Mintha csak Fatboy Slim Rigth Here Right Know-ját hallanánk, ugyanazon a hangon indul el az első remix a Burialtól, az And it Rained All Night c. számra. Három bakeliten jelent meg még 2008 elején az összesen 9 remixet tartalmazó sorozat, melynek első darabján a már említett szám mellett a Skip Divided (Modeselektor) és az Analyse (Various) újraértelmezett verzióit hallhatjuk. A Modeselektor azonnal felismerhető, egyedi soundját viszi Thom Yorke számába, míg a Various (angol dubstep duó) egy meglehetősen széttrancsírozott változatot kínál az Analyse-ból.
A kettes bakeliten az Atoms for Peace egy (Four Tet), illetve a Black Swan két (mindkettő Christian Vogeltől) verzióját hallhatjuk, ahogy az első anyagból kiemelkedett a Modeselektor munkája, úgy örülhetünk itt Kieran Hebdenének (=Four Tet), akinek sikerült megőriznie a dal eredeti atmoszféráját, mégis tudott újat hozzátenni. Természetesen Christian Vogelben sem kell csalódnunk, aki mindjárt két mixet is készített a Black Swanhoz: az első (Spare Parts Remix) inkább hű marad az eredeti műhöz, leginkább a ritmusképletén változtatva, de azon sem zavaró mértékben. A második mix a lényeges azonban, az első amolyan tiszteletkörnek, vagy udvariassági gesztusnak tudható csak be tulajdonképpen, míg a másik (Bonus Beat Eraser Remix) már az eddigi termés legelmebetegebb értelmezésének bizonyul. IDM-es hangzású sample-k monoton köreibe fut bele az egyre fokozódó variált ritmus, melynek szinesítésére csak nyomokban használja föl Vogel Yorke vokáljait. Érdekes.
A lényeg pedig pont ez talán, az érdekesség, a kísérletezés sokkal inkább jellemzője a remixműfajnak, mint a művészi hozzáállás (kivételek közt lásd: Prodigy: Voodoo People - Pendulum remix). Ezt bizonyítja a hármas számú lemez is a The Eraser legnagyobb slágerének, a Harrowdown Hillnek The Bug általi kicsit hip-hopos és ezért halványan az Amplive egész lemezes (Rainy Dayz) In Rainbows remixére emlékeztető produkciójával. A Surgeon a The Clockot gyorsította föl, míg az eredeti lemezt záró Cymbal Rusht (a The Eraser legjobb dalát) The Field 'Late Night Essen Und Trinken' fantázianevű minimáltechno mixe kezelte igen értő egy idő után meglehetősen unalmas módon. Összességében sok újat talán csak a Modeselektor, Four Tet és The Field munkáival kaptunk, ezek viszont simán elfértek volna a The Eraser B-oldalait tömörítő Spitting Feathers EP-n is. A kiadvány lényege, hogy szegényebbek nem lettünk túl sok élménnyel, igaz, sokkal gazdagabbak sem.
(A végére egy véleményem szerint sokkal jobban sikerült Thom Yorke interpretáció egy londoni amatőr sráctól.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése