2011. január 15., szombat

Besztof 2010 (VI.): 3.

3. Arcade Fire: The Suburbs


Jó esetben ilyenkor már azon a szinten vagyunk, ahol már csak igazán hajszálnyiak a különbségek. Hogy szinte ez is lehetett volna az év lemeze. És ne tagadjuk, lehetett volna, tényleg nem sokon múlott.
Azt hiszem, Arcade Fire-ügyben aztán igazán nem érhet az elvtelen sznobizmus vádja, tekintve, hogy eredendően nem szerettem a zenekart és csak sokadjára (igaz, akkor viszont rögtön) esett le, hogy mitől olyan zseniálisak. És bár a The Suburbs bár nem egy Funeral, érdekes módon azért olyan nagyon nem is marad el a lassan már klasszikusnak tekinthető pályakezdéstől. Amennyivel talán kevesebb ez az anyag, az az, hogy most felfértek olyan (amúgy nagyon is rendben lévő) dalok is, mint mondjuk a Modern Man, ami nem győzöm hangsúlyozni, bármely zenekarnak becsületére válnék, mégis, a lemezhez valahogy nem tesz hozzá sokat. Pláne olyan környezetben (és akkor most szigorúan csak az első négy trekkről ejtek szót), mint a címadó, a Ready to Start és a Rococo. És bár a Neon Bible-t már jó ideje nem hallgattam meg és a legutóbbi hallgatáskor még nem voltam egészen megbarátkozva az Arcade Fire-rel, tehát nyilván torzít a szubjektív emlékezet, mégis úgy sejtem, a The Suburbs annál például jobb lemez. Meg hát amúgy is, ha már 2010, ne felejtsük el megjegyezni, hogy az Arcade Fire az évtized egyik legfontosabb zenekara, nemcsak hatásában, de primér módon is. Értsd: ez a zene is olyan, hogyha nem lenne, a világ súlyosan és megmásíthatatlanul szarabb hely lenne nélküle, ami azért akárhogy is nézzük, nagy szó. Ilyen kontextusban talán érthetőbb, hogy miért nem csapok nagyobb hűhót, amiért vannak halványabb szerzemények is a lemezen (micsoda minőségi különbség van például az Empty Room és a City With No Children közt, értelemszerűen az utóbbi javára). De hát ezen a szinten kit érdekel. Ahogy az is kit érdekel, hogy most akkor csak (CSAK!) harmadik a zenekar ebben az évben. Nem ez számít, a tét immáron sokkal nagyobb.
Persze, és most csak az örök kisördög sutyorog belül, ha legközelebb csupa ilyen remekműből gyúrnának egy lemezt (lásd: Funeral), még talán az első hely is meglenne. Valamiért úgy sejtem, meglesz még az is valamikor a következő évtizedben. Addig meg hallgassunk jó zenét. "They say you hear human voices / But they only echo".

Nincsenek megjegyzések: