A The Coral az az együttes, amibe itt-ott-amott többször is belefutottam, legtöbbször úgy jártam vele, hogy kapcsolgatunk, apám kérdi, mi ez, mert egész jó, mondom, nem tom, de olyan ismerős. Igen, az ez a zenekar szokott lenni. Igaz, az, hogy csak ilyen felszínesen ismerem őket, nem kizárólag az én hibám, ha jól vettem észre, országszerte sem sokan tudják, hogy milyen jó kis banda ez.Pedig hát. Elég csak meghallgatni a Butterfly House-t. Mert hát most komolyan, aki még a Walking in the Wintertől vagy a Falling All Around Youtól sem andalodik el legalább egy pillanatra, bizonyára bébifókákat nyúz egész nap. Holott igazság szerint nincs ebben a zenében semmi különös, kis ez, kis az, visszafogott melódiák, katarziskerülés, jó ritmusok. Nincs túlságosan kiemelkedő teljesítmény, dobbravúrok, eszement gitárszólók, bonyolult énekdallamok. Mégis minden rendben van, mármint az egész, úgy egyben, mint csapatmunka. A korai R.E.M. juthat erről eszünkbe, és hogy nem is csak teljesen önkényesen, annak bizonyítására némi zenei rokonságot is találunk, mondjuk a Sandhillst hallgatva. Meg persze sok helyütt (pl. a címadó kapcsán, vagy még inkább: Two Faces) a Bitlisz. De még egészséges mértékben, értsd: nem penetránsan zavaró nyúlásként, mint pl. a tökéletes epigon, de meglehetős fantáziátlan Tame Impala esetében. Amúgy, ha belegondolunk (azaz frászt gondolunk, inkább hallgatunk), valahogy pont ezeknek a nagy zenei kunsztoknak a hiánya (azaz a helyettük meglévő harmónia) teszi ilyen kellemessé ezt a korongot. És amellett, hogy semmi kunszt, azért hogy beeszik magukat az ember fejébe az olyanok, mint a She's Coming Around, a 1000 Years vagy a Walking in the Winter. És ezzel összefüggésben persze az is nagy szó, hogy minden egyes szám külön-külön is megteremti a maga egyedi, autentikus hangulatát (a lemez összhatásán túlmenően is), anélkül, hogy ehhez bármit is nagyon erőltetnie kéne a zenekarnak. A zene, úgymond, egy percre sem marad(hat) beleéletlenül. És, írom ezt persze elsősorban mentegetőzés gyanánt, amiért ilyen rövid lett itt az indoklás, erről nem is nagyon van még mit mondani. Tessék ilyet hallgatni, sokat.
PS: külön kijött a lemez akusztikus verziója is, amit külön ajánlunk, csak nem akartuk (=nem akartam, csak többesben jobban hangzik) ugyanazt a zenei anyagot kétszer is szerepeltetni a listán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése