Persze a Kids és a Time to Pretend nekem is a legfontosabb 2007-es (más időszámítás szerint 08-as) számai közt voltak, de ez azért még nem akkora dolog. Volt akkoriban egy ilyen hullám, a szerintem némiképp túl- és főleg elhamarkodottan értékelt elsőlemezes zenekarok mennybemenesztése: emlékszünk még, Vampire Weekend, MGMT, Fleet Foxes. Nem volt tehát rossz az Oracular Spectecular, egyáltalán nem, nekem persze kicsit túlcukrozott, helyenként unalomba és önismétlésbe fulladó, mégis, összességében üdítő erejű, friss, érdekes anyag volt. A Congratulations pedig most megerősített abban a hitemben, hogy az MGMT igenis fontos és jó zenekar. Bár nem az első kategóriában játszik. Nagyjából fejfejmellett halad a Vampire Weekenddel, ez talán jobb is kicsit, amennyiben a második lemezük is jobb lett, mint a vámpírhétvégéé. És hát jobb. Már az It's Working feszes, élénk indítása jelzi, itt valami tényleg izgalmas következik. A furi, helyenként nyávogós vokálok most sokkal kevésbé irritálóak, mint a bemutatkozó lemezen voltak helyenként (pláne olyan ügyes kiállásoknál, mint a lemez egyik fénypontjaként szolgáló Flash Deleriuménál). Sajnos, amit az MGMT csinál, még legjobb, legeredetibb formájában sem igazán karakteres. Mármint megvannak persze a hozzájuk kapcsolható (elsősorban hippis) manírok, amik aztán dalonként változtatják összetételi arányaikat, ez a tény tartja fenn az izgalmat sokkal jobban, mint a debütlemezen, a dolog azonban mégsem annyira eredeti, mint egy gyengébb Vampire Weekend-szám (ha már erőltetjük a párhuzamot). Az MGMT azonban ettől függetlenül az év eddigi egyik legjobb lemezét dobta össze, azonban ne feledjük, hogy az idei (zenei) évkezdettel azonban - néhány kivételtől eltekintve - még nem voltunk nagyon elkényeztetve és főleg, hogy még csak március van.

(Embeddelt videó kivételesen a Weezertől, de hát ezt nem lehet nem megmutatni.)