
Na és akkor elő a farbával: mi ebben a jó? Tulajdonképpen minden. Egyrészt, mintha a fiatal Kispál András pengetné a hathúrost, pár dekával kevesebb bít és több indie hatással, másrészt ugyanaz a laza leszarom-attitűd, ami a The Drums zenéjében is (zeneileg is) nagyon rokon módon visszaköszön, a BF-nél azonban inkább a kedves, megható, egyszerű melódiákban, előbbinél inkább valami újundokos arroganciában. És ha már az attitűdnél vagyunk: ezek a kölkök vagy tényleg nem pozőrök, vagy nagyon jó pozőrök (=fel sem tűnik). Mivel csak 10 szám van a lemezen, a címek meg rövidek, jöjjön most az esettanulmány: Sometimes, Youth, Vacation, Lazy Day, Twelve Roses, Daydream, Golden Age, The Horse, Wide Awake, Gathering. Na mindez most csak azért, hogy reprezentálhassuk: ezek tényleg ilyen nyugis gyerekek. Persze Brooklyn, szóval kicsit fals a kép, az ember mégis szinte látja a lelki szemei előtt, ahogy valami nagy mező közepén fekszik ez a három-négy (tényleg, három vagy négy?) kopottfarmeres, nemtörődöm pacák, szájukban szalmaszál, lassan alkonyul, ők meg sört szürcsölnek. Ha van elég a hűtőládában, mi is. És persze az önkény vad, értelmetlen csapongása, hogy én most ezért a hangulatért képes vagyok azt mondani, hogy ez jobb a legtöbb idei lemeznél és az utóbbi évek egyik legfontosabb új zenekara, mégis így teszek. Talán nemcsak a hangulatról van szó. Közhely vón azzal zárni, hogy ez az az eset, mikor zenéről?
1 megjegyzés:
Eddig véletlen sem hallottam róluk, de ha tényleg ilyen jók, utánanézek.
Megjegyzés küldése