Fogunk egy billentyűs csajt, egy basszeros-zemplörös srácot és egy dobos-gitáros ikerpárt, nyakonöntjük őket napjaink angol indiezenéjével és elektronikus őrületeivel a 'new rawe'-nek keresztelt nemtudommin (Klaxons, Shitdisco) keresztül egészen a Pink Floyd pszihedelikus izéiig, adunk nekik egy garázszenekarokhoz képest irdatlan nagy általános műveltséget (történelmi, irodalmi, számmisztikai?! hivatkozásokkal teli dalszövegek) és mindehhez az igen trendinek tűnő katyvaszhoz egy adag egyéniséget, fiatalos dühöt és svungot, és nem mellékesen némi extrém zenei perverzitást. Az eredmény az NME-n szocializálódó angol ifjúság (és szégyen gyalázat, de a nem az angol trendlapon szocializálódó, nem angol, nem feltétlenül fiatal hallgató) egyik új kedvenc zenekara: a These New Puritans.
Régebben könnyebb volt első lemezes angol zenekarokról írni, sok esetben (Arctic Monkeys, Franz Ferdinand, Elbow, Doves, etc.) elsüthettük, hol többé, hol kevésbé, hogy hát ez már majdnem jó, de... Ezzel szemben lassan kezd kifejlődni egy újabb generáció (These New Puritans, Klaxons, The Enemy), akik már az első lemezüknél képtelenek hibázni és már a bemutatkozás pillanatában kiforrottak és jók.
A TNP dalaiban a legfontosabb talán az erő. Átütő erejű, a figyelmet kérlelhetetlenül magára irányító zene ez, teljes odaadást kíván a hallgatótól. Markáns dobtémák, furcsa loop-ok és sample-ök jellemzik, a gitár pedig letisztult és egyszerű, ahogy ezt már a kétezres évek britpop/alter/indie zenekaraitól megszokhattuk. Jack Barnett énekstílusa sem annyira a muzikalitása, mint inkább rokonszenves hangszíne, intenzív, hipnotikus kántálása, mániákussága miatt érdekes, ám ettől még száz százalékosan megnyerő, ahogy a Beat Pyramid is. Megfelelő mértékben slágeres (Numerology AKA Numbers, Elvis, En Papier) és kísérletező hajlamú anyagot kapunk, amin még erősen hallatszik a többi angol garázszenekar hatása, de már kellően karakteres is, mondhatni illeszkedik a zenei környezetéhez. Az egyetlen felróható hiba talán a számok hasonlósága, a gyakran érezhető egykaptafáramenés, a stílus egységes mivolta miatt helyenként érezhető kiszámíthatóság (a kiszámíthatatlanság kiszámítható alkalmazása - nem rossz...), amit viszont könnyen orvosolni lehetne egy-két közbeékelt lassabb, balladisztikusabb számmal - nem mintha ilyet el lehetne egyáltalán képzelni a TNP-től, pontosan ezért nem mintha nem számíthatnánk a jövőben ilyenekre is tőlük. Őszintén hajrá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése